A hónap szerkesztői novella

Brenner Géza: Vakrandi

Hülye vagyok, nem tudom miért csinálom ezt, miért megyek oda. Nem, nem megyek inkább. Na jó, odamegyek, megnézem mi ez.  Különben is hideg van, esik az eső és ez a kurva villamos megint nem jön.  Még fél óra van, de simán odaérek 10 perc alatt. Lehet, inkább sétálni kellene. Na jó, jön a villamos. Úristen milyen tömeg van rajta, nincs kedvem felszállni, agyonnyomnak, inkább megyek gyalog.  Úgy érzem, loholok, máskor, meg mintha csak vánszorognék. Izzadok, és ki van száradva a szám.

Basszus, 35 éves vagyok, önálló és bátor csaj, imádom a munkámat na jó, ha nem is imádom, de legalábbis vállalható kompromisszumnak tartom, multis, túlfizetett öncélú csacsiság. A szex terén elég kísérletező voltam és vagyok, na jó, van azért, ami már nem nagyon férne bele, de ezeket a határokat elég tágan húzom meg, és az elmúlt években egyre egyre jobban érzem magamat meg a flowt.  A szám ki van száradva s közben izzadok. Nehogy már beszarjak egy ilyen vicces kis vakranditól!  

Persze, szeretnék végre egy kapcsolatot.  Az nagyon valószínűtlen, hogy életem szerelmét majd pont ma este és itt találom meg. Azt a fajtát, aki mindenki másnak van vagy volt már, legalábbis az insta profilok és posztok alapján, csak nekem nem, basszameg, sok utazás együtt izgi és nem kommersz helyekre. Bali, nyilvánvalóan, meg Bolivia hátizsákkal, persze most már ezek is kommerszek, mi nem az baszki? Nagy beszélgetések, közös főzések, orgazmus mindig egyszerre, sok nevetés, fürdőkádazások órákig, és az mászik ki a hidegbe a borért, aki veszít a kőpapírollóban, aztán közös kutya, majd gyerek és a többi. Hiába várom mindenhol, hátha majd pont itt futok össze vele, nem, nem fogok, ez egy érdekes kísérlet, ne legyél már gyerekes.  Nna szóval ez nem az, nem is várom. Inkább csak kíváncsiság és esetleg szex.  Egy vakrandin, vagy utána. Meglátjuk, hogy megy és lesz e második kör.

Ez egy zseniális ötlet, kár hogy nem én találtam ki. Persze, ezer éve vannak a már mindenféle chatvonalak meg szexappok, bár egy csomóan kiírják, hogy noONS, please, milyen faszság már kiírni egy szexappra hogy csak az igazit keresem. Ugye az ember felteszi a képét, nyilván csak vicces és nevetős és sielős-szörfözős-motorozós-kacagós képek, esetleg sejtelmes képek, vagy lovaglós, meg napszemüveg, mindig napszemüveg, az kéz a kézben jár a csücsörítéssel, szép kis képzavar. Vagy fürdőkádas, esetleg fürdőkádban lábborotválós képek, egyszer feltettem egy olyat, az az instámon is fenn volt, zabálták, komolyan, bár az nyilván túlzás volt, aztán valakinek megtetszik és ha kölcsönös akkor el lehet kezdeni csetelni. Jobbra húztál, eddig stimmel, de hogy indítasz? Viccessel, hogyhogy nem lett vizes a hajad a szörfön? Vagy tárgyilagossal, vagy bénán bókolóssal, hogy te igazi vagy, esetleg ez photosop? 

Nna, hát itt meg az az ötlet, hogy a vakrandi tényleg legyen vak, azaz fogalmad se legyen, hogy kivel találkozol de nemcsak előtte, hanem egész az utolsó pillanatig. És nem úgy értve, hogy látsz róla egy képet meg pár publikus infot, de valójában fogalmad sincs róla, hogy ki ő, nem! Az benne a vicc, hogy egyáltalán semmit nem tudsz róla! Bármelyik párkeresőt használod, a kiválasztás az eddigi profilod és tevékenységed alapján történik, egy algoritmus generálja, összepárosít valakivel a profilok és a múltad alapján, meghív, elmondja, hogy fizikailag biztonságos, érzelmileg megrázkódtatásokat okozhat, ha bátor vagy bevállalod. Jelentéktelen összeget kell fizetned, de ennyi az egész. Aztán összepárosítanak, de törölnek minden személyes infót rólad is róla is. Aztán csetelhettek, max két hétig, aztán a program letilt és ha nem találkoztatok az általuk biztosított helyen, akkor soha többé nem találod meg az illetőt.  A chat alatt is tilos nemre vagy korra való utalás, beleértve a nevet is. Elég parás, hogy egy program dönti el, hogy nyitott vagyok-e egy gerontofil vagy biszex párkapcsolatra. Többszörösen vak, ezért nem csak egymásról nem tudtok semmit, de a programról sem, nem közölnek adatot sem a látogatottságukról, ráadásul üzleti info sem elérhető róluk, azaz kié, kik a fejlesztők, hol tárolják az adatokat, egyáltalán honnan jutnak a te adataidhoz. A bemutatkozó chatben, ami törli magát, annyit írnak, hogy szeretnék, ha megbíznál bennük, megígérik, hogy nem élnek vele vissza és a program célja, hogy visszahozza az életünkbe a sorsszerűséget és véletlenszerűséget, mert már elegük volt a tervezettségből.

Ki jönne mégis rá, hogy ezt is kipróbáltam? Különben is sokkal többen próbálják ki, mint ahányan bevallják szerintem. Remélem, hogy nem valami orosz titkosszolgálati izé ez is, az durva lenne. Egy barátnőmtől hallottam róla, nem mintha ő próbálta volna, csak hallott róla, de nagyon rá van izgulva, hogy egyszer csak dobja fel neki is a gép. Haha, ez itt igazán találó, mármint hogy gép dobja. Eddig nem volt szerencséje, vagy nem tudom mije, de neki nem adta meg a lehetőséget a deux ex machina, vagy , hogy a fenébe hívták a régi görög drámákban.  Vagy francia filmekben.

Én tényleg nyitott vagyok, ezt is írtam minden profilomhoz. Lehet, hogy ezért választódtam ki. Vagy a fene tudja, ezek a programok bonyolultabbak ennél. Tényleg, jöhet bárki, férfi, nő, öreg, fiatal, beteg, nyomorék – na jó beteg vagy nyomorék ne – vagy bárki. Nagyon ronda se legyen lehetőleg és pláne ne ápolatlan, de egyszer bármi jöhet. Na, ha tényleg őszinte akarok lenni magamhoz, akkor azért legjobb lenne egy fiatal férfi, micsoda meglepetés. Nem, senkit nem zárok ki. Különben is bármikor abba lehet hagyni. Meg amúgy is a belvárosban van az egész, mit történhet, max kijövök.  Mondjuk olyan 25 körüli, vagy ilyesmi. Kínai, esetleg. Ez hülyeség, nem ez a lényeg, honnan a frászból keveredne egy ilyenbe egy kínai. Basszus, kiver a víz, pedig az előbb majd megfagytam. Izgulok na. Mindjárt ott vagyok.

Vicces volt, amit először írt. Vicces, érzékeny és szellemes. Valami bókolósat a profilomra, de mivel nincs fénykép, ezért nem a külsőmre, nyilván, hanem a csak az általános bemutatkozásomra. Hogy azért vagyok itt mert bármire nyitott vagyok, de persze szeretném megtalálni az én igazi Kenemet, akinek széles a válla és az arcéle, ha Barbi vagyok vagy Barbimat, ha Ken vagyok, meg ilyeneket. Szóval amit írt, abban volt valami kedvesen önirónikus is. Szóval vagy egy elbűvölő és kedves önirónikus hapsi (vagy kínai nő), vagy egy gátlástalan pszichopata, aki pontosan tudja, hogy hogyan kell csajozni egy socialmédián. Nyilván nem először csinálja.  Jó, én se először csinálom. Próbáltam kitalálni, hogy férfi vagy nő, de egyszerűen semmilyen támpontot nem adott. 10 napja csetelünk. Nagyon szórakoztató volt eleinte, de már teljesen belezavarodtam. Bár még most is, így is szórakoztató. Naponta 80-100 üzenet. Néha egyszavasok, néha fél oldalasok. Néha unalmas, de legtöbbször pörgő, szellemes, kétélű, dévaj. A program automatikusan töröl mindent, amiből kiderülhetne a nem vagy kor, vagy foglalkozás de ugyanakkor törli a hazugságokat is. Gondolom más profiljaimmal összeveti és aminek nem találja nyomát, azt korrigálja.  Pontosabban nem töröl, hanem random szavakat ír be azok helyett, amiből ezek kiderülhetnének. Ezért a mondatok sokszor teljesen más értelmet nyertek a végére. Ha leírtam, hogy van egy óvodás fiam, ami ugye nincsen és lelépett a férjem egy kolléganőjével, azóta egyedül nevelem Bencét, akkor kijavította arra, hogy ha házas lettem volna és a párom lelépett egy kollégájával, ha lenne gyerekünk Bencének hívtuk volna és talán most lenne ovis, de jobb is, hogy nem született, mert most egyikünk egyedül nevelhetné fel, még szerencse, hogy ki tudja házas voltam-e.  Sokszor ezen szórakoztunk, próbáltuk kicselezni a programot, de nem lehetett átverni. Nna, itt kell befordulni,

Jókai utca. Rohadt eső, elázott a hajam.  Nem, nem, nem ez teljesen baromság, nem megyek be.  OK, állítólag van pánikgomb, kijöhetek bármikor, ha nagyon gáz. De akkor is. Mi van, ha ismerem? Az milyen kínos lenne!

Nna és akkor a vak virtualitásból hirtelen földet érés egy belvárosi ház kapujában. Unott kidobóember a félhomályban résnyire ajtót nyit, beenged. Jó napot kívánok, a meghirdetetett gyűlésre jöttem. Ezt a hülye jelmondatot kell mondani. Gyűlés. Na jó, valahol tényleg az. Doh és dohányszag. Van vagy két méter, de dagi. Remélem, nem ő megy be a másik fülkébe.  Üdvözlöm, fel a lépcsőn, első emelet, jobbra a folyosón és a nyitva lévő bármelyik ajtón be, foglaljon helyet, jönnek majd. Ha megijed, a pulton nagy piros gomb, megnyomja. Jó, felmegyek, mögöttem ajtó becsap, rács utána, elektromos zár zümmögve rázár. Bassszuus, hol vagyok!??

Emeleti ajtók közül kettő is nyitva van. Összesen talán 6 vagy 7 ajtó van. A kettő közül melyikben van az én párom? Bemehetek bármelyikbe? De hát, akivel a vicces csetelést tolom egy ideje az melyikben van? Honnan tudom meg? Najó, bemegyek a második ajtón. Kis helység, csempézettnek tűnő fal a félhomályban. Zongoraszék szerű kis zsámoly az üvegablak előtt. Vörös fény. Régi hamutartók szaga, elég kiábrándító. Idáig az egész teljesen virtuális volt, nem voltak szagok, fények, semmi, kizárólag izgalom és függés és villámgyors váltások. Igy a valósággal szembesülve minden lelassult. Egy óra alatt értem ide. Ennyi idő alatt tegnap még 52 üzenetet váltottunk, megnéztem. Néha azt gondolom, a valóság nem is érdekes és el kellene merülni teljesen a virtualitásban. Leülök a zongoraszékre.  Szemben áttetsző ablak, a túloldalon a padlón fénycsík, mást nem látok. Hirtelen a túloldalon is kinyílik az addig résre nyitott ajtó, a fény hátulról világít meg egy alakot. Középmagas lehet. Árnyékban van, az alakja alapján bárki lehet. Gombóc a torkomban, pulzus 170, mindjárt elájulok. Leül velem szemben, a saját székére. Olyan, mint a börtönfilmekben a beszélő. Közelebb hajol. A kézfejét látom meg előszőr. Férfi, egyértelmű. Jegygyűrű helye, a mocskos szemét. Egy-egy májfolt, olcsó óra, gondosan ápolt körmök. Felsőtest továbbra is árnyékban. Előbb érzékelem, hogy elkezd közelebb hajolni, mint ahogy megtörténik.  Meglátom az arcát. 50-es férfi. Kedves arcú silverfox.  Előszőr nem ismerem fel, de tör fel bennem a rosszullét, szédülök. A felismerés fokozatosan árasztja el az agyamat, az emlékek előszőr csak pontszerűen, jelennek meg, aztán hirtelen mindenre emlékszem. Az egész undorító nyárra a táborban, ahol a lucskos nyári estéken a hosszú szellemes, szavakat addig egymásba fonó beszélgetésekbe bonyolódtunk míg életem első, meglepett, de stréber orális szexében találtam magam egy nálam húsz évvel idősebb tanárral. A drámatanárom volt gimnazista koromban.  Amikor el mertem mondani az analitikusomnak néhány év terápia után, bőgtem bepisiltem és kis híján spontán orgazmusom volt. Akkor értettem meg, hogy mennyire durva dolog történt velem és ez nem izgi nyári kaland volt, hanem gyakorlatilag erőszak. Évek óta nem jutott eszembe de most a faszának az ízét érzem újra a számban, mintha tegnap lett volna. Végtagjaim kihűlnek. Remegni kezdek. Elhányom magam. Éppen elkezd valamit mondani, látom az arcán, hogy ő is felismer, de hirtelen megnyomom a pánikgombot. A szobát elönti a fény. Kirohanok. Az utcán már lassabban megyek. A világ újra meglassult.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: