
Feigl Endre: Hajnali üveg
Előttünk a két pohár, az üveg még szinte teli, és tudom, hogy háborgó lelked itt akár nyugalomra is lelhet.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Előttünk a két pohár, az üveg még szinte teli, és tudom, hogy háborgó lelked itt akár nyugalomra is lelhet.
„Kisfiam!” – halljuk az ismerős, de már fátyolos hangot. Az arca beesett, a bőre elvékonyodott, kék és zöld minden apró érintéstől; a haja régóta ősz, karjai gyengék már ölelni; a felismeréstől könnyes, cirmos szemei azonban makacsul belekapaszkodnak a rég nem látott unokába, kizárva minden – és mindenki mást.