Pásztor Andrea: Sehova

Tegnapelőtt ballagott a Misike, a bátyám fia. Büszkék vagyunk rá nagyon, az egész család, mert innen továbbmegy az Inczédybe, épület-és szerkezetlakatosi szakmára. Szeretném majd, ha az enyémek is tanulnának, nem úgy, mint mi, a szüleik. Tudod, nekünk nem volt lehetőségünk, mert jött az első, mikor én tizenöt, a Robi, az apjuk meg tizenhat volt. Itthon kellett maradnom a Dávidkával, az elsővel, aztán így tovább… Robi meg ment dolgozni. Mindenfélét elvállal a lelkem, látod. Pakolt már homokzsákokat, mikor megáradt a Tisza, gereblyézett, sepregetett a nyiregyi utcákon, árkot ásott, ilyesmik. Én tudom, hogy a Robi igyekszik többet és többet szerezni nekünk. Megmondom őszintén, abból a kevéske közmunka pénzből, a családiból meg a segélyből nem jut azért mindenre. Na, hát ezért járjuk a lomtalanításokat is Tiszavasváritól, Nyíregyházán keresztül Tiszaújvárosig. De azt képzeld el, volt már arra is példa, hogy egészen Miskolcig elmentünk! Persze ezután megy a seftelés is, nem tagadom… Hát de, ti is mentek, nem Margókám?! Nincsen abban semmi szégyen, ugye?! Még szerencse, hogy a nagybátyja, a Guszti, aki a hivatalnál dolgozik, odaadta ezt a házat lakni. Nem nagy dolog, mert csak egy szoba van meg egy konyha, láthatod, de egyelőre megteszi ez is a családnak, amiben már heten vagyunk a legnagyobb boldogságban.
A múltkor egy plazmatévét csereberélt az uram. Először nem tudtam, minek, mert nálunk akkor villany se volt, de aztán azt is megoldották egy jólelkűvel, tudod, a Krisztiánnal, aki csak pár házzal arrébb lakik innen. Bevezették hozzánk az áramot. Azóta a gyerekek meg tudják nézni azokat a mesefilmeket a tévében, amikről az óvodában hallanak. Te, hát én is úgy örültem neki! Persze én nem is a tévé miatt igazán, hanem, mert van egy tárcsás mosógépünk meg egy centrifugánk, amiket eddig a Gusztiéknál tartottunk, de most már hazahoztam és azzal tudom kimosni a gyerekek ruhácskáit. Mert van ám Krisztikémnek egy olyan kis rózsaszín ruhája, amit, ha felvesz, hát úgy néz ki, mint egy királylány! Szépségversenyre beillenék! Na, meg megvallom neked az igazat, van egy nagyon szép szoknyám nekem is… Karcsúsít. Még sohase vettem fel, azon kívül, amikor felpróbáltam. Mert nem volt hozzá alkalom. Tartogatom a ballagásokra, addig, amíg Bencécske, az utolsó is kijárja az általánost.
Hűtőnk is így lett, aminek a fagyasztó része ugyan nem működik, meg zúg is eléggé, de a többi rendben van. Megmarad benne a tej meg a tojás is. Most is van itthon. Majd mindjárt csinálok a drágáimnak egy jó tojásos nokedlit. Csak alszik még a Bencus, aztán addig nem akarom felverni. Azért is nem hívlak beljebb, csak itt tudunk beszélgetni az ajtóban. Remélem, nem haragszol!
Szóval Robi a Krisztiánnal fogott egy légkábelt és ráakasztotta a kinti vezetékre. Az ablakon keresztül behúzták a zsinórt, aztán szépen rákapcsolták a tévét meg a hűtőt is. Nem kellett leföldelni sem, működik az így is. A sógornőméknél, az Erikáéknál is így van áram már vagy két éve. Azóta is áldja a napot, mikor bevezették, annyi könnyebbséget okoz neki.
Én meg, hát vettem a családiból egy kávéfőzőt ma. Azzal lepem meg a Robit, ha hazaér. Nézd, itt vannak a papírjai, mutatják a képek is, hogy kell működtetni. Próbáljuk már ki, te! Főzök magunknak egyet!
Na, először bedugom, hogy megy-e az áram neki. Jól van, világít, ez működik. Itt betöltöm a vizet, ide beteszem a púpozott evőkanál kávét, aha… Na, nézd már, milyen szépen csurog ki!
Jaj, te, felébredt a Bence! Gyere ide, szentem, mutasd magad a Margó néninek, milyen szép nagy vagy már! Nem soká’ mész az oviba, igaz-e? Gyere, drágám, főzünk egy kávét ezzel a szép új kávéfőzővel, látod?! Teszek bele két-két kanál cukrot, meg egy kis tejet. Na, nézd meg, Margó, tele van a hűtő! Nem szenvedünk mi semmiben sem hiányt, a Robi mindent beszerez nekünk. Ó, az az istenverte kupak, szerencsétlenkedek itt. Bencuska, szedd már ki a hűtő mögül, ahova begurult, legyél szíves! Te a pici kezecskéddel jobban eléred. Úgy, nyúljál még beljebb egy kicsit…!
Jaj, Istenem, Bence! Bence! Engedd el! Engedd el! Engedd már el! Margó, húzd ki azt a kurva hűtőt…! Húzd már ki!
Bencuska, Bencuskám, nyisd ki a szemed, drága Bencuskám, nyisd ki a szemedet… Hívjál mentőt, Margó, hívjál már mentőt! Nem veszi a levegőt. Bencus, Bence, ne menj sehova…!