novella

Mármarosi András: Piarista

Mi nem vagyunk gazdagok, elég visszafogottan élünk. Nem szoktunk külföldre járni, csak néha Szlovákiába megyünk síelni. A síelést még katona koromban szerettem meg, elvittek Sopronba és hegyi felderítőnek képeztek ki.

Szabó Péter vagyok, 58 éves. Vácon élek a feleségemmel és a lányunkkal. Alma későn született, már-már lemondtunk róla, hogy lesz gyermekünk. De az Isten megkönyörült rajtunk, és a házasságunk tizedik évében megszületett ő, aki maga egy csoda! Nagyon tehetséges, nagyon büszke vagyok rá! Most tavasszal fog érettségizni a Váci Piarista Gimnáziumban, ahol egyébként én is és a feleségem is tanítunk. Én matematika tanár vagyok, feleségem hittan tanár. Alma három tárgyból tesz emelt érettségi vizsgát.

Mindig igyekeztünk neki megadni azt, ami tőlünk telt. Egy szerető családot, az Isten hitet és a tanulás szeretetét. Mi nem vagyunk gazdagok, elég visszafogottan élünk. Nem szoktunk külföldre járni, csak néha Szlovákiába megyünk síelni. A síelést még katona koromban szerettem meg, elvittek Sopronba és hegyi felderítőnek képeztek ki. Alma is ügyesen síel, már gyakran lehagy a pályákon. Éva, a feleségem azért óvatosabb, inkább a kék pályákat szereti. Többször az volt a karácsonyi ajándékunk egymásnak, hogy januárban három napra kimentünk Donovalyba. Azt hiszem ez az egyetlen luxus az életünkben. Megígértem Almának, ha sikerül az érettségije és a felvételije,- orvos akar lenni szegénykém,- akkor elvisszük a Mihályi cukrászdába. Állítólag az ország legjobb cukrászdája. Még nem próbáltuk ki, mert nekünk az túl drága. De hát egyszer él az ember, szokták mondani.

Letérdeltem. Hideg volt a kő.

A hétvégén csúnyán összevesztünk Évával. Nem is emlékszem mikor fordult elő ilyen utoljára. Nekem támadt, hogy miért írtam alá azt a papírt! De, hát nem csak én írtam alá, a kollégáink közül majdnem mindenki, akivel jóban vagyunk. Ő persze nem írta alá, mert a hittanosok közül senki sem írta alá. Érdekes, hogy pont a hittanosokkal nem vagyunk egyébként annyira jóban, pedig velük majdnem minden vasárnap találkozunk itt. Csak azok olyan bigottak – persze Éva nem az, csak valahogy, nem is tudom. Én matematika tanár vagyok. Valami vagy Á vagy B. Ha Á és B egyenlő, akkor meg ugyanaz. Ami helyes az helyes. Ami helyes az nem lehet helytelen. Nem értem, hogy ezt miért olyan nehéz felfogni! Én nem kritizáltam a kormányt! Én kicsi ember vagyok ahhoz. De tudom, hogy változtatnunk kell az oktatás módszertanán, a pedagógiai megközelítésen. Itt van pl. az informatika használata. Ezek már digitális bennszülöttek. Hát már Alma is. Persze nincs almája – ha-ha, szójáték, de ezek a kínai mobilok, már sok szempontból jobbak is. Értem persze, hogy a hittant nem kell digitálisan oktatni, de szolidaritás is van a világon.

Szerintem fél, csak nem meri bevallani. Azt mondta, hogy ez lázadás és engedetlenség. Ráadásul, amikor kiderült, hogy a Püspöki Kar elhatárolja magát a levéltől, akkor meg nagyon felbuzdult. Azt állította, hogy kockára teszem a családunkat, Alma jövőjét, …Tényleg nem értem. Engem az Írás nem arra tanít, hogy féljek. Szerinte ezért még akár ki is rúghatnak. De hát – mondtam neki – hogy ő is ismeri az Igazgatót. Az nem olyan. Meg, hogy a templomban mit szólnak majd, hogy kinéznek minket, hogy ilyen liberális szekértolók lettünk. Na erre, mondtam én, hogy azokkal eddig sem nagyon álltunk szóba. Erre ő, hogy az iskola fogja megszívni – ilyet sem hallottam tőle az elmúlt tíz évben – mert minek kellett annyian aláírni, most, idézem „fekete seggűek” lettünk. És, hogy a végén úgyis a gyerekeken csattan az ostor. Ez el van döntve, minek hepciáskodni. És igenis a nemzeti öntudatra való nevelés fontos. Én nem mondtam, hogy nem fontos. Például járunk táncházba, kimondottan szeretem a magyar néptáncot én is. De, ha Alma most salsázni tanul, attól még nem lesz kevésbé magyar. Mondtam is neki,- én is felkaptam a vizet,- hogy te sem lovagolsz, hanem síelsz, az meg nem igazán magyar sport. Utálom, amikor összemosnak dolgokat. Ha valaki tizenévesen Harry Pottert olvas, az most akkor nem magyar, vagy nem katolikus, vagy mi van? Erre ő, hogy a nevünket lehozta az Index, és hogy majd aki az Alma emelt érettségijét javítja, majd tudni fogja, hogy kinek a lánya! Hát, mondtam én, hogy te hülye vagy! Most már tényleg. Mert Szabóból olyan kevés van. Mert ez egy olyan különleges név. Aztán nagyon elszégyelltem magam. Mondtam Évának, hogy bocsásson meg, hogy ne haragudjon, csak úgy kicsúszott a számon. De kirohant a konyhából. Most egy napja nem szól hozzám. Úgy tűnik nagyon megbántottam. Alma persze tegnap odabújt hozzám és megsúgta, hogy nagyon büszke vagyok rád Apa!

Hát Uram, most segíts! Ámen.

Felálltam, kisétáltam a templomból. Esett az eső.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: