novella

Sas Gabriella: Szeretet-telefon

Azt mondta, ő a nyugdíj és a sok hülyeség miatt mérges az újságokban. A kiabálást ő kezdte, azt mondta ez nem volt elég és a kanapé párnáját is püfölte. Viccesen nézett ki a csinos ruhájában, az össze-vissza álló ősz hajával, mégsem volt kedvem nevetni.

Eleinte olyan volt mintha egész nap egy jéggel teli kádban ültem volna. Nem éreztem szinte semmit, és tényleg fáztam. De aztán dühös lettem! Kiabálni, törni-zúzni akartam. De nem tettem, mert anyukám jól nevelt engem, és már nagy is vagyok. Az öcsémre is most már jobban kell figyelnem, azt hiszem. De hiába nyomom le a gyomrom belsejébe a kiabálást, ott feszít rendületlenül. Félek hogy egyszer ki fog jönni, valami nagyon rossz időpontban. Mondjuk, amikor a fogorvosi váróban ülök. Vagy matekórán. Meséltem erről Margitnak. 

Jaaa.. el is felejtettem: Bence vagyok, van egy öcsém Milu, Margit a szomszéd néni és az anyukám meghalt.

Szóval Margit áthívott, bezárta az összes ablakot és azt mondta, hogy most pedig kiabálhatunk. Igen, ő is kiabált velem. Azt mondta, ő a nyugdíj és a sok hülyeség miatt mérges az újságokban. A kiabálást ő kezdte, azt mondta ez nem volt elég és a kanapé párnáját is püfölte. Viccesen nézett ki a csinos ruhájában, az össze-vissza álló ősz hajával, mégsem volt kedvem nevetni. Nagyon jó volt vele kiabálni és püfölni. Utána adott egy kis sütit és megsimogatta a hajamat.

A jövő héten hozd el az öcsédet is. Minden nap olvasok újságot, rám fér. – kacsintott rám.

Otthon olyan furcsa csönd van, olyan szürke minden. Szomorú arcú felnőttek jönnek-mennek. De én már csak egyedül akarok lenni Apával. Olyan biztonságos csak mellette ülni. Amikor becsukom a szemem, elképzelem, ahogy Anya megölel. Érzem az anya-szagot ilyenkor, és hogy milyen puha amikor hozzábújok. A fejemben élő anyára eleinte nem tudtam ránézni, de aztán kényszerítettem magam és ő rám mosolygott. Sokáig álltunk így. Ilyenkor csöndben potyognak a könnyeim.  Tegnap is ezt csináltam a szobámban, amikor apa bejött. Nem mondott semmit, csak rám nézett és átölelt. Ő is olyan finom puha és meleg volt. Nem engedett el, hagyta, hogy tiszta víz legyen a pólója.

Másnap átvittem Margóhoz Milut. Ő nem kiabált annyit, inkább Margó mellett ült és kekszet evett.

Aznap éjszaka, amikor elaludtam arra riadtam, hogy valaki simogatja a hátamat. Anya volt az, az ágyam mellett ül és úgy simizett, mint amikor régen rosszat álmodtam. Lehet, hogy Anya betegsége volt a rossz álom és most végre felébredtem? Most tényleg itt vagy? – szerintem kiáltottam. 

– Igen kicsim, még van pár nagyon fontos dolog, amit el kell mondanom neked. Gyere, ülj ide az ölembe kérlek, hadd érezzelek! Nincs sok időm, amikor feljön az Esthajnalcsillag nekem mennem kell. Ne aggódj miattam, jó helyen vagyok, csak nagyon-nagyon hiányoztok, de olyankor megnézlek titeket. Most figyelj nagyon rám. Tudnod kell, hogy rettenetesen szeretlek. Amikor szeretünk valakit, akkor egy különleges erő jön létre, ami soha nem szűnik meg. Ez az erő a szívünkben él tovább, olyan mint egy varázslat, vagy az időutazás. Ha becsukod a szemed, akkor tudsz beszélgetni is velem. Ha tanácstalan vagy és megkérdezel, akkor megsúgom a választ.  Te is oda tudsz hívni, ha rám gondolsz, akkor ez a szeretet-erő, mint egy telefon felhív engem és a szívedben érzel, a fejedben meg hallasz. Amikor valamelyik nap elképzeltél a fejedben, akkor igaziból felhívtál engem. Emlékszel? Az is nagyon fontos, hogy te semmi rosszat nem tettél. Tudom, hogy sokat gondolsz arra, hogy amikor mérges voltál rám, hogy bemegyek a kórházba, duzzogtál és nem akartál megölelni. De hidd el nekem, hogy nem haragszom, tudom, hogy nagyon szeretsz, egyáltalán nem is emlékeztem, csak amikor felhívtalak a szeretet-telefonomon, akkor hallottam ezt a fejedben. Bocsáss meg magadnak kérlek, mert ha még titkon haragszol magadra az zavarja a szeretet-telefon adását. Soha nem haragudtam rád, a legcsodálatosabb dolog az életemben, hogy a ti anyukátok lehetek. Ezt köszönöm neked. Fantasztikus emberke vagy, és én rettenetesen büszke vagyok rád. Minden a tiéd lesz majd, amit szeretnél.

– De én téged akarlak Anya.

– És én téged szívem. A tied is vagyok, de most már csak így lehetek itt. Annyira sajnálom drágám. Mindig rátok gondolok, bármikor, ha lehunyod a szemed és rám gondolsz találkozunk! Mennem kell szívem, nagyon szeretlek.

– Csak addig bújj hozzám, amíg elalszom, nem akarom, hogy elmenj.

– Én sem akarom szívem. Ne feledd, hogy bármikor felhívhatsz! Simogatom a hátad, amíg el nem alszol jó?

Reggel olyan furcsán éreztem magam. De kipróbáltam ezt a telefon dolgot, Anyára gondoltam, és tényleg láttam, ahogy rám mosolyog. Reggeli közben apa azt mondta, hogy kitalált éjjel valamit és hogy menjünk be a hálóba és válasszunk ki egy-egy használt pólót anya szagával és egy-egy kis talizmánt, ami mindig velünk lehet ha szeretnénk. Én anya hálópólóját választottam és a pénztárcáját. Nem a pénz miatt, hanem mert azt nem ciki magamnál hordani. Egyébként tök fiús, szürke színű. A suliban többször titokban megnéztem, még órán is.

Délután elmeséltem Margitnak, hogy mi történt és ő azt mondta, hogy ez tényleg így van, vele is ez van a férjével. Azt mondta ő szinte minden nap beszél vele, de van, hogy nagyon sok a dolga és akkor csak egy pillanatra rámosolyog a fejében. Azt is mondta, hogy ezt meséljem el Milunak. Lehet, hogy ő még nem tudja, hogy hogyan kell telefonálni és akkor nekem kell megtanítani. Csak ennyit beszéltünk, mert Apa beszólt, hogy indulunk le a játszóra. Remélem lent lesz Dávid, szeretnék egy jót focizni vele, száz éve nem láttam.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: