A faterom kitesz a suli előtt. Nulladik órám lesz. Muszáj korrepetálásra járnom, mert bukásra állok kémiából. A múlthéten a fél osztály egyest kapott. A tér közepén álló szobornál szoktunk a srácokkal cigizni, de most senki sincs itt. Biztos fent várnak a szertár előtt. Köszönök a portásnak, ásítozva kavargatja kávéját. Felrohanok a lépcsőn. A folyosó üres, a termek ajtaja zárva. Le kéne lépni, venni egy doboz cigit, már csak egy szálam maradt. Megjön a csuhás.
- Laudetur Jesus Christus – rebegem halkan.
- In aeternum. Amen – feleli egykedvűen.
Reverendája zsebéből kulcscsomót vesz elő, zörög, a zárral bajlódik.
- Egyedül?
Bólintok.
Az ajtó kitárul, int, hogy menjek be. Az ajtó felett felirat. Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. Nagyot nyelek.
Villanyt gyújt, monoton búg a neon. Az ajtó mellett fogas, kék munkaköpenyek lógnak rajta, némelyik vegyszertől foltos, ráakasztom a kabátomat. Oldalt salgó polcok szorosan simulnak a falhoz, különböző méretű üvegcsék sorakoznak katonás rendben. Színes folyadékok csillognak. Középen régi faasztal áll, rajta kerek támlájú székek felfordítva. Ablak nincs. A kén erős illata betölti az egész helyiséget.
- Ülj le – mondja, és becsukja az ajtót.
- És a többiek? – kérdezem rémülten.
Nem szól semmit. Levesz egy széket, és ráül. Én is hasonlóan teszek, lehetőleg minél messzebb tőle, a táskámat a szék alá dobom.
- Gyere közelebb – mondja lassan, kimérten. Nem akarok kiabálni.
Odébb csúszom a székkel, érzem a reverendája áporodott szagát.
- Kezdjük a vegyületekkel – megigazítja a szarukeretes szemüveget orrnyergén – Mi a vegyület?
- A vegyület az… szóval a vegyület…
A háta mögött lévő üvegcséket nézem, a színes folyadékokat, minthogyha apró csontok úszkálnának bennük.
- A vegyületek nem tökös-mákos rétesek – vágom ki magamat.
Amikor jó kedvében van, mindig ezt szokta mondani, ha mást nem, ennyit megjegyeztem a kémiaórákon, pedig nem is vicces.
- Akkor vegyük a közlekedőedényeket – hátra fésüli őszes, fekete haját. – Hogyan működnek a közlekedőedények?
- A közlekedőedények azok…
A faterom mutatta, hogyan kell a benzint tölteni. Jól megszívtam a csövet. Még most is a számban érzem azt a borzalmas ízt. Köpködtem, hányingerem volt. Lekevert egy pofont.
- Vedd elő a könyvedet – morog rám a tanár. – Nyisd ki a hatvanhatodik oldalon!
Izgatottan a táskámban kotorászok, de nem találom.
- Sajnálom – dadogok. – Otthon hagytam, csak a füzetemet hoztam el.
Közelebb hajol. Karvalyorrán megint lecsúszik a szemüveg. A gyomrom összeszorul. Sárgák a fogai, érzem a hajnali szájszagot.
- Mostanában nem ministrálsz.
- Nem kötelező.
- De attól még ajánlott.
- Tudom.
- Gyónni is régen voltál.
Hallgatunk.
- Mikor gyóntál utoljára?
- Nem emlékszem.
- Nekem elmondhatod.
- Akkor most gyónjak?
Hátradől, karjait összefonja.
- Szóval… nem voltam templomban… többször elfelejtettem imádkozni… nem engedelmeskedtem szüleimnek… sem a tanáraimnak… nem tanultam… nem csináltam meg a házit… füllentettem…
- Ennyi? – kérdez vissza, és megint közelebb hajol