Brenner Géza: Az új medence

Apu mostanában keveset mozgott, otthon inkább ücsörgött és maga elé motyogott kezében a sörével, vagy esténként, szigorúan csak ha a gyerekek már lefeküdtek, akkor a jointjával, vagy ahogy emlegette, a dzsodzsoval.
Leginkább a medence partján szeretett heverészni a nyugágyban, még ha este is volt. Későn ért haza mostanában a munkából, vagy ha otthonról dolgozott, akkor egész nap csak kiabált a telefonba meg idegeskedett, meg bámulta a számítógépet. Igazából jobb volt a régi lakásban, még a belvárosban, mielőtt az új, nagy kertes házba költöztek volna.
A belvárosban mindennap elment sétálni a kutyával reggel és este, legalább fél órát, hétvégén többet, a környék összes kutyafuttatóját bejárták, mindenkit ismertek a környéken. Apu akkoriban még barátságos volt és nyugodt, sokat labdázott a kutyával, esténként dögönyözte, beszélt hozzá, a kutya pedig boldog volt.
Apu elkezdett hasítani a közbeszerzéseken, ez azért nem piskóta, ezt mondogatta és bármennyire is sokat dolgozott, eleinte még mindig lement a kutyával, ahogy előtte is, bár otthon egyre rövidültek a dögönyözések, később a reggeli séták is, az estiek pedig egyre későbbre tolódtak. Addigra Apu már eléggé sokat ivott.
Aztán egyik nap megjelent egy kislány, nagyon jó szaga volt és kedves volt és Apu azt mondta a kutyának, hogy mostantól délutánonként ő visz sétálni, leszarom, hogy mennyibe kerül, végül is neki is jó, meg neked is, hát nem? Aztán nemsokára elköltözünk a kertes házba, öregem, ott egész nap kedvedre szaglászhatsz a kertben. A medencébe nem mehetsz be mert összeszőröződ, de lehet, hogy kapsz egy saját kis medencét, még nem tudom. Kurva jól megy mostanában, az az igazság, öregem, úgyhogy lehet, tényleg megkapod öregségedre, bazdmeg.
Ősszel lett kész az új kertes ház. A medence helyén eleinte csak egy nagy sáros-agyagos gödör volt, nem lehetett játszani benne és vigyázni kellett mert könnyen bele lehetett csúszni az oldalán. A kutya egyszer kis híján beleesett, alig tudott megkapaszkodni a gödör szélén mellső mancsaival és a nagy igyekezetben ahogy kétségbeesetten próbált kimászni, a körmei is letörtek.
Ahogy Apu meglátta, hogy sáros és véres lábbal, sántikálva bejön a házba, elkezdett vele üvölteni és egy nagy pofont kevert le neki és amikor szűkölve, értetlenül megpróbált elrohanni, még egy hatalmasat ütött a hátára is. Azóta nehezére esett a járás, néha nem is érezte a hátsó lábait. A kutya nagyon szelíd volt egész életében, mind más kutyákkal, mind pedig emberekkel roppant barátságos és játékos, ugyanakkor fegyelmezett és szófogadó. Nem értette, hogy miért kapott ki, hogy miért volt rossz. Két hétig nem jöhetett be a házba, aludnia is a kertben kellett. Nagyon vágyott vissza a városi lakásba.
A medence tavasszal készült el. Ellenáramlásos, automatikus algátlanítóval, feszített víztükörrel, ahogy Apu folyton elmondta. Nagyon szép medence volt, bár a klórszag, ami körül lengte, nem volt éppen kellemes.
Amikor melegebbre fordult az idő, akkor a család tartott néhány kerti mulatságot, a felnőttek koktéloztak, sütögettek, más gyerekek is jöttek, akik a család három gyerekével sokat kiabáltak, fogócskáztak, és amikor a nyárira fordult az idő, akkor elkezdtek a medencébe ugrálni. A kutyát ilyenkor bezárták az időközben elkészült kennelbe, ahonnan szomorúan, nagy mazsolaszemeivel nézte, ahogy a többiek remekül mulatnak és tudta, hogy elfelejtkeztek róla.
Nyár végén, estefelé, egy kerti mulatság utáni napon apu szunyókált a medence melletti nyugágyban, rövidnadrágban volt, szakadt pólója alól kissé kibuggyant szőrös hasa, melyet azóta növesztett meg, amióta elkészült a nagy kertes villa és amióta nem nagyon mozgott, se egyedül, se a családdal, sem a kutyával. A kutyát nem zavarta Apu megnőtt hasa és kissé felpuffadt, pirosló arca, így is rajongott érte, így is ő volt a legfontosabb az életében.
A kislány egyedül játszott a medence partján. Egy labdát dobott a vízbe, ami szelíden táncolt az aprócska kis hullámokon, amiket a lágy nyárvégi szellő és a medence ellenáramlása közösen vetett. A kutya álmosan nézte, ahogy a labda egyre távolabb táncolt a medence peremétől, egyre távolabb a kislánytól, aki egy hurkos végű kis madzagot dobált a labdára, így próbálta visszahúzni, de persze a hurok még akkor is lecsúszott volna a labdáról, ha esetleg a kislány ügyetlen kis kezeivel rá is tudta volna dobni. A kutya nagyon szeretett volna beugrani a vízbe lehűteni magát és visszahozni a labdát, de tudta, hogy nem szabad beugrania a medencébe mert az rosszkutyaságnak számít és nagyon kikapna. Apu szemei egyre inkább lecsukódtak, végül kényelmesen oldalra fordult a nyugágyban és horkolni kezdett.
A kislány egyre közelebb ment a medence széléhez, ahogy próbálta visszapiszkálni a labdát, a kutya pedig egyre izgatottabb lett, mert tudta, hogy a kislánynak sem szabad bemennie a medencébe, akárcsak neki. A különbség persze annyi volt, hogy Apuval vagy a nagyobb gyerekekkel együtt neki szabad volt, míg a kutyának szigorúan tilos. A szőr miatt.
Ahogy a kislány egészen előrehajolt, a kutya felugrott és izgatottságában vakkantott egyet. Ne ugass már bazmeg, alszom, mi van. Apu felemelte a fejét és félalomban legyintett a kutya felé.
A kislány egyre csak dobálta a kis hurkos madzagot. Egyszer csak, mikor már kis lábfeje a medence szélén billegett, ő pedig úgy érezte, hogy most, nna, most! rárepül a hurok a labdára, előrehajolt, egy pillanatig mintha lebegett volna, 45 fokos szögben előre dőlve a levegőben, majd beleplaccsant a vízbe. 3 éves volt csak, ezért nem volt szabad a medencébe mennie egyedül. Apu békésen motyogott álmában és letörölte a hosszú nyálcsöppet az ajkairól.
A kutya felugrott, nem bírta tovább, hangos ugatással odarohant a medencéhez, ahol a kislány néhány csapkodás után elmerült. Bár oldalával esett a vízbe, valahogy mégis függőlegesen, szinte álló helyzetben süllyedt lefelé, majd állt meg a medence alján és nézett fel a kutyára, aki a parton állt, de tudta, hogy nem szabad beleugrania a medencébe. A szőr miatt.
Apu hirtelen felpattant az ugatásra, érzékelte, hogy a kislány nincs sehol, de nem tudta, merre keresse. Kétségbe esve nézett körbe. A kutya odarohant hozzá, izgatottan ugatva, de Apu, frissen ébredve álmából, még elmosódottan érzékelte a valóságot, nem tudta, hogy mit akar a kutya csak azt látta, hogy az ugat, egyre csak ugat, majd a nadrágját rángatja. Nem tudta, hogy merre keresse a kislányt. Hirtelen elöntötte a düh és elkezdett a kutyára üvölteni, miért nem vigyáztál rá, te rohadt dög, majd egy hatalmasat csapott nyitott tenyérrel a kutya hátára, majd elrohant a nyitva hagyott kertkapu felé, mert attól tartott, hogy a kislány kiszaladt az útra.
A kutya hallotta a puffanást, de nem érzett semmit. Csak nagyon elgyengült. Lerogyott és hiába próbálta, nem tudta mozgatni a hátsó lábait. Nagy nehezen elkúszott a néhány méterre lévő medencéig. A kislány teteme lassan felúszott a víz tetejére.