a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
A kórus dalolt tovább, a tanítónőnek reszketett a térde, vajon mi történhetett, mi az, amit ő nem vett észre. Nagyon odafigyelt arra, hogy ne legyen hamis hang, és mégis az lehetett, lehet, hogy az elnök elvtársnak abszolút hallása van.
– Emlékszem, csak apád lehetett annyira hülye, hogy ebben az istenverte melegben tüzet gyújtson.
Elmosolyodtam. Nem tudom, hogy pontosan micsodán. Apám emlékén, ahogy átizzadt alsóban gallyakat gyűjt a kertben, vagy magunkon, ahogy őt nézve, fürdőruhában állva, hangosan röhögünk.