„Gyula,53”. – Ott áll feketén-fehéren a frissen telepített Tinderen. Most tudatosul Gyulában, hogy már nemcsak a harmincas, de a negyvenes éveinek is vége, mégis új életet kell kezdeni. Egy IT csapat vezetője csupa fiatal beosztottal, akiktől már annyit hallott erről az appról. Hallgatta a vicces és kínos történeteiket, az egyéjszakás kalandok beszámolóit és néha a nagy szerelmek kibontakozását. Amikor Ő volt utoljára szingli, ez a fogalom még nem is létezett. 25 év házasság után a felesége úgy döntött, elhagyja, mert már nem szereti.
– Meg kell valósítanom magamat, Gyula! És ezt melletted nem tudom – magyarázta Klára, amikor megkérte őt, hogy költözzön el.
Most újra albérletben kell laknia, mint egyetemista korában. Persze sokkal jobb körülmények között. És meg kell tanulnia csajozni, ráadásul online. Egy teljes órát töltött azzal, hogy kiválasszon három képet, amin nem egy leharcolt, ötvenes, elvált pasinak tűnik. A nagy képkeresés során elhatározta, hogy vesz egy bérletet a közeli konditerembe, hogy egy kicsit formába hozza magát. Már csak a bemutatkozó szöveget kellene megírnia. Jóképűnek mondott, fiatalos férfi keresi – de már törli is ki, mert úgy hangzik, mintha egy autót akarna eladni. Elvált, két gyermek szerető édesap…– be sem fejezi, mert érzi, hogy nem ez a nyerő kezdő mondat. Mennyivel könnyebb lenne, ha lenne egy űrlap, és meglennének a kötelező sablonok, mint az önéletrajznál.
Nagyot kortyol a Heinekenjéből, hátha így megszállja az ihlet. Újra a kezébe veszi a telefont, és beírja, hogy komoly kapcsolat céljából. Nem is akar most semmi komolyat, akkor miért írja ezt? – töpreng magában. Annak ellenére, hogy csak a múlt hónapban mondták ki a válást, már több mint egy éve nem szexeltek Klárival. Azt mégsem írhatja ki, hogy csak futó kaland. Mi van, ha valami ismerős látja meg? Végül üresen hagyja, majd később hátha lesz valami jó ötlete, amiből nem az jön le, hogy egy lúzer vagy egy vén kéjenc.
Miközben ismerkedik a balra-jobbra húzogatással, furcsa zajra lesz figyelmes a felső szomszédból. Nem igazán tudja beazonosítani a hangokat, leginkább az ostorcsapáshoz hasonlít, amit a hortobágyi lovasok bemutatóján hallott. Ezt valami kopogás is kíséri, mintha valaki szögeket verne a padlóba. Pár perc múlva sikításra lesz figyelmes. Nem tudja eldönteni, hogy a tévéből jöhet a hang, vagy valami komolyabb történik felette. A sikítás abbamarad, Gyula mégis nyugtalannak érzi magát. Nem ismeri még a szomszédokat, de mi van, ha most valami baj van, és ő nem tesz semmit.
Próbálja elhessegetni ezt a gondolatot, de a Google-be azért beírja, hogy: Mit tegyek, ha erőszak van a szomszédban? Egy WMN cikk az első találat. Alaposan átolvassa, és sok szervezetet talál, ahová ilyen esetben fordulni lehet, de még mindig nem tudja, hogy mit is kellene most tennie. A hasznos infók mellett néhány fake news-ba is belefut, hogy: Azonnal hívd a rendőrséget, ha egy nő tenyerében fekete pöttyöt látsz, mert így kér segítséget bántalmazás esetén.
– Majd jobban figyel mostantól, és legközelebb, ha hall valami gyanúsat, akkor felmegy -nyugtatja magát. – Meg beszerez néhány szórólapot, és névtelenül bedobja a postaládába, ártani nem árt.
Két nap múlva délután kiabálás hallatszik le fentről. Egy nő ordít, csak az ő hangját lehet hallani:
– Gyilkos! Azt hiszed, te mindent megúszhatsz? Nem hiszem el, hogy én még mindig elvisellek! Én ezt nem bírom tovább, érted? – és úgy csapja be az ajtót, hogy még Gyulánál is beremegnek az ablakok.
Azon gondolkodik, hogy felmenjen-e, de nem érzi helyesnek. Végülis a veszekedés normális dolog. Bár ők is veszekedtek volna Klárával!
Néhány nap eltelik anélkül, hogy bármit is hallana, így már kezdi is elfelejteni a szomszédjait. Az esti lakógyűlésen végre személyesen is találkozik a nővel. Mikor először meglátja, még nem tudja, hogy ő lakik felette. Magas és vékony, rézvörös, hullámos hajával és kedves őzike tekintetével teljesen elvarázsolja Gyulát.
– Szia, Kardos Gyula vagyok, a 11-ből – nyújtja a kezét a Julia Roberts hasonmásnak.
– Helló, Szürke Laura, a 14-ből. Nem is tudtam, hogy laknak alattunk – fogadja a kézfogást a nő.
Gyula egy pillanatra összerezzen, amikor Laura tenyerében megpillant egy fekete foltot. Eszébe jut a pár napja olvasott cikk, de az is, hogy ez csupán egy álhír volt. Vagy mégsem?
– Pedig nagyon vékonyak a falak, szinte hallani a szomszédok gondolatát is – próbálja a zavarát egy kis humorral enyhíteni. Laura arca olyan vörös lett, mint a haja.
– Sajnálom, ha túl hangosak voltunk! Majd jobban figyelünk! – magyarázkodik és igyekszik kerülni Gyula tekintetét.
– Semmi gond! – mosolyog megnyugtatóan a férfi. – Ha tudok segíteni bármiben, szólj bátran! De tényleg, bármiben – nyomatékosítja a szavait.
– Köszönöm. Észben tartom – válaszolja Laura.
Másnap Gyula épp a postaládáját üríti, amikor a 14-est is kinyitja mellette egy férfi.
– Helló! Ezek szerint te vagy Gyula. Réz Norbert – mutatkozik be a férfi. – Laura mesélte, hogy új szomszédunk van. Üdv a házban.
– Igen, én lennék. Akkor te vagy Laura párja?
– Férje, igen. Nagyon szeretünk itt lakni. Neked sikerült már berendezkedned? – barátkozik tovább Norbi.
– Nagyrészt igen, de még hiányzik néhány dolog.
– Jaj, annyira utálom ezt a sok szórólapot, csak papírpazarlás. Ez az új trend, hogy segélykérő lapokat dobálnak be. Neked is tele van ilyenekkel? – folytatja Norbi a beszélgetést, miközben elindulnak felfelé a lépcsőn. – Valamikor gyere fel egy sörre! Kicsit dumálunk, nem árt a jó szomszédi viszony – nevet hangosan.
Gyula nem tudja, hogy mire vélje a férfi kedvességét. Nem tűnik erőszakos alaknak.
Gyula végre rászánja magát, hogy elmenjen a kondiba. Rég járt már edzőteremben, csupa olyan eszközt lát, amikről még sose hallott, így az ismerős futópadon tölt egy órát. Az tartja benne a lelket, hogy utána majd beül szaunázni. Mikor bemegy a fülkébe, nagy meglepetésére Norbi is ott ül. Bár arra vágyik, hogy csendben töltse ezt a kis időt, remek lehetőségnek tartja, hogy kiderítse, vajon helyesek-e a sejtései. Hiába próbálja azonban a szokatlan zajokra terelni a szót, nem sikerül semmit sem megtudnia. Kifejezetten jót beszélgetnek, bár ettől rosszul érzi magát. Mikor Norbi feláll, hogy vizet öntsön a kövekre, Gyula észreveszi, hogy a háta csupa seb, sok hosszú és vékony csík, és néhány lila folt is van a nyakán.
– Te haver, jól vagy? – szakad ki a kérdés Gyulából.
– Persze, miért ne lennék?
– Hát a hátad…
– Ja, hogy az. Semmiség. Ne is foglalkozz vele! – habogja zavarában Norbi, és hirtelen teljesen másról kezd el beszélni.
Gyula nem érti, hogy mi lehet a háttérben. Furcsa érzése támad, de nem tudja, hogy mi lenne a helyes lépés.
A teremből hazafelé megbeszélik, hogy szombat este Gyula átmegy hozzájuk vacsorára.
Szombaton hatkor egy üveg borral a kezében Gyula becsenget a felette lévő lakásba. Egy otthonos fészek és egy macska fogadja. A férfi lábát kaparófának gondolhatja, mert üdvözlésképpen a farmernadrágjába mélyeszti elülső karmait, míg a hátsó lábával elrugaszkodik, hogy minél közelebbről vizsgálhassa meg az ismeretlen férfit, aki nem igazán élvezi ezt a köszöntést.
– Gyilkos! Menj a helyedre! – szól a cicára Norbi. – Mindig izgatott, ha vendégek jönnek. Folyton valami rosszaságon töri a fejét, nem győzünk utána takarítani.
– Csak meglepődtem! Nem tudtam, hogy van háziállatotok.
– Ő a mi kisbabánk! Míg megérünk egy igazi gyerkőcre – vág közbe Laura. – Gyere, körbevezetlek, hogy nyerj egy kis inspirációt a berendezkedéshez.
– Micsoda műalkotás! – ejti rabul Gyulát a nappali falán lógó, fából készült mű.
– Egyedi darab, még a nászutunkról hoztuk, Zimbabwéből – feleli a vörös szépség.
– Ez pedig az egyedi párnahuzatunk! – mutat rá Norbi röhögve egy hófehér párnára egy tintafolttal a közepén.
– Ez nem volt szép – mondja Laura, azt játszva, mintha meg lenne sértődve.
– Ne is foglalkozz velünk, Gyula! Laura folyton rágja a tollak végét, és mindig tele van minden tintapacákkal. Múltkor úgy nézett ki, mint egy vámpír, amikor a piros tollat végezte ki.
– Ez pedig itt a hálószoba – tereli el a szót Laura, folytatva az idegenvezetést – de azt hiszem, itt nincs sok látnivaló – nevet kacéran.
Mielőtt bezárta volna az ajtót, Gyula észreveszi az ágy mellett lévő piros és fekete tűsarkú cipőket, ezek egyből beindítják a fantáziáját.
– Szerintem együnk, mert éhen halok! – rázza ki a gondolataiból Gyulát a házigazda.
A vacsora nagyon jól sikerült, jó pár üveg bort elfogyasztottak, így amikor éjfél körül Gyula hazaért, még nem volt kedve aludni. Mióta feltelepítette a tindert, nem sokszor használta. Azt gondolta, most, hogy a bortól kellően ellazult, hátha jobban fog menni. Egy órát töltött el észrevétlenül az appon. Volt néhány match, de még senkire sem írt rá.
A következő lapon L&N, 37 volt. Egy domináns nő és egy sub pasi keresi a kíváncsi harmadikat – állt a leírásban. A képen egy vörös hajú nő állt tűsarkúban, a sarokban pedig egy furcsa faliszobrot fedezett fel.
– Bazd meg!- kiáltott fel hangosan Gyula, mikor felismerte. Hirtelen felindulásból jobbra húzta el a képet. A következő pillanatban már meg is bánta, de akkor a felugró ablak jelezte, hogy: L&N is kedvel téged.
Vasárnap reggel Gyula iszonyú fejfájással, másnaposan ébredt fel. Az előző estére csak foltokban emlékezett. Próbálta összerakni az emlék darabjait, amikor a megpittyenő telefon kijelzőjén feljött az értesítés: L&N üzenetet küldött.