Ica álmában sem gondolta volna, hogy a kreatív egyéni ötletekkel fűszerezett szorgos csapatmunka egyszer valóban a viking bútoráruház felsővezetésébe repíti. Amikor elolvasta saját, belehímzett becenevét a plüsspuha rénszarvasprémmel bélelt dzseki hajtókáján, eszébe villant, hogy a szomszéd kislány talán mégis méltán hívja őt ICEA néninek. Hiszen annyit dolgozott! De el is nyerte jutalmát. Egyetlen magyarként most részt vehet egy csapatépítő tréningen egy svédországi jéghotelban, néhány fagyott köpésre az északi sarkkörtől.
Férje, akit nem hozhatott magával, még Pesten rábeszélte egy fűthető talpbetétre. A kínai ipar eme remekét Ica szófogadóan bele is tuszkolta hótaposójába, amiben most is álldogált. Az országos képviselő munkatársakkal a jéghotel Ice Clube nevezetű bárjába beszéltek meg találkát, és ő vélhetőleg túl korán érkezett.
Szobájában, amelyen a szlovák kolléganővel osztozott, természetesen nem volt fűtés. Amíg Dana a rozmárbőr függönnyel leválasztott mosdófülkében pepecselt, Ica villámgyorsan lekapta rénprém dzsekijét, hogy észrevétlenül magára rántsa a már rajta lévő, enyhén szúrós karácsonyi pulcsi fölé a férje biztos-ami-biztos alapon rátukmált, lötyögős mackófelsőjét is. A mackófelső azonban ahelyett, hogy őrajta is úgy lötyögött volna, mint a férjén szokott odahaza, egyszerűen rászorult a vastag aláöltözetre. Emiatt az anyósától kapott karácsonyi pulcsi még jobban szúrt. A plusz egy réteg, az plusz egy réteg, szuszogott Ica, és becipzározta az Iceás dzsekit. Elhatározta, hogy nem a faragott hótéglákból épült, jégvirágos ablakú privát fagyasztójukban várja meg Danát, hanem odalent, a bárban.
Karóráját három különböző mandzsetta fedte. Nem volt elég, hogy szíja a csuklójába vágott, megnézni sem tudta. Mobilja, amit féltett a fagytól, a szíve fölött pihent egy nyakba akasztható tokban. Icának esze ágában se volt megbontani miatta a fáradságosan magára szedett meleg burkot.
A jéghotel bárjának boltíves bejáratát stílszerűen óriás jégkockákból rakták ki. Ica szórakozottan nekidőlt az egyik jégpillérnek, mert egyedüli nőként nem akaródzott az időközben odagyűlt férfiakkal együtt támasztania a bálnacsont könyöklővel ellátott bárpultot. A kabát és a hótaposó között kilátszó lábait egy totyakos, bordás gyapjúharisnya, egy cicanaci és egy kissé kihízott sínadrág lett volna hivatott melegen tartani. Térde elzsibbadt. Irigy borzongással nézte, ahogy odabent a bárban a férfiak jégből faragott kupicákat emelgetnek sűrűn, és egyre bodorabb párafelhőket eregetnek nevetés közben.
– Fenébe a női szolidaritással, nem várok tovább Danára! – határozta el dideregve.
Ellökte magát a jégpillértől, és vupp, bal lábbelije ott maradt. A fagy azonnal belemart a fűthető talpbetét által már nem védett, harisnyás lábujjaiba. A lájtos közép-európai telekre tervezett hótaposók talpa átengedte a betét mű-melegét, ami éppen csak annyira olvasztotta meg a csillogó jégpadlót, hogy a csizmák szépecskén odafagyjanak. Jobb csizmáját nem próbálta megmozdítani. Visszabújt inkább a balba is, és szárába két kézzel kapaszkodva próbálta kiszabadítani a jég fogságából. Miközben kézzel-lábbal rángatta, átfutott az agyán, hogy talán mégse kellene elszakítania. Bakancsa, amelyben Pesttől Stockholmig utazott, igencsak karcsú viselet volna idekint, a jéghideg semmi hófehér közepén, annyit pedig nem szándékozott napidíjából eltékozolni, amennyibe egy pár hímzett rénszarvasbőr csizma került a szálloda szuvenírboltjában.
– Ahoj, Íszá, rendeltünk neked is egy kört! – integettek felé az időközben jócskán befagyállózott pasik.
Ica elpirult, azaz már amúgy is dércsípte arca még pirosabb lett, és egy határozott rántással kitépte magát a padlóból, a lábait magába fagyasztó jégtáblával együtt. A lendülettől hanyatt hengeredett, és mint egy megelevenedett, faragott fogójú üvegdugó, begurult a helyiség közepére. Több pár izmos kar segítette talpra, de szerencsére az egyik segítő kézben ott lapult egy vigasztaló töltet áfonyapálinka is.
A csapos elősietett a pult mögül, és a tört jég készítéséhez használt apró jégcsákányával farigcsálni kezdte Ica nem kívánatos jégtalapzatát.
A férfiak a látványtól ihletet kapva elhatározták, hogy a vacsora utánra beharangozott jégszobrász-showra előkészített, üvegszerű jégtömbökből kérnek egyet, és kifaragják Ica jégmását, Ice Icát. Hát kell ennél jobb program a csapatépítő tréningre?
Ica a jégből való kiszabadulása miatti megkönnyebbülés és az áfonyapálinka kettős hatása alatt beleegyezett, de azzal a feltétellel, hogy nem kell modellt állnia.
– Azon már akaratomon kívül túlestem – kuncogott, és hálásan belekortyolt egy újabb áfonyanedűbe. – Inkább én is faragnék veletek!
– Túlesett! Értitek, túlesett! Belevaló nőci, és még humora is van! – licitált rá a későn érkező Dana, aki attól tartott, hogy ha lemarad, kimarad. Bátorításul ő is kapott egy teli jégkupicát.
A szálloda állandó jégszobrásza szívesen kölcsönadta néhány eszközét, sőt, nem sajnálta ellőni esti bemutatója néhány poénját sem, az alkalmi farigcsálók testi épségének megőrzése érdekében.
Ice Ica szinte felismerhető jégszoborrá sikeredett, de legalábbis nem lett nagyon torz. Hova állították volna máshova, mint az Ice Clube bejárata mellett keletkezett, amúgy meglehetősen balesetveszélyes lyuk fölé.
Meglepetésükre a lyuk alján még ekkor, órák múltán is csillogott némi olvadékvíz.
– Hiába no, tüzes ez a magyar csaj! – csuklott elismerően a svéd csapatvezető.
A jéghotelt másnap evakuálták, mert az alapjául és építőanyagául szolgáló befagyott fjord jege veszélyes mértékben elvékonyodott.
– Hitted volna, hogy a kínai piacról való elektromos talpmelegítőd buktatja le egyszer a globális felmelegedést? – kérdezte Ica a férjét, amikor telefonon közölte vele: hamarabb hazautazik. Csalódottságában legszívesebben azt mondta volna, a talpmelegítőd gyorsította fel, de nem akart igazságtalan lenni a férjével. A mackófelső, miután levette alóla a szúrós karácsonyi pulcsit, nagyon is praktikus viseletnek bizonyult.