a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
ereste a lakást, ahol valaha Ő is ott volt, ami valaha az övék volt. Egyre nehezebb volt megtalálnia benne, különösen mióta az új lakók rikító lila függönyei kiabáltak rá az ablakokból, de mégis el kellett jönnie.
Menj már orvoshoz, de rögtön. Oké-oké, de ma fontos elintéznivalóm van, holnap is így lesz, és napokig húzom, halasztom, akarok kicsit még szenvedni. Sajnálnom is kell még cseppet magam. Na, igen, és ugye tudod, lehet, hogy ezzel a hozzáállással késő lesz, mire végre elszánod magad. Jaj és újra jaj, erre is gondoltam, igen. Mara, te okoska, gyere már ki ebből a ködből, söprűzd ki a démonjaidat.