118 perc. Kiszámoltam. Volt rá időm. 118 perce állunk ebben a rohadt dugóban. Téged se tudlak felhívni, gondolom valamelyik szülővel csevegsz az oviból. Még jó, hogy anyád ruháit el kellett hozni a tisztítóból, különben megfagynék. Tudom, hogy nyár van, de zuhog. A telefonom szerint 12 fok van. És persze, hogy bermudában jöttem. Mert valaki azt mondta, hogy meleg lesz. Bocs szívem, de legközelebb inkább az időképnek hiszek. És csak mondom, hogy anyád kötött pulóvere épp jó rám. A rózsaszín.
El kell dobnom ezt a hülye parókát. Persze sehol egy fa vagy bokor. Csak a szép zöld gyep. Steril az egész környék. Kivéve a tizenhetes számot. Az a legkevésbé sem steril. Hogy lehettem ekkora barom? Jelmezes Midsummer party? Ezt is csak nekem lehet beadni. Hahó emberek, itt láthatjátok az ország lúzerét. Lassan kell mennem, nem szabad, hogy észrevegyenek.
Anyádnak nincs valami jó ízlése, tudtad? Ez a szín és ezek a nyuszik a fűben! Miért érzi úgy, hogy minden ünnepen hülyét kell csinálnia magából? Keressünk valami érdekeset a rádióban, hátha kiderül, hogy mi a dugó oka. Rendőrségi útlezárás. Esélytelen. Újat mondj, Waze, ezt eddig is tudtuk!
Az utca végén, talán felvesz majd valaki. Átkozott kertváros. Talán. Autó persze közel s távol sincs, remek! És ez a hülye eső is. Már bugyim is vizes.
Lépésben elindultunk. Hurrá! Most is próbáltalak hívni, persze hiába. Néha komolyan elgondolkodom az ovis anyukák telefonálási és fészbukcsoportos beszélgetési kényszeréről. Miről tudtok ennyit beszélni? Marcika tegnap olyan ügyesen kakilt egyedül, Zenti már tud műanyag késsel enni, Panka minden este táncol nekünk, olyan cuki, ha látnád. Olyanok vagytok, mint egy licitverseny résztvevői. 137 perc! Kurvára unom ezt a dugót! És hugyoznom kell. Persze sehol egy fa vagy egy nyamvadt kuka az út szélén. Az előbb felvettem anyád hosszú gyapjúszoknyáját is. Legalább nem fázom.
Végre egy szemetes, el sem hiszem! Sehol senki, paróka zsebből ki, kukába be. Már csak a hátizsák maradt. Azt viszem magammal. Jó lenne, ha nem kellene végig gyalogolnom, kezd lefagyni a lábam. A cipőm tutira kész. Kurvára elegem van!
Te Julcsi, mikor voltunk mi kettesben utoljára? Amióta a srácok megszülettek, biztos, hogy nem. Vagyis legalább hat éve. Te jó ég! Hat év anyáddal egy fedél alatt. Nem kellett volna beengednünk, mikor Kristóf születése után azt mondta, hogy odaköltözik pár hétre. Hogy segítsen. Aha. Köszönjük Piri mama, hogy hat éve mindenbe bele tetszik szólni! Ha Kristóf suliba megy, nem kérhetnénk meg, hogy költözzön végre haza? Jó, tudom, hogy a 25 négyzetméteres panel nem ideális a negyedik emelten. Ha lenne pénzem, vennék neki egy kis házat. Valahol jó messze.
Motorzúgás. Nagyon messziről. Stoppolnom kell, különben megfagyok. Beülni egy vadidegen mellé? Anya agyon fog ütni. Mit pakolt Tibi ebbe a hülye hátizsákba? Köveket? És miért kellett nekem ezzel elrohannom? És mi volt az a pukkanás? Ők pezsgőznek, engem meg kizavarnak az esőbe ezzel a rohadt nehéz zsákkal.
Na végre! Megindultunk, haladunk! Ha veszed a telepatikus üzenetet, akkor kezdheted melegíteni a vacsorát. Sört nem kérek, köszi, inkább egy Unicumot, az majd felmelegít. Egy rohadt betörés miatt zárták le a főutat. Majd ráguglizok otthon. Lemerült a telefonom, úgyhogy téged sem próbállak már hívni. Nem, a töltő a komódon van, nem a kocsiban. Igazad van, én voltam a hülye.
Még jó, hogy Tibin kívül senki se ismert! Főleg abban a hülye parókában. Én megnézem ezt a hátizsákot, a franc se cipeli tovább! Jól összekötötted a száját basszuskulcs! Jézusom! Egy pisztoly? És egy csomó pénz. Úristen! Mi a francot csináljak most? Eldobom. Itt hagyom. Gondolkozz Rita, gondolkozz!
Rakottkrumpli, ubi, egy jó rozé és utána az Unicum. Igazán nem vágyom sokra, nem mondhatod! Az sem érdekel, ha anyád megint dumál majd egész este, csak jussak már végre haza! Lassan három órája indultam. Jó kis péntek, mondhatom! Már anyád tündibündi fehér napkalapja is rajtam van. Hogy képes ezt a fejére tenni?
Hogy is csinálták a Helyszínelőkben? Zsepivel kell megfogni a pisztolyt, akkor nem hagyok nyomot. Koszos zsepivel is jó? Mindegy, más nincs. Na, akkor óvatosan. Senki sem lát. Lassan. Ne kapkodj. Így ni. Ha elhajítom, nem sül el, mikor földet ér? Inkább benyomom egy tócsába. Az úgyis van bőven. A kezem meg tiszta trutyi.
Egy hosszú fekete hajú pasit keresnek. Azt persze nem mondták, hogy miért. Talán ő volt a betörő. Nem lehet sima betörés. Biztos valami nagykutya háza volt. Mondjuk erre egy lélek se jár, meg amúgy se veszek fel stopposokat, ismersz.
Végre, ott az út! Már csak egy kocsi kell és egy normális ember, akihez be merek ülni. Buliból jövök. Ezt mondom. Az a kocsi ott épp jó lesz nekem. Egy kalapos néni. Mellette biztonságban leszek.
Mi a franc! Jó hogy nem ugrik a kocsim elé! Meguntad ez az életedet, vagy mi a fasz?
Kurva mérges, de megállt. Végre nem ázom.
Lehet vagy tizenhat éves. Mi a frászt keres az út szélén tüll szoknyában és pólóban? Nem pasi, a haja rövid, szőke. Egyszer én is lehetek jó fej, nem?
Szerencse, hogy nő. Bár ez a pink pulcsi és a kalap elég gáz. Jesszus, ezek nyuszik?
Nem beszélgetünk, azt most mondom. Jobb, ha ülsz szépen a helyeden, így. Ezt az ocsmány hátizsákot hol szerezhette? Lehet, hogy csöves? Talán tetves is? Ebben a ruhában jobb, ha nem szólalok meg. Tutira szívbajt kapna.
Mi a francot vigyorog az öregasszony? Van rajtam valami vicces? Fura, hogy annyit sem mondott, szállj be, csak kinyitotta az ajtót. Lehet, hogy pszichopata?
Mit gondolhat rólam? Anyáddal számolok ezért a pulcsiért, az már biztos! Ilyen ronda hátizsákot meg azóta nem láttam, hogy az öcsédé végleg szétszakadt.
Miért nézi folyton a hátimat? Tud valamit? Honnan tudna. Vagy mégis? Jobb lenne gyalog menni. Mindjárt beérünk a városba.
Kristófnak is ilyen barátnői lesznek? Itt reszket ez a lány, mintha bántani akarnám. Talán mégis beszélgetni kellene vele. Bár ő kiskorú, én meg kvázi nőnek öltöztem, akkor most törvényt sértek?
Ne fixírozz anyukám! Ki kell szállnom! Végre egy lámpa. Ha megáll, kiszállok. Legyen piros! Legyen piros! Piros!
Hééééé, mit csinálsz! Hova rohansz? És a zsákod?