a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Lesodrod az ültetőkártyákat is a főasztalról, Barbi anyut, Barbi aput, Barbi tesót, a szertartás utánra külön meghívó szólt; sajnálja, de anyád vállalhatatlan, füledben Barbi hangja cseng, pont úgy, mint egy ultrahangos fogkőeltávolító; a gyertyák, a háromkaros gyertyatartó, a greenery köszönőkártyák már mind a padlón.
“Lepa”, ezt mondja Annának, és végighúzza ujjait a csadoron, mintha a haját simítaná. Anna ettől zavarba jön. Három óra, mutatja ujjain az utazási időt.
Nem kúszott, de nem is szökdelt ostoba felelőtlenséggel. Komótosan és magabiztosan lépegetett, egyszerre csak az egyik lábát emelve fel. Sose láttam még nyulat így közlekedni.