a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Fájdalom, kétségbeesés, reménytelenség. Boldognak kellene lennie, hisz erre vágyott, nem? Egy kisbabára, aki majd bearanyozza az életüket. De Éva nem ezt érzi. Az iroda hideg vécéjében imádkozott, amikor rápisilt a spatulára. Kérlek, hogy egy csík legyen, egy csík! Kettő lett. Ez negyed órája történt.
Az anyátok szentségit! – üvöltötte a fickó, aki egy vascsővel a kezében rohant felém. Már éppen ütött volna, mikor az egész teste hirtelen eltűnt a szemem elől. Mire felocsúdtam, a bunker árkában vergődött a szerencsétlen ember. – A kurva anyátokat, nyomorult szarháziak! – üvöltötte állati hangon magáról megfeledkezve a telep ártalmatlanná lett őrzője.