Egyre erősödő hangot hallott, nagy nehezen kinyitotta a szemét. Megpillantotta a padlón a gyűrött, piros kockás ingjét. Elalvás előtt csak kibújt belőle, és ledobta. Homályos képek jutottak eszébe a tegnapi születésnapról. A zaj egyre erősödött. Alig tudott megmozdulni, még érezte a tegnap elfogyasztott bourbon ízét a szájában. Nem sokra emlékezett, de a fejfájás mértékéből kiindulva legalább egy üveggel lecsúszhatott. ,,Soha többet nem iszom!” – gondolta bosszúsan. Nagy nehezen beazonosította a zaj forrását. Minden erejét összeszedte, hogy kihalássza az ágy alól a farmerjét. Lerázta róla a pormacskákat, és kutatni kezdett a telefonja után. Az egyik zsebben meg is találta néhány, összegyűrt papírzsebkendő társaságában. A Highway to hell most sértette a füleit. Ránézett a kijelzőre, ismeretlen szám hívta. ,,Ha valami telemarketinges, akkor nagyon megjárja…” – gondolta magában. Többszöri próbálkozás után sikerült felvennie.
- Halló! – szólt bele kábán, közben csukott szemmel visszadőlt a párnára.
- Boldog születésnapot, Rolikám! – kiabálta bele a telefonba egy idős nő rekedtes hangja.
- K, ki beszél? – kérdezte a férfi.
- Hát már meg sem ismersz?! – hallatszott a méltatlankodó válasz a vonal túlsó végéről. – Helga vagyok, a Pista felesége, tudod, a nagybátyádé. Tizenhat éves korod óta nem találkoztunk, utoljára azon a családi ebéden láttalak, amikor…
Az idős nő csak beszélt, és beszélt.
- …sok minden történt azóta, a Pista egyre rosszabbul van, egy éve elkapott valami nyavalyát, azóta köhög, a tüdeje majd’ kiszakad neki, hiába jár be az orvoshoz, nem tud vele csinálni semmit, már ezer helyre küldték, ráadásul menni is alig tud, a végét járja…
Roland néhány percre újra elaludt. ,,Bárcsak egy telemarketinges hívott volna, azt könnyebb lenne lerázni, mint ezt a vén szipirtyót” – gondolta magában.
Megköszörülte a torkát.
- Nagyon sajnálom Pistát. Köszönöm, hogy felhívtál, Helga, rendes tőled… – a férfi mosolya inkább vicsorgásra hasonlított – Most mennem kell…
Helga sűrű hümmögések közepette újratervezett.
- Várj, Rolikám, még annyi mindent szeretnék elmesélni…
Miközben Roland vágyakozó pillantást vetett a fürdőszoba felé, olyan érzése volt, mintha valamilyen rózsaszínű ragadós trutymó folyna ki a telefonból.
- …találkozhatnánk a Paprika csárdában ma este, ehetnénk valami finomat, mondjuk tejberizst, azt régen annyira szeretted!
,,A madártejet szerettem!” – gondolta Roland, de nem akart vitatkozni. Már nagyon csábította a fürdőszoba, a sarokkád hívogatóan kacsintott ki a félig nyitott ajtó mögül. Felült az ágyban.
- Köszönöm a meghívást, de ma nem jó…
- Természetesen mi fizetünk, hiszen neked van szülinapod. Pista nagyon mondani akar valamit, itt sündörög körülöttem már egy ideje. Akkor ma este 6-kor a Paprikában, el ne késs!
Pista beledörmögött valamit, ami egy ,,boldog születésnapot”-ra hasonlított, aztán a vonal megszakadt. Roland elindult a fürdőszoba felé.
