
Martyn Nóra: Lépcsők
Kell egy kis kockázat az életben, hogy igazán éljünk, aztán csak nem lesz baj! De mik voltak azok az emlékek? Miért láttam őket? Meg kell tudnom.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Kell egy kis kockázat az életben, hogy igazán éljünk, aztán csak nem lesz baj! De mik voltak azok az emlékek? Miért láttam őket? Meg kell tudnom.
– Hogy ti milyen kényesek vagytok – kezdte anyám a szokásos litániát – megmondtam ezerszer, ételt nem dobunk ki. Ha így van, akkor én megeszem, jobb, mint ha a kukába menne.
Az édes, almás-vaníliás illattól összefut a nyál a számban. Nagyikám almás pitéje jut az eszembe, amit gyerekkoromban kettesével faltam. De jó is volt. Akkor még úgy hittem, hogy az ilyen finomságok varázsütésre készülnek el.
Zsuzsa nem tudott túl barátságosan viselkedni, nem működött az önkontrollja. Saját ordibálásától teljesen kiborulva, feldúltan rohant haza a gyerekkel. Este felhívta a volt férjét, aki a történtekre volt képes azt reagálni: Ti mind ilyenek vagytok!