a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
A taktikád lényege, hogy igyekszel elkerülni ezeket az embereket a beszólásaikkal együtt. A taktikád viszont rendre kudarcra ítél. Megtanultad már, ezért ilyenkor egy pillanatra becsukod a szemed és a vízre gondolsz: amikor elfogy a levegő.
Te paraszt vagy, kiabálja a bagolyarcú fiú a fülembe, leállítom a fűnyírót. Nem, csak műparaszt, apa mondta, nevet a sokdioptriás kislány, apró fogai kuszán kivillannak, a fiú is nevet.
Egyszer a szegénylegény kiment a mezőre, hátha akad valami munka, mert nem bírta már hallgatni az édesanyja unszolását, de csak úgy ímmel-ámmal ment, meg elég későn is kelt aznap, így mire kiért a mezőre bizony jócskán megnyúltak az árnyékok.
Remegett, mikor bezárta maga mögött a rozoga kiskaput. Kezében egy kisebb sporttáskát tartott, erősen fogta a fülét, a hóra sem tette le, míg a tartóoszlopra húzta a drótfonatot.
– Figyeljen rám hölgyem. Én értem, hogy ön kolléga. De épp ezért tudja pontosan, hogy a dolgok nem így működnek. Álmomban nem gondoltam volna, hogy egy életellenes nyomozónak – még ha csak százados is – ezt nekem kell elmondanom.
A férfiakban amikor egy félig csupasz női test láttán megmozdul egy belső erő, annak nehezen tudnak megálljt parancsolni. Így voltam ezzel én is. Hagytam, hogy Olja közel hajoljon hozzám. Éreztem a leheletét, és akkor már kíváncsi voltam, hogy milyen vele csókolózni.
A támolygó alakot bámultam, mikor meghallottam azt a finom zajt. Eltartott egy ideig, amíg rájöttem, hogy a saját fogaim koccannak össze a vacogástól. Akkor elindultam én is haza a sötétben. A Kiserdőben üvöltöttek a farkasok, a falu kutyái pedig válaszul keservesen vonítottak.
Isten sokáig gondolkozik, majd végül kiválaszt egyet. Lucifer is kiválaszt egyet. Egymás mellé kerülnek lefordítva. Mindketten feszülten várakoznak, a másik kártyájának felfedésére. A lefordított kártyák felett Isten képernyőjén egyre csak a digitális homokóra forog.
Tanyájukról leginkább csak elfelé viszik az élelmet, befelé nem nagyon érkezik semmi és senki. Kósza vendég ott még az áram is. Víz és gáz pedig egyáltalán nincsen. Ő a 3. gyerek a családban.
Ahogyan az Ibiza kis ezres motorja küszködve felvánszorgott a hegyre, ahonnan a nyaralni érkezők először pillantják meg a Földközi-tengert, eszébe jutott ahogyan az éjszakai recepciós huszonhárom évvel ez előtt, igyekezett megérteni az idegen nőt, aki leginkább a tekintetével kommunikált.
Ébredés után lassú ütemben erősödő szorítás gyomortájon, aztán kilenc előtt pár perccel az első telefon a kórházba. Előbb a központ jelentkezik, aztán jön a recsegő dallam, míg várakozom a kapcsolásra, utána meg már kezdhetem is.
Nem gondolja gróf úr, hogy nagyon meleg van itt? Hiszen Ön izzad, sőt valósággal ömlik Önről a veríték! ” Megjegyzem hűvös nyár végi este volt, ám a bácsi ekkor meglazította nyakkendőjét és megszólalt: „Igaza van barátom, de még mennyire!” És ekkor hirtelen izzadni kezdett.
Elővesz egy talpas poharat a mosogató feletti szekrényből, egy pillanatig nézegeti a szagelszívó lámpájának gyenge fényében, aztán inkább vissza teszi a helyére, megfogja a hűvös palackot, visszamegy a nappaliba, letelepszik a kanapéra, beburkolózik egy puha barna plédbe és bámulja a sötét semmit az üvegfalon át. Aztán meghúzza az üveget.
Vesna, a háziasszony nyitott ajtót miközben a szeméből dörgölte ki az álmot. Első benyomás alapján nem lehetett megállapítani, hogy az ottlakásunk egy barátság kezdete lesz-e vele vagy egy szigorú üzleti és bizalmi alapon működő kapcsolat. Utólag tudom, hogy ez rajtunk is múlott.
Minden olyan volt az álombeli szobában, mint a valóságban, még a kinti körúti zajokat is hallottam, teljesen elhittem, hogy ébren vagyok. Felemeltem a paplant és anyám gyönyörű kezeit láttam, de semmi mást csak a kezeit ahogy markolják a bokám.
A háború kezdete óta nem érezte magát annyira elevennek, mint mikor kidugta a fejét a csilléből a hidegen zúgó levegőbe, és meglátta a dermedt háztetőket, meg a kultúrház takarásában az álcahálóval leterített tankot.
Amikor minden bátorságát összeszedve megszólította, Annamária a tőle megszokott hetyke intéssel jelezte, hogy épp nem ér rá. Ez a kínos jelenet bevett része volt annak a teátrálisan megkomponált valaminek, ami vállalati hierarchia címszó alatt egyre elviselhetetlenebbül fojtogatta a csapat minden tagját.
Megundorodott az apjától. Nem tudott felnézni rá, nem tudta tisztelni. Örökre meggyűlölte a képmutatást. Mert persze az apja sikeres ember volt. Egyetemi tanár. Értelmiségi.