Miközben a kádban ült, igyekezett visszaemlékezni arra a hosszú évekkel ezelőtti családi vacsorára. Akkor történt, mikor épphogy elkezdte a gimnáziumot. Az anyja mellett ült a Paprika étteremben, aki elmélyülten beszélgetett egy távoli rokonnal. Rolanddal szemben ült Helga, aki a fiút egy szebb napokat látott Cso-cso-szánra emlékeztette, mellette meg Pista. Mindketten folyamatosan kellemetlen kérdésekkel bombázták. A nőnek nem tetszett, hogy Roland informatikus akar lenni.
- Az én fiaim enélkül a számítógépes hóbelevanc nélkül is nagyon sokra vitték, mindkettő elismert ügyvéd lett – mondta a rózsaszínű ruhába öltözött Helga, és méltóságteljesen bekapott egy darab rántott halat. – Jobb lenne, ha valami emberibb szakmát választanál magadnak! – tette hozzá fölényesen.
Pista a nőkről kérdezte. Szerinte Rolandnak ilyen korban már régen magas szinten kellene művelnie a randevúzás művészetét, hiszen anyuka lassan már unokázni akarna. Megigazította a fekete zakóját, tekintetét le sem vette a fiúról, aki egyre jobban fészkelődött a széken. Szomorúan nézte a tőlük nem messze ülő unokaöccsét, aki egy kis tűzoltóautót tologatott a tányérok és poharak között.
A felnőtt Roland megcsóválta a fejét. ,,Milyen émelyítő rózsaillata volt a Helgának!” – dünnyögte. Mindent összevetve elégedett volt magával. Habár fél évvel ezelőtt szakított a barátnőjével, a munka terén valóra vált az álma. Programozóként dolgozott egy jól menő cégnél, nemrég léptették elő. Jól keresett, és kijött a kollégáival is. Eszébe jutott, hogy milyen jót bulizott velük tegnap. Akaratlanul is elvigyorodott.
A gyötrő fejfájás miatt képtelen volt bármilyen hasznos dolgot csinálni, csak bóbiskolt a kanapén, miközben valami ismeretterjesztő műsor ment a tévében. Délután öt órakor indult el a Paprika étterembe. A kora délután bevett aszpirin megtette a hatását, sokkal jobban érezte magát. A buszon ülve újra megnézte telefonján a tegnapi buli képeit. Az egyiken színes csákóban pózolt kollégáival, Jani fura grimaszt vágott, a háttérben pedig Gergő aludt az asztalon egy üres vodkásüveget szorongatva. Hangosan felnevetett.
Háromnegyed 6-ra érkezett meg a vendéglőbe. Nem voltak sokan, ezért kérdezés nélkül leült az egyik háromfős asztalhoz, nem messze attól a helytől, ahol annak idején a kínos beszélgetés történt. A berendezés semmit sem változott, ugyanúgy hatalmas paprikafüzérek és tortákkal pózoló boldog gyerekek kis bekeretezett képei lógtak a falról. Néhány perccel hat után egy kék ruhába öltözött nő lépett be, karon fogva egy botra támaszkodó, meggörnyedt öregembert. Ők voltak azok. Kelletlenül elindult feléjük. Helga boldogan megölelte, Roland megérezte az öregség- és rózsaszag keverékét. ,,Jól betárazott az öregasszony kölniből.” – gondolta magában. A pultnál álló pincér gyorsan Pista segítségére sietett, így az kezet tudott nyújtani Rolandnak, aki úgy érezte, mintha egy frissen kifogott halat markolna. Fekete öltönye megkopott, kék szemei vizenyősek lettek, kifejezéstelenül meredtek a semmibe.
- Mi újság? – kérdezte Helga, miután megrendelték a főételt.
Roland mesélni kezdett, hogy két évvel ezelőtt költözött el otthonról, nemrég léptették elő a cégnél. Jól érzi magát, tegnap buliztak a kollégáival. Helga buzgón bólogatott, láthatóan már nem emlékezett az informatikáról megfogalmazott markáns véleményére. A férfi épp a kubai nyaralásról beszélt, mikor Pista egyszer csak rászegezte a tekintetét, és vontatottan megkérdezte:
- Na, és mi van a nőkkel?