novella

Sótonyi Gábor: Tivadar

Szűk volt a lift, és az erkély is, ami a lakásba vezetett. Egy pillanatra látták a fejük felett a sápadt, szürke holdat a csillagtalan égen gomolygó felhők között. Szűk volt az előszoba is, ahol a kabátjaikat letették, és egyetlen szó nélkül, vadul csókolózni kezdtek.

Tivadar

Most végre úgy néz ki, összejön. Belenézett a férfi wc csorba, légyszaros tükrébe, megérintette szeme alatt a puffadt, éles barázdákkal kettészelt párnácskákat. A lány egész tűrhetően néz ki, és úgy tűnik, benne van. Megnyitotta a csapot, bevette a gyógyszert, a markából ivott. A vénasszony már alszik ilyenkor, meg amúgyis süket.

Ha akarsz valamit, most menjünk, mert holnap hosszúzok, mondta a lány, amikor a fiú visszament. Műkörmével az asztalba vésett szívet kapargatta. A kocsmában már alig voltak páran, a zenét is lehalkította a csapos.

Szedsz valamit, kérdezte a fiú.

Aha, Enovidot, mondta a lány, de jobban bízom az óvszerben, mert, hajtotta le a fejét, alaposan megvizsgálva a szívet, amit piszkálgatott, mert sokat kefélek.

A fiú megértően bólintott, és már intett is a csaposnak, hogy fizet. Maradék sörüket műanyag pohárban, az utcán itták meg. Halk eső szitált, hideg őszi éjszaka volt. A fiú szerencsére nem lakott messze. Egy darabig csendben haladtak egymás mellett.

Gyakran jársz ide, kérdezte a lány.

Aha, minden este, mondta a fiú, de ritkán csajozok, ha erre gondolsz, nevette el magát.

Nem, nem azért, csak, mondta a lány, és ő is nevetett.

A közeli éjjel-nappaliban vettek óvszert, mézízűt, mert a lány azt szerette, néhány sört, egy üveg vodkát és elindultak a lakótelep irányába. Kanyarogtak az egyforma házak között, a fiú közben vicces sztorikat mesélt, csak, hogy ne legyenek csendben. Az egyik ház előtt elővette a kulcs csomóját, de nem igazodott ki rajta, a lány világított neki a mobiljával. Amikor végre megtalálta a megfelelő kulcsot, akkor meg a zárba nem talált be, a lány egészen közel hajolt, úgy világított, nevettek pukkadozva. A fiú intett, hogy csendesebben, mert papírból vannak itt a falak.

Szűk volt a lift, és az erkély is, ami a lakásba vezetett. Egy pillanatra látták a fejük felett a sápadt, szürke holdat a csillagtalan égen gomolygó felhők között. Szűk volt az előszoba is, ahol a kabátjaikat letették, és egyetlen szó nélkül, vadul csókolózni kezdtek. A szatyorban megcsörrentek az üvegek, a fiú gyorsan a fogasra akasztotta, és szája elé tartott mutatóujjal jelezte, hogy csendben kell folytatniuk. A lakásban zsír- és húgyszag terjengett. Lihegve tépték le egymásról a ruhát, a fiú belemarkolt a lány feszes mellébe. Közben eszébe jutott, hogy be kéne tenni a söröket a hűtőbe. A konyhában éppenhogy elfértek ketten, az asztal, a konyhaszekrény, a tűzhely, és a hűtő között. Miközben a fiú betette a söröket a hűtőbe és meghúzta a vodkásüveget, a lány szopni kezdte a farkát. Ekkor hallatszott először a morgás. A lány azt hitte, a fiú morog az élvezettől. A fiú gyorsan kivette a farkát a lány szájából, megfogta mindkét kezét és behúzta a szobába. Miközben hátulról döngette a dohányszagú priccsen, a morgás egyre erősödött. Hallatszott, hogy nem állattól, hanem embertől származik. A fiú úgy csinált, mintha ő morogna, nehogy a lány gyanút fogjon. Miután a lány elélvezett, a fiú megfordította, és oldalról kezdte kefélni. Szélsebesen, agresszíven haladt a gyönyör felé, egyre hangosabban és sűrűbben lihegett,  arcáról patakzott a víz, amikor a vénasszony megszólalt. A lány kinyitotta a szemét, ijedten kapta fel az előbb még párnába fúrt fejét. A fiú nem titkolózhatott tovább. Ti-va-dar, Ti-va-dar, nyögte a hang, recsegve, mint egy régi rádió.

A kurva életbe, megint elbassza a baszásomat, őrjöngött Tivadar, és meztelenül kirohant az előszobába, ahol tiszta erőből a tükörbe ütött. A tükör nagyot reccsent, Tivadar felüvöltött. A vér a mellkasára, a kabátjaikra, a padlóra, a falra és az összetört tükörre fröccsent. Amikor visszament a szobába, nyitva volt az ajtó, ami egy másik szobába vezetett. A lány fél kézzel tartotta a csontsovány asszonyt, másik kezével megszabadította a gumibugyitól és a pelenkától, majd gyakorlott fogással az ágya melletti szobavécére ültette. Az asszony nem szólt semmit, csak ijedten nézett. Elkerekedett szemei, tátott szája, egész madárarca egyetlen ijedtség volt.

Tessék megnyugodni, ápolónő vagyok, mondta a lány és megfogta az öregasszony kezét. Az öregasszony dermedt tekintettel, halálra váltan nézett rá, egyetlen hang sem jött ki a torkán, ült csontsoványan, alvadt vér- és húgyfoltos hálóingben a szobavécén, morogni is elfelejtett.

Szarnia kell, mondta Tivadar, aki még mindig meztelenül állt, kezéből csöpögött a vér, ernyedt farkáról lógott az óvszer. Néha éjszaka is szarik.

A szobában fojtogató bűz uralkodott, de mindhárman hozzászoktak már az ilyesmihez. Öltözz már fel, szólt rá a lány, mire a fiú kiment a konyhába az alsónadrágjáért. Az óvszert kidobta a kukába. Az öregasszony szerencsére nem szart, csak hugyozott. Miután a csobogás elhalt, a szobavécé vödrében szakaszosan még hallatszott a vizelet csöpögése. A lány közben kicserélte az ágyon a félig átázott gumilepedőt. Tivadar lefektette az ágyra az öregasszonyt, a lány bepelenkázta és tiszta gumibugyit adott rá, aztán kiment a wc-be és kimosta a szobavécé vödrét.

Köszönöm, lehelte fogatlan szájából az öregasszony, helyes kislány. Mosolyszerű fintor jelent meg az arcán.

A lány gyakorlott mozdulattal megsimogatta, rámosolygott, aztán jóéjszakát kívánt és kiment a szobából. Tivadar követte.

Itt maradt, a nyakamon, mondta a fiú. A férje elhagyta. Azt se tudja, ki volt az apám. Ötvenévesen szült, becsúsztam, tette hozzá, és meghúzta a vodkásüveget. A lány felmosta a vért a lakásban, összesöpörte a tükör szilánkjait, és egy konyharuhával szakszerűen bekötözte a fiú kezét.

Hát, mondta az ajtóhoz lépve, miközben tekintetével futólag végigvágott Tivadar arcán, akkor szia. Bassza meg, lehetett még hallani a lépcsőházból, amikor észrevette kabátján a vércseppeket.

Ti-va-dar, Ti-va-dar, recsegte tompán, de kitartóan az öregasszony. Tivadar magára öltötte a padlón szétszórt ruháit, és bement az anyjához.

Ki volt ez a kislány, kérdezte az anyja tátott szájjal, beesett alsó álkapoccsal, alig érthetően. Tekintetével a fiát kereste.

Senki. Egy csaj. Aludjon, anyuka, mondta Tivadar és nyakig betakarta az anyját.

Helyes kislány, mondta az öregasszony, és aszott ajka körül megint valami mosolyféle látszott. Aztán becsukta a szemét.

Tivadar kifelé menet lekapcsolta a villanyt, a konyhában még egyszer meghúzta a vodkásüveget és tövig tekerte a rezsón az összes csapot. Hangosan sziszegve szivárogni kezdett a gáz.

Amikor kilépett a lakásból, kulcsra zárta az ajtót. Ha siet, talán még utoléri a lányt.

(Photo by Mikuláš Prokop on Unsplash)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: