Alapfogalmak, különkiadás
(Kezdőtől haladó szintig – ábrákkal, magyarázatokkal, életszerű példákkal)
Akadémiai Kiadó, 2021
- Kezdőszint
A nő kifejezésünknek számos nyelvváltozata ismert és használatos. Úgy, mint:
amazon
asszony
asszonyság
csaj/csajszi
hajadon
hölgy
hölgyike
hölgyemény
lány/leány
nőci
spiné
vadmacska (Vigyázat! Átvitt értelmű kifejezés, használatát csak gyakorlott nyelvhasználóknak ajánljuk!),
stb.
A felsorolásból – ami korántsem teljes, jól látható, mennyi lehetőség kínálkozik számunkra akkor, amikor mondandónkat a női nemet érintő témakörben óhajtjuk megfogalmazni.
Megítélésünk szerint ez már túl sok kifejezés, nem csoda, ha a nyelvhasználók (még a legtöbbet emlegetett közjogi méltóságok is) olykor összezavarodnak a használatuk során.
Itt is érvényes azonban az az egyszerű nyelvhasználati szabály, mely szerint mindig a beszédhelyzet és annak célja határozza meg, melyiket érdemes választani.
(Csak akkor lépjen tovább, ha eddig értette.)
- Haladó szint
Maradjunk az előbbi példáknál és figyeljük meg az egyes változatok stílushatásását! Ehhez illesszük mondatokba az egyes kifejezéseket, majd cseréljük őket ki egy tetszőleges változatra. Jó esetben érzékelni fogjuk, mi a különbség. Ha ez nem történne meg, nyugodtan lépjen vissza a kezdő szintre, majd egy kis pihenő után térjen vissza.
Idézzük fel Alaptörvényünk (módosított változatának a módosításását) kezdetnek!
„Az anya nő, az apa férfi.”
Figyeljük meg, hogyan változik meg a mondat jelentése, ha kicseréljük benne a nő szót. (A férfi szót most hagyjuk, bár természetesen azt is számtalan, stílusértékében merőben más kifejezéssel tudjuk helyettesíteni. Pl. „Az anya nő, az apa állat.”)
- változat: „Az anya amazon, az apa férfi.”
- változat: „Az anya hölgyemény, az apa férfi.”
- változat: „Az anya spiné, az apa férfi.”
Figyelmen kívül hagyva a fenti változatokban olykor felfedezhető (és a mai konzervatív törekvések mentén erősen kifogásolható) igazságtartalmat, jól érzékelhető, hogy Alaptörvényünk idézett mondata csakis a nő szóval fogadható el. Akkor is, ha tudjuk, hogy „a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol” (József Attila), és a való életben az anya mondjuk egy hajadon, nem pedig egy házasságban élő asszony.
- Összegzés
A megnyilatkozásaink során igyekeznünk kell, hogy mindig a megfelelő kifejezést használjuk a szókészlet aktív és passzív részéből. Ha nincs ehhez ösztönös tehetségünk (intelligenciánk), kérjük, ne tegyünk meggondolatlan kijelentéseket. Akkor különösen tanácsos körültekintőnek lenni, amikor másokat képviselve (és mások jóvolából) fontos pozíciót tölthetünk be, például igazgatók, cégvezetők, polgármesterek vagy kivételes esetben miniszterelnökök vagyunk. Ebben az esetben ugyanis az általunk használt kifejezések különös létjogosultságot szereznek pusztán a személyünk által. A megnyilatkozó személy szinte eggyé válik azzal, amit és ahogyan beszél – akkor is, ha az általa használt kifejezés pontatlan. A vele szimpatizáló nyelvhasználók pedig abbéli örömükben, hogy átélhetik az azonosulás lelkesítő folyamatát, anélkül kezdik el használni a nem megfelelő kifejezéseket is, hogy saját maguk leellenőrizték volna a szavak jelentését, azt gondolván, azt már a jeles emberfő megtette, mikor szóra nyitotta a száját.
Jobban belegondolva az a kérés, hogy ha nincs ehhez intelligenciánk, ne is fogjunk bele, ahhoz hasonlatos, mint amikor a középkorú anyánk megkér minket, hogy figyelmeztessük őt, ha arra utaló jeleket észlelünk rajta, hogy elveszítette ép ítélőképességét (lásd még: elhülyül, megbolondul). Mert amikor ez bekövetkezik és szólunk, már mindegy.
Anyánk meghülyül, és mindenki össze-vissza beszél a nagyvilágba. Jó hír azonban, hogy tanulással, figyelemmel, agyunk „edzésével” mindkét folyamat elkerülhető. Ehhez nyújt segítséget a következő pontban olvasható feladat.
- Gyakorló feladat: Hol van stílustörés? Illessze be a megfelelő kifejezést az alábbi példamondatba. Plusz pontért egyéb nyelvhasználati hibát is korrigálhat!
„Büszkék lehetünk a tudósasszonyra, aki egy kisújszállásiasszonyság, mint megtudtam.”