novella

Kozák Rebeka: Fontos

Anita egy dolgot utált jobban a várakozásnál: a szegénység orrfacsaró szagát. Balzsamot, sampont, krémet és az Alpesi hegyeket hátrahagyva kisétált a boltból és a hentes fele vette az irányt.

Fontos

Hidratáltnak maradni nagyon fontos. Anitának a piros lámpánál olvasott cikk jutott eszébe, amikor leemelte a nullaötös Eviant a drogéria polcáról. Már a címkétől a festői szépségű Alpokban érezte magát, a prémium víz magas ásványianyag tartalmának gondolata pedig jóleső érzéssel töltötte el. 

Anita elégedett volt. Frissen manikűrözött, vörös körme szimbiózist alkotott a bevásárlókocsi tulipánpiros markolatával. A drogériában halk, francia sanzonzene szólt, az argánolajos samponok és hyarulonsavas hidratáló krémek szinte ritmusra ugráltak be a nő kosarába. A kasszához érve meglepődve konstatálta, hogy a pénztáros széke üres volt, a szalag mellett csak egy magányos, kibontott energiaital várta a bámészkodókat. Ez nem volt ínyére. Anitának ugyanis elvei voltak. Nem tűrte, hogy várakoztassák. Aznap főleg nem. Roland vendégeket hívott vacsorára és még a henteshez, és a pékségbe is be kellett mennie. Hangos sóhajok kíséretében a szalagra helyezte tisztálkodási, kozmetikai és egészség-megőrző termékeit, de szemével a pult alatt megbújó Vásárlói Könyvet fürkészte. Fejében kezdett összeállni mesteri terve. Pulzusa megemelkedett, peroxid-mentes, hófehér fogait hidratált ajkába süllyesztette. Gondolatait túlsúlyos lihegés szakította félbe. Az eladónő sűrű bocsánatkérések közepette menedéket nyújtó helyére sietett, így már csak az elnyűtt szalagon pihenő organikus termékek választották el a két nőt egymástól. A feszültség tapintható volt. A pénztáros békítő szándékkal egy éjszakai hidratáló után nyúlt és óvatos mozdulattal elhúzta a csipogó felett. Anitán egyre jobban elhatalmasodott a düh és bosszúvágy pusztító érzése, a sanzont elnyomta a terminálszalag ütemhangsúlyos taktusa. Minden egyes csipogó felett elhúzott kozmetikum a vég közeledtét jövendölte. Éveknek tűnő percek után a pénztárosnő kétségbeesetten nézett az üres szalagra, aminek a végén már csak a fél literes víz műanyag flakonja csapódott ide-oda. A feloldozás öt decinyi folyadéka volt ez. Anita a nőre nézett és gátlástalanul végigmérte. A pénztáros karcos szemüvegét fejtetején pihentette, de még így sem tudta eltakarni a haja tövében megbújó fehér kis korpadarabokat. Állát serkenő, fekete szőrszálak borították, fehér ingjét az izzadtság és kétségbeesés megsavanyodott foltjai ütötték át. Mellei megereszkedve pihentek a szalag szélén, ujjperceit ócska bizsugyűrűk feszítették. És Anita egy dolgot utált jobban a várakozásnál: a szegénység orrfacsaró szagát. Balzsamot, sampont, krémet és az Alpesi hegyeket hátrahagyva kisétált a boltból és a hentes fele vette az irányt. Az Evian a szalag közepén hánykolódva várta sorsát.

A vacsora jól sikerült. Steak volt, well done, meg fokhagymás-fűszervajas baguette. A forró kenyér illata egy pillanatra visszarepítette Anitát a drogéria francia sanzondallamai közé. Nem értette ezt a petite kényelmetlen érzést, de gondolatait hamar elhessegette. Vérvörös árnyalatban pompázó száját a fehér textilszalvétába törölte és felszolgálta a desszertet. Roland elégedett volt. Anita is. 

Hidratáltnak maradni nagyon fontos. Embernek is.

1 comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: