novella

Fischer Paula: Casa Solo

A nyár balzsamos levegője hirtelen megdermedt, Milly a melltartója után kutatott a vízben, Javi segített neki. Jenny a konyhába viharzott, töltött magának egy italt, rágyújtott az asztalon felejtett spanglira, és a fotelbe rogyott csuromvizesen.

Suhantak. Jenny és Javier százhatvannal mentek az üres autóúton, miután elhagyták Barcelonát.

– Meglepően kicsi a forgalom most! – kiabálta Javier.

– Mi? Nem hallak!

Jenny csak nevetett. Nem is nézett Javierre, csupán előre, és közben két kezével a kendőjét próbálta megtartani, amit majdhogynem letépett a szél. Minden alkalommal egy napig tartott kifésülnie a haját, ha kabrióban utazott, de a mostani nyaralás alatt is ragaszkodott az élményhez. Javiert pedig nem kellett sokáig győzködni, amikor a reptéri kölcsönző katalógusában látta, hogy vad, piros Audi kabrió elérhető, huncutul elvigyorodott, nem bírt ellenállni a csábításnak. Hónapok óta nem utaztak, és Jenny a közelgő negyvenedik születésnapjával úgy volt, hogy drága ajándékok és rongyrázó vacsoraparti helyett inkább egy különleges nyaralásra menne férjével és pár barátjukkal. Korábban Javi pár barcelonai barátja mesélt egy mesés szálláshelyről Valencia és Barcelona között, Aragóniában,  az erdő közepén.

– Jenny, utánanéztél, hol tudunk megállni egy alapos bevásárlásra az úton?

– Javier, édes, szülinapom van, miért kéne nekem ilyenekkel foglalkoznom?

– Na jó, na jó, de estig befutnak a barátaink, mégis csak a te ötleted volt a kiruccanás, egy rakás pénzt fizettek a szállásért, legalább egy könnyed aperitif-el vendégeljük meg őket, ha már idáig elrángattuk a bagázst, aztán majd kitaláljuk, hova megyünk bevásárolni.

– Rendben Javi, kitalálom, csak érkezzünk már meg, elsőként akarok a teraszon lévő medencébe ugrani, élvezni a természet közelségét, meztelenkedni picit, mielőtt beállítanak, aztán ígérem neked, összerittyentek valamit. Ez Spanyolország, minden sarkon van egy kis bolt, tele finomságokkal. Ha más nem, valami helyi bor, és egy kis sajt megteszi a késői vacsoránk előtt.

Egy fél óra alatt elérték úticéljukat. Az erdő mélyén volt a kör alakú ház, melynek falai mozgathatóak voltak, és ha az ember akarta, a hálóját teljes mértékben kinyithatta a természetnek. Jenny nem tétovázott sokat, érkezésük után ledobta a ruháit, és már bent is volt a medencében.

– Andrew–ék bármelyik pillanatban ideérhetnek – figyelmeztette kuncogva meztelenül lubickoló feleségét Javi.

– Kihasználom az utolsó perceket – mosolygott vissza rá a medence közepéből Jenny.  Sokáig lebegett a víz felszínén, nem győzött gyönyörködni a természet látványában, ami innen tárult a szeme elé. A kör alakú házat sűrű erdő vette körül, a távolban a Katalóniai–hegység csúcsai pislogtak vissza.

– Melyik hálót is választottuk drágám? – kérdezte Jenny.

– A keleti oldalon lévőt – felelte Javi. – Tudom, hogy Andrew és felesége sokáig szeretnek henyélni, nekünk meg nem gond a korán kelés, üssünk nekik össze egy reggelit, és majd övék a vacsora – kacsintott feleségére.

– Nem bántam volna, ha sokáig alhatok, de végül is mindegy, lényeg, hogy itt vagyunk.

A házban tágas, amerikai konyhás nappali fogadta a vendégeket. Az ablakok minden helyiségben a padlótól a plafonig értek, csak úgy áradt keresztül a lebukni készülő nap fénye a különböző helyiségeken. A konyhában letisztult, ovális alakú széles bárpult terült el, és a tulaj egy külön üvegszekrénybe helyezte a kristálypoharakat, és a koktélhoz valókat a konyha sarkában. Javi neki is látott italokat készíteni, limeót szeletelt és cukrot tört néhány pohárba. Milyen kedves, hogy legalább némi hozzávalót bekészítettek nekünk, gondolta magában. Jenny kipakolta a bőröndjeiket, és egy lenge, bokáig érő, élénk virágos ruhát öltött magára. Épp időben. Andrew és felesége, Milly a következő pillanatban léptek be a bejárati ajtón, és Milly hangos visítással Javi nyakába ugrott.

– El se hiszem, hogy itt vagyunk, elképesztő ez a hely! Ugye, Drew?

Drew csak szerényen biccentett, és kezet rázott Javival. Jenny óvatosan mászott elő rejtekéből, ő kevésbé lelkesedett Milly heves öleléséért.

– Olyan jó, hogy végre itt vagytok! Pakoljatok le, Javi kever mindnyájunknak egy aperolt, közben beszéljük meg, mit akarunk enni!

–  Jenny, drágám, lévén, hogy te vagy a szülinapos, ma este mi vendégelnénk meg titeket, ki is néztem egy kis vendéglőt pár kilométerre innen, amiről ötcsillagos értékeléseket írnak, Drew be is vállalta, hogy elfuvaroz minket! – csiripelte Milly, miközben Jenny karját simogatta köszönés gyanánt. Majd a nappali túlsó végében megbúvó sound–sytem felé indult, és hangulatoldásként felrakott egy lemezt, amit a tulajok hagytak a mulatozni kívánó vendégek számára. Swing. Jenny erőt vett magán, felpattant, Milly pedig felkapott maguknak két italt a pultról, és az ablak elé vezette Jennyt. A két nő némán andalgott a lemenő nap fényében a zene ritmusára.

Este tíz is elmúlt már, mire spiccesen, korgó gyomorral megindultak autóval a közeli étterem felé. Hatvan kilométeres körzetben nem is volt más étterem. Erős népszerűségnek örvendhetett a hely, ha az emberek hajlandóak voltak messziről is elautózni idáig egy helyi vacsoráért. Javi átadta a kabrió kulcsát Drewnak, aki talán a legjózanabb volt köztük, mondván, hogy ha már sikerült egy ilyen autót szerezniük a hétvégére, ne is vesztegessenek egy percet se a másikra. Jenny az anyósülésre dobta magát, hátrahajtotta a fejét, és élvezte a nyári szellőt, meg az ajándék csendet. Tudta jól, hogy Milly harsogása valószínűleg kora hajnalig fog tartani, főleg, ha iszik. Ő se tehetett mást, otthon három kör aperollal próbálta oldani a feszültséget, ami Millyék érkezése óta gyülemlett benne. Hajlamos volt elfelejteni, hogy Milly ilyen érzéseket táplál benne. Idővel mindig csak az áttáncolt éjszakák rózsaszín homályba burkolózó emléke maradt meg a fejében. Pedig egyre jobban idegesítette Milly viselkedése. A szoros barátságuk, ami öt évvel ezelőtt kezdődött, amikor megismerkedett Javival, már réges-rég elhalványult, vagy legalábbis átalakult valami mássá. Az elején még próbálta elfogadni, hogy Milly egyszerűen ilyen, mindenkinek könnyen osztja a szeretetét, mindenkit könnyen fogad bizalmába, és mindenkivel jól érzi magát, ő meg teljesen más, nehezen bízik meg az emberekben, hosszú idő kell neki, amíg valakit igazán megszeret, és úgy általában is, ő nem érzi jól magát emberek között. Vannak persze jó barátai, de ők sajnos sosem kerültek olyan közel Javihoz, mint azt szerette volna. Elfogadta Millyt ilyennek, hiszen Drew Javi legjobb barátja volt, és négyen egész jól kijöttek egymással.

Aztán egyszer, amikor egy kerti partin épp a mosdóból jött vissza, meghallotta, ahogy Milly a szobában két vadidegen lánynak ecseteli, hogy Jenny mennyire nem szórakoztató, soha sehova nem akar Javival eljárni, és nem is érti, Javi hogy lehet vele már ilyen hosszú ideje. Nem merte jelezni, hogy meghallotta, inkább csendben kiosont a kertbe.

Most suhantak a menő kabrióval négyen a sok csillagos étterem felé, hétvégére szuper helyük van, itt ül mellette a pasija, aki már vagy hat éve boldogítja, és ő mégis hirtelen azt érezte: alig várja már, hogy mindennek vége legyen.

Az étterem elsőre nem látszott különlegesnek, egy szerény kis téglaépület volt az erdő szélén. Nem díszítették hivalkodó lámpák, se feliratok – valóban csak az lelhetett rá, aki biztos forrásból hallott róla. Bent meglehetősen távolságtartóan fogadták a négyest, és miután konstatálták, hogy valóban van foglalásuk, az étterem túlsó sarkában megbújó kis asztalhoz vezették őket.

Rajtuk kívül az étteremben csak egy párocska, és egy idősebb úr foglalt helyet. A pincér ajánlatára bízták magukat, rendeltek egy üveg cavat, egy üveggel a helyi vörösborból, majd az étlapon szereplő falatkák nagy részét.

– Én azért biztosan éhes maradok ezek után a kis falatkák után! – csipogta Milly.

– Nem ismered akkor még a tapas kultúrát! Az adagok valóban kicsik, de hidd el nekem, hogy négy–öt falattól már jól is fogsz lakni.

– Imádom ezt a fajta étkezési stílust – tette hozzá Jenny. – Varázslatos, hogy az ember egyetlen vacsora alatt mennyi mindent megkóstol.

– Ó valóban, Jenny? Azt hittem, te ennél sokkal jobban óvod az alakodat – jegyezte meg viccesen, de mégis csipősen Milly.

– Te azt csak gondolod! Javi pontosan tudja, mekkora adagokat vagyok képes befalni otthon. Mozgással próbálom kompenzálni, de hát az én alakom sem a régi már.

– Ugyan! – legyintett Drew. – Kevés nő mondhatja el magáról ennyi idősen, hogy ilyen jó formában van!

Jenny elpirult, lesütötte szemét, de a szeme sarkából látta, ahogyan Milly szúrósan maga elé mered.

– Beszéljük meg holnap, mit csinálunk! – kiáltott fel most Milly. – Úgy értem, csodálatos a ház, amit kinéztetek, de remélem ti sem akartok egész hétvégén otthon rostokolni.

Jenny elszontyolodott. Tudta, hogy ez lesz. Kitalál valamit, mindenki úgy tesz, mintha benne lenne, aztán jön Milly, és átírja a terveket. Persze örüljön, hogy egyáltalán  eljöttek idáig. Szíve szerint egész nap csak élvezné a különleges ház adta lehetőségeket, a természet csendjét, a beeső fény játékát különböző napszakokban, és a ház különböző pontjain. Órákon át képes volt      elmélázni, szívesen használta volna ezt a hétvégét is arra, hogy néhány gondolatát papírra vesse, sétáljon egyet az erdőben, úszkáljon a medencében, aztán este főzzenek közösen valami finomat, és táncolják körbe a házat, hivalkodjanak az erdő éjszakai lakóival. „De akkor miért akartad, hogy Millyék is jöjjenek, ha ilyen magányos órákra vágysz?”, szinte hallotta a férje hangját a fejében. Nem akarta, hogy Millyék jöjjenek. De ismerte Javit, pontosan tudta, hogy neki egy ilyen hétvége dögunalom lenne, és hogy szüksége van legalább a legjobb barátja társaságára, hogy ne vágjon huszonnégy óra után fancsali képet. De elhatározta, hogy nem hagyja magát Milly akaratosságával szemben.

– Javival arra gondoltunk, hogy a csodás vacsorát egy fejedelmi reggelivel viszonoznánk holnap, Milly, henyéljetek amíg kedvetek tartja, úszhatnánk egyet ébredés után a medencében, te még nem is láttad, egészen pazar, addig Javi elszalad egy bevásárló körútra, és csinál nekünk egy kiadós brunchot. Drew, segíthetsz neki te is! – kuncogott Jenny, és kezével Javi arcát kezdte el simogatni, aki megfogta, és finoman csókolni kezdte azt, majd biztatóan mosolygott a többiek felé.

– Bizony, ez a hétvége teljen a hedonizmus jegyében, én pedig mindent megteszek, hogy az én kedves feleségem negyvenedik szülinapja felejthetetlen legyen!

A házba visszatérve a társaság dinamikusabb tempóra kapcsolt. Szerencsére pár üveg rövidet mindkét páros felkapott magával a reptéren, Javi és Drew pedig elővették mixertudásukat és nekiálltak koktélokat gyártani. Most Jenny ragadta meg az alkalmat, hogy pörgős zenét kapcsoljon, és a hangerőt maximumra tekerte a hangfalon. Drew is egészen kivetkőzött magából, karon fogta a két nőt, majd pörgetni kezdte őket. Pár sláger után Milly a kanapéra heveredett, és a piperéjéből kellékeket vett elő, hogy csavarjon egy spanglit.

– Milly, te ezt hogy hoztad magaddal a repülőn? – döbbent meg Jenny.

– Nyugi, megvan a taktikám – felelte titokzatosan Milly.

Közben Drew a nappali közepén pörgött-forgott Jennyvel, aki kezdett megfeledkezni a többiekről, és saját magáról is. Az erős koktélok végképp lemosták a torkáról az este  szorongással teli gombócát, a cigi füstje szépen lassan kiürítette fejéből a korábbi emlékeket. A zene dallamára egyre felszabadultabb lett, végre úgy érezte, igen, ez az ő hétvégéje. Karon fogta Drewt, és a medence felé kezdte vonszolni.

– Nem hagyhatjuk ki az alkalmat egy éjszakai fürdésre!  – kiáltott a többiek felé.

Javi átkarolta a derekát, és elrántotta Drew–tól, Milly pedig, amikor észrevette, hogy utolsóként maradt a nappaliban, feltápászkodott a kanapéról, és csatlakozott hozzájuk. Jenny ledobta lenge ruháját, és egy szál bugyiban, melltartóban ugrott a medencébe tétovázás nélkül, Drew követte, Javi pedig a villanykapcsolót kereste.

– Még sose láttam ilyen felszabadultnak! – súgta oda Milly Javinak. – Többet kellene együtt utaznunk!

– Milly, nem ismered még Jennyt! Csendesnek tűnik, de nincs az az őrület, amibe ne menne bele!

– És te is így vagy ezzel, Javi? Benne lennél bármilyen őrültségben, akár ma este is? – kacsintott rá huncutul a nő.

Javi csak nevetett zavarában, majd a medence felé csoszogott. Jenny felé úszott, kihajolt egy csókért, és amikor Javi lehajolt hozzá, lendülettel átölelte és a vízbe rántotta a férjét. Javi a kezeit csapkodva, és a nevetéstől fuldokolva jött fel a felszínre. Milly sem tétovázott soká, ledobta a pólóját, pár pillanatig a medence partján gubbasztott, majd becsobbant a többiek mellé.

Jenny csak nézte, ahogy Milly gátlásai is egyre inkább oldódnak a medence vizében.  A két férfi Milly felé úszott, és fröcskölni kezdték, Milly pedig harsány kacagással és karcsapásokkal válaszolt, majd teljesen a víz alá merült, körbe–körbe úszkált a medence mélyén, néha gyengéden megölelgette a többiek bokáját, ami immáron a férfiakból is harsány kiáltozást váltott ki. Jenny visszább húzódott, a víz és a hűvös esti szellő kezdte kijózanítani. A medence szélének támaszkodva figyelte az őket körülölelő erdő csendjét, és próbálta kifürkészni titkait. Vajon hány történetet nézett már végig az itt megszálló emberek életéből? Milyen titkokat tudhat, akarva-akaratlanul? Megigézte az erdő mélysége, a sötét egekbe meredő méteres fák inkább kíváncsivá tették, mint megijesztették. Legszívesebben egy titokzatos éjszakai túrára csábította volna a csapatot. De egyre jobban idegesítette Milly harsány kacagása. Hátrafodult, a nő épp a két férfival incselkedett, fel sem tűnt nekik, hogy Jenny már egy ideje nem része a bulinak. Egyedül Drew indult el Jenny felé, minden oké, kérdezte, persze, felelte Jenny. Le sem tudta venni a szemét Millyről. Drew lassan Jenny mellé úszott, és az erdőt kezdte el kémlelni.

– Fantasztikus ez a hely, és milyen gyönyörű esténk van! – mondta neki.

De Jenny nem figyelt rá, várta a pillanatot, hogy Javi és barátnője észrevegyék, ketten maradtak a medence közepén. Milly hatalmas puszit nyomott Javi arcára, egészen közel a szájához, aztán ellökte magát.

– Ezt biztosan nem mered visszaadni! – kiáltotta.

 Javi Milly után kapott a vízben, és egy óvatlan mozdulattal lerántotta a nő melltartóját.

Milly csak kacagott tovább.

– Most nézd, mit csináltál, te őrült! – és Javi karjaiba vetette magát.

– Nekem ebből elegem van! – mordult Drew felé Jenny, majd szorosan a páros mellett úszva kimászott a medencéből. A nyár balzsamos levegője hirtelen megdermedt, Milly a melltartója után kutatott a vízben, Javi segített neki. Jenny a konyhába viharzott, töltött magának egy italt, rágyújtott az asztalon felejtett spanglira, és a fotelbe rogyott csuromvizesen. Percek teltek el. Várta, hogy Javi majd utána jön, magyarázkodik, megpróbálja visszacsábítani a vízbe, vagy legalább leül mellé beszélgetni, de semmi. Némán meredt maga elé, a füst néha el–el takarta a medence felé nyíló ajtót. Egy negyedórával később Milly lépett be a nappaliba, immáron a melltartójában.

– Meglett a kis huncut – motyogta zavartan. Jenny válaszra se méltatta, tekintetével hosszan végigmérte, nem palástolván az undort, amit érzett iránta, és ami már hosszú ideje gyülemlett benne.

– Most mi bajod, még sose láttalak ilyen fejet vágni! – vetette neki oda Milly.

– Szerinted?

– Lazulj már el, ezer éve ismerjük egymást, az se lenne gond, ha végig meztelenek lennénk.

– Nem, az talán nem lenne gond, de egyikünk sem az.

– Nagy kár.

– Szerintem nem csak engem zavart. És nem csak a meztelenkedés. Drew?

– Drew? Őt nem zavarja. Csak te vagy ilyen merev. Nem is értem, Javi hogy képes visszafogni magát melletted annyi éve…

– Részeg vagy Milly, de legalább végre őszinte.

Milly csak legyintett, majd elvonult felöltözni. Hamarosan Javi és Drew is visszatért, de a várva várt magyarázkodás elmaradt. Úgy tűnik Javinak tényleg természetesek ezek a dolgok, és észre sem veszi, mennyire bántó tud lenni, gondolta magában Jenny.

Az este további része látszólag eseménytelenül telt, a társaság a kanapén és a nappali különböző pontjain heverészve szürcsölgette az italát, néha egy–egy cigaretta kíséretében, beszélgettek, az időjárásról. Javi mesélt nekik Katalónia kulturális örökségeiről, a politikai viszályokról. Amikor nyugovóra tértek, Javi szorosan magához húzta Jennyt az ágyban, ugye tudod, hogy nagyon szeretlek, dörmögte, majd a nyakába szuszogva elaludt. Jenny viszont a szemét se tudta lehunyni. Kihámozta magát a karjaiból, a cuccai közül előbányászott egy kardigánt, és visszatért a medence partjához. Hallotta az ébredező madarak csiripelését, a nap valahol a hegyek mögött hamarosan felkelni látszott. Azon gondolkodott, hogy tulajdonképpen mit keres itt. Itt van ezen a csoda helyen, és mégis, valahogy képtelen jól érezni magát. Eszébe jutott, amikor az egyetemi évek alatt a barátnőivel esküvői magazinokból nézegették együtt a ruhákat, és arról ábrándoztak, milyen lakodalmat szerveznek majd, ha eljön a nagy nap. Arra gondolt, hogy már huszonöt évesen is alig várta, hogy valakitől gyereke lehessen. Nem vágyott nagy kalandokra, csupán az otthon melegére, hogy babázhasson, hogy a gyerekeivel együtt várják majd otthon a férjét, hétvégén nagyokat kirándulhassanak… Aztán az első munkahelyén megismerkedett Javival, aki teljesen elcsavarta a fejét, és elterelte az útját. Minek a nagy esküvő, felesleges pénzkidobás, mondta, nem számít a papír, ha két ember szereti egymást. Jenny még csak ábrándozni sem mert arról, hogy Javi valaha is megkéri a kezét. A gyerek-kérdést is csak egyszer merte felhozni, de Javi szerint túl korai volt ezen gondolkodni, szeretne gyereket persze, akár kettőt is, majd, ha eljön az ideje, de éljenek egy kicsit előtte, legyenek kettesben, amíg csak lehet, szóljon róluk minden, mert a gyerekkel minden megváltozik majd. Az évek csak teltek, Jenny negyven éves lett, és a kapcsolatuk sehova se haladt igazán, Jenny idővel eltávolodott a családjától, és a régi barátaival sem járt már össze. Javi társasága és programjai adták meg a ritmust, hiszen Javi szerint élni kell, és élvezni az élet minden percét, amíg csak lehet. Úgy érezte, Javi unalmasnak találja az ő társaságát, és bár a kapcsolatuk első éveiben a legnagyobb élvezettel sodródott Javival, lassan ráeszmélt, hogy számára ennél unalmasabb nincsen. Szórták a pénzt, ha utaztak, csakis luxus hotelekben szálltak meg, és a legdrágább éttermekbe jártak, de Jenny utólag visszagondolva rájött, hiába járt olyan sok helyen a világon, valahogy a lényegről mindig lemaradt. Unta a kétarcú kapcsolatukat Javi barátaival, ahol a felszínes beszélgetéseket és a kötelező ajnározást sokszor a másik rejtett szapulása követte.

Visszacsoszogott a nappaliba, felkapta a retiküljét, és a konyhapulton felejtett kocsikulcsot, még arra sem vette a fáradtságot, hogy a pizsamáját valami rendes ruhára cserélje, papucsot húzott csupán. Az ajtóból még visszaszaladt a Gucci napszemüvegéért, azért ez nem árt, gondolta magában, majd bepattant a kabrióba, és amilyen gyorsan csak tudott, elhajtott az erdei úton a katalán hegyek felé. Kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni ez a fajta a határátlépés a többieknek, gondolta magában.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: