novella

Petrasovszky: Bálna

Jorge úgy érezte, hirtelen kiszalad a lába alól a talaj. Zúgott a feje, s az elméje a halaskofa sivító pletyka hangján azt ismételgette, hogy kék bálna, kék bálna, kék bálna.

P. A. Jorgenak nem volt humorérzéke.

A randi applikáción ezt fel is tüntette, de minden hölgy azt hitte, hogy csak viccel. Ugyancsak ezt gondolták a foglalkozásával kapcsolatban – titkos bálnavadász –, s gyakorta dicsérték szellemességéért. P. A. Jorget ez rettentően idegesítette. Minden társkereséssel foglalkozó magazin kihangsúlyozta az őszinteség fontosságát, amit Jorgenak szándékában állt a kezdetektől megfogadni, mégis viccelődéssel vádolták. A hölgyek mosolyogva kérdezték tőle, hogy a titkos bálnavadász olyasmi-e, mint a titkos ügynök, majd kacéran elvigyorodtak, Jorgeból pedig ezzel egyidejűleg elpárolgott minden jóindulat.

P. A. Jorge ugyanis nem tréfált, nagyon is komolyan vette a foglalkozását, egyenesen büszke volt rá. Régi bálnavadász családból származott, akik a szigeten az 1900-as évek elején vetették meg a lábukat igazán. Még emlékezett rá, ahogy nagyapja, a megszokott grimaszával, a bálnavadászatokról mesélt. Akkoriban igen jövedelmező keresetet jelentett egy-egy kék bálna.

– Arany évek voltak azok, kis unokám, arany évek – emlegette Jorge nagyapja. – Kiolvastad már a Moby Dicket? Holnap kikérdezlek.

Jorge apjának már nem volt a családi vállalkozásban ekkora szerencséje. Közel fél évszázados kékbálna hiány sújtotta az üzletágat, így Jorge legnagyobb szégyenére az apja szatócsnak állt. A nagyapa Gyilkos Bálna nevű halászhajója azóta is ott rozsdásodott a házuk melletti öbölben, félig kivontatva a homokra, félig a sós vízben ázva.

Jorge azonban nem hagyott fel a családi hagyománnyal, s minden nap a tengert járta a hajójával. A rendes halászatot csupán álcának tekintette, amíg a vizei felé nem veszi az irányt egy kék bálna.

Egy nap a kikötő piacán pakolta ki a reggel fogott halakat, amikor a halaskofa így szólt:

– Hallottad Jorge? Tudósok érkeztek a szigetre, valami kutatócsoport.

P. A. Jorge hümmögött válaszul, és folytatta a friss áru kipakolását.

– Azt mondják, ilyen ötven éve nem történt. Annyi kék bálnát láttak, mint még sosem – folytatta a halaskofa.

Jorge úgy érezte, hirtelen kiszalad a lába alól a talaj. Zúgott a feje, s az elméje a halaskofa sivító pletyka hangján azt ismételgette, hogy kék bálna, kék bálna, kék bálna. Jorge kiborította a ládányi fogást, s nyargalt is vissza a halászhajójához. Érezte, eljött az ő ideje, és végre a nagyapja nyomdokaiba léphet.

A kék bálnák abba az öbölbe tértek vissza, ahol még a nagyapja vadászott annak idején. Ám a tenyérbemászó tudóspalánták egy perc nyugtot sem hagytak Jorge leendő áldozatainak, s gyakorlatilag megállás nélkül a bálnacsoport nyomában jártak. A helyi halászokat – Jorget is – megkérték, hogy vegyenek vízmintákat, amerre csak járnak, miközben ők feltérképezik a bálnák útvonalát. Ilyen figyelmes kutatók mellett Jorgenak nem sikerült kidolgozni a vadászat részleteit.

P. A. Jorge két héttel később bizalmas jó barátja társaságában ült a kocsmában.

– Elbuktam – lógatta a fejét. – A ’66-os tilalom óta nem szenvedtem ennyit – kesergett. A kék bálnák megjelenése óta egyetlen sikeres vadászatot sem tudott lebonyolítani, sőt még a közelükbe sem volt képes férkőzni.

– Ugyan, ugyan – veregette a hátát a barátja. A korsó söre kissé megbillent, s Jorge nadrágjára fröccsent. – Ne csüggedj!

Jorge négy korsó után új terveket szőtt, hogyan fogja feléleszteni a bálnavadászat magasztos tevékenységét, és készen állt annak gyakorlati megvalósítására. A barátjával vállvetve indultak a bálnák éjszakai pihenőhelyére, a hajójukon készen álltak a nagyméretű halászhálók, s a kezükbe vették a szigonyokat. Mindenre felkészültek.

Kivéve a parti őrség járőrére, aki gyorsan lekapcsolta az illegális bálnavadászokat. Jorge és bizalmas barátja egészen banális okból fakadóan került a törvény kezére. A parti őrség láttán annyira megijedtek, hogy nagy sietségükben elmulasztották behúzni a hálókat, s így fennakadtak egy partmenti sziklán.

P. A. Jorget végül eltiltották a halászattól, de mert a rendőrkapitány jól ismerte Jorge családját, készen állt a segítségére sietni.

– Apád forogna a sírjában, Jorge, forogna a sírjában – rázta a fejét a kapitány. – De van számodra tökéletes munkalehetőségem, ahol a hobbidat űzheted.

A következő hétfőn P. A. Jorge a városi búcsúban várta a fizető vendégeket a „Bálnavadászat” standnál, ahol műanyag szigonnyal lehetett vadászni az aprócska medencében úszkáló kék bálnákra.

A társkereső applikáción pedig a foglalkozását titkos bálnavadászról, bálnavadász oktatóra módosította.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: