novella

Kocsis Gergely: Borsodi 250

Felvette a tisztábbik ingét, rá az ünnepi, árpádsávos melegítőfelsőjét, zsebébe rakta kedvenc rugós kését, és úgy várt egész délután. Csak a légy zümmögött fáradtan körbe-körbe a szobában. „Hatkor nyitnak ki” – mondta az öreg Józsi a kerítés felett, aki mindig mindent tudott. Marcsi a sorozatát bámulta, fel sem nézett belőle egész délután.

1.

Este újra megnyílik a kocsma, most hozta a hírt Sanyi. Bandi el sem hitte, hogy már vagy két hónapja, hogy nem lehetett menni. Ez a kurva koronavírus. Pedig nincsen itt semmi, senki sem beteg. A palackgyárból is elküldtek egy csomó embert. Erről is csak a migránsok, meg Soros tehet. Azt mondták, valami válság is van, vagy lesz. Nem értette.

De most este végre együtt lehet a haverokkal. Kivett a törött szélű, virág mintás váza aljáról egy ötezrest, csak Marcsi meg ne tudja. Felvette a tisztábbik ingét, rá az ünnepi, árpádsávos melegítőfelsőjét, zsebébe rakta kedvenc rugós kését, és úgy várt egész délután. Csak a légy zümmögött fáradtan körbe-körbe a szobában. „Hatkor nyitnak ki” – mondta az öreg Józsi a kerítés felett, aki mindig mindent tudott. Marcsi a sorozatát bámulta, fel sem nézett belőle egész délután.

Nem is nagyon beszéltek, mióta így kényszerűségből itthon ragadtak. A házasságuk mindig is szar volt, de az elmúlt két hónapban egyenesen pokollá vált. Gondolkodott rajta, hogy elköltözik, de nem volt hova mennie. A pénz is kevesebb volt így, hogy mindketten csak minden második héten dolgoztak a palackgyárban. Nem volt másuk, csak ez a kis ház, amit még a drága szüleitől örökölt. Isten nyugosztalja őket.

Bandi már fél hatkor elindult a falu másik végében lévő Szárazság kocsma felé. Nem ő volt az egyetlen. A szomszéd, Autószerelő Pityu rákiáltott, hogy várja meg. Együtt bandukoltak, valahonnan előkerült Bori néni kutyája, Csahos, és az eb is velük tartott.

A fociról beszélgettek, hogy azt sem lehetett a vírus alatt, és mennyire hiányzott. A tévében sem megy a bajnokság, csak a régi meccseket lehetett újranézni. Pityu azt mondta, hogy a jövő hétvégén már forduló lesz a Heves Kupában, ha van kedve, jöjjön el ő is. Nagyon kevesen vannak, és régen jól cselezett a jobb szélen. Öreg már ehhez, mondta Bandi, szar a tüdeje is, nem bírja már. De kijön szurkolni, ígérte.

A vírus ellenére a falu élte a megszokott mindennapjait, a háttérben a Bükk kerekded csúcsai ölelték körül a házakat. Unta már az egészet, úgy ismerte a környéket, mint a tenyerét.  Elsétáltak a Noé szőlője nevű homokpad mellett, ami a falu büszkesége volt. Furcsa volt, hogy nem álltak mostanában itt a turisták autói. Szemben, az út másik oldalán sétált a két Lakatos gyerek a falu másik végéről, a cigánysorról. Bandi kiköpött. Pityu is. De nem szóltak semmit, nem akartak ma balhét. Ünnep van, megnyílt a kocsma.

2.

Kisebbfajta tömeg gyűlt már össze a kocsma előtt. Bandi sorra lekezelt mindenkivel. A legtöbb férfin ünnepi ruha volt, mint a templomban. Oda is lehet majd menni vasárnap, bár ő már jó ideje nem volt. Nehéz volt követni Mihály atya hosszú mondatait, mindig elálmosodik tőle.

Feri, a kocsmáros kihúzott egy talpas táblát, majd bezárta a kocsma ajtaját. Akció: Borsodi 250 Ft. Ez állt rajta. Bandi elmosolyodott. Foghíjas száját körüljárta nyelve, egészen kitikkadt az olcsó sör hírére. Öt perccel hat előtt már zúgolódni kezdett a tömeg.

Kamionos Zsolti bedörömbölt az ajtón, ő is itthon volt már április eleje óta. „Nyissál már ki, Feri!” – üvöltött be az ablakon. Fasírtban volt ő is az asszonnyal. Mindenki tudta, hogy ha nincsen itthon, akkor Jani jár oda kúrogatni az asszonyt. Most ugye nem jöhetett, csinálta is az asszony a feszkót mindennap.

Feri megjelent az ajtóban.

– Nyugalom, emberek – mondta idegesen –, jut sör mindenkinek, este kilencig nyitva leszünk.

Szélesre tárta a kocsma kapuját. Az emberek egymást taposva rohanták meg a söntést. Feri felesége, Mariska már lecsapolt előre vagy húszat a világosból. Tíz perc múlva már mindenki egy sörrel állt a kezében. Olyan volt a hangulat, mint a pünkösdi búcsúban. Egymás hátát lapolgatták, mint a rég nem látott rokonok. Jöttek a snapszkörök, és tűntek el a szomjas torkokban. Kattogott a flipper. Bandi beállt csocsózni, de nem tudott eléggé figyelni. Nagyot rúgott az asztal lábába. Az egyik sarokból mintha Marcsi nevét említette volna valaki, de mire odalépett, már Zoli Astrájának fékéről beszéltek, de Bandinak azért feltűnt a kényszerű témaváltás.

3.

Lassan már sötétedett. Hideg lett. Májusban az esték már hamar hűlnek. Egy kisebb társaság beszélgetett az ajtó előtt. Bandi a kezében két sörrel kilépett az ajtón, látta, hogy kint röhögcsélnek. Ők is palackgyáriak voltak, ketten vele egy műszakban is dolgoztak. Ahogy meglátták, felnyerített a társaság. Bandi lehúzta az egyik sört, lerakta a kocsma elé a földre, és odalépett hozzájuk.

– Mi ilyen kurva vicces? – kérdezte, de nyelve nehezen forgott az alkohol miatt. A kollégák elhallgattak. Miki, aki talán a legrészegebb volt, megölelte. Nem tudta, hogy mire vélje, próbálta lerázni. Miki kapaszkodott. Ketten szedték le róla.

– Apa leszel ­– morzsolta ki a mondatot a csatakrészeg Miki. A többiek nem győzték lepisszegni. Bandi próbálta értelmezni a hallottakat, de nehezen ment. Az alkohol teljesen eltompította az agyát, de lassan leesett.

– Mi van, bazmeg?! ­– és nekiment Mikinek. Neki nem lehet gyereke. Több mint egy éve hozzá sem nyúlt az asszonyhoz, mert az azt mondta, valami betegsége lett.

– Hagyjad, Bandi! Bebaszott, félrebeszél – tartotta el Mikitől a forradásos arcú Pali. Egyszer megbokrosodott a dugajozógép a soron, az intézte el a pofáját ennyire.

Valami kezdett összeállni a fejében, lassan, mert nehezen jöttek a gondolatok. Marcsi mostanában egyfolytában rosszul volt reggelente, azt mondta, valami gyógyszer miatt. Akkor hánynak a csajok, ha terhesek. Szörnyű düh támadt benne.

– Ki volt az a rohadék, ti mind tudjátok? – a fájdalom áttört az alkohol fátyolán, megtántorodott.

– Mi nem mondtunk semmit, Miki meg látod, mennyire készen van. Össze-vissza beszél. Gyere, fizetek még egy sört. Legyél a vendégem – próbálta elütni a témát Pali, de érezhetően megfagyott a levegő, a szél is feltámadt.

Bandi előpattintotta rugós bicskáját, a kocsma cégérének fénye megcsillant a pengéjén. Az emberek önkéntelenül is hátrébb léptek, Pali magával rángatta Mikit is, aki alig állt a lábán, nem volt magánál. Cigánypusztító, így hívta Bandi a kést, a CPG tiszteletére. Még sosem kellett használnia, de most ott meredt a kezében.

– Ki volt az? Ki csinálta fel a feleségem? – üvöltötte fröcsögve, a kés körbejárta a visszahőkölt embereket, mintha legalábbis közülük lett volna valaki.

– Állj le, Bandi, most hívjuk ki a rendőröket. Két perc múlva itt lesznek. Nem kell a balhé! – szólalt meg az ajtóban Feri, fenyegető árnyként állt a kocsmából kiszűrődő fényben. Hangja nyugodtan csengett a sűrűsödő sötétben. Bandi egy kicsit magához tért, kezdte felfogni, hol van, és mit csinál.

Miki felriadt a részegség okozta kómából. Meglátta Bandi kezében a kést, kitépte a karját Pali kezéből, és üvöltve vetette rá magát. Zavaros szemében téboly csillogott. Pali ugrott utána, hogy elkapja, de keze a semmit markolta. Egy pillanat alatt megtette azt a pár métert, ami köztük volt. Bandi megbabonázva állt, szoborként megmeredve, kezében az előretartott késsel. Mindenki látta, hogy mi fog történni, mégsem tehetett senki semmit, a valóság durva szövete egy pontba sűrűsödött össze, a kés edzettacél hegyébe. A penge könnyedén szakította át a filléres pólót, és szegycsont alatt hatolt be a testébe. Ekkor fékezett csikorgó kerékkel a rendőrségi Focus.

– Dobja el a fegyvert, és feküdjön a földre! – harsogta Rendőr Pisti. Bandi jól ismerte, hiszen együtt fociztak gyerekkorukban a réten mindennap, bántotta a fülét ez a magázódás. Az elmúlt pár perc történései teljesen kitisztították az agyát. A késre bámult a kezében, nem is nagyon értette, hogy került oda, azt végképp nem, hogy Miki hogyan került a végére, érezte, hogy valami folyik a nyakán. Odanézett, Miki vérrel keveredő nyála volt az.

Érezte, hogy kicsavarják a kezéből a kést. A keze csupa vér volt. Karját hátrafeszítették, bilincs csattant rajta. Miki a földre rogyott, mellkasából spriccelt a vér.

Fájdalom és szégyen látszódott az arcán az autó üvegén keresztül, ahogy felharsant a sziréna, és kikanyarodott a kocsi a Szárazság elől, a háttérben már vijjogva közeledett a mentő. A bántó zajokat még egy ideig visszaverték a hegyek, de aztán újra minden csendes lett ezen a kora nyári estén Istenmezején. Ma újranyitott a kocsma.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: