a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
– Néha, ha rád gondolok, elképzelem, hogy mással vagy… – folytatja, mintha meg se hallotta volna, amit mondok – aztán kimegyek a vécére és hányok. Ugye nincs senkid? – kérdezi és a törzsével egészen kifordul, hogy a szemembe nézzen. Olyan közel van, hogy a lehelete beletolakszik az orromba. Nyelek egyet és fogalmam sincs, mit mondjak. De úgy látszik, nem is kell. Mikor újra megszólal, süt a gyűlölet a hangjából.
A szocialista tábor különutas Romániája 1988-ra rohamtempóban sodródott a gazdasági csőd felé. Megbosszulta magát a korábbi kitelepítési politika. Nemcsak a ledózerolt falvak családi házai helyett sebtiben felhúzott városszéli lakótelepek kőkorszaki komforttalansága volt rémes, a házakkal eltűnt a kert és az istálló is, ahol a korábbi önellátási rendszerben megtermett a krumpli, zöldség, voltak tyukok és tojás, tehén és tejtermékek, a disznóvágás pedig fél évre biztosította a húst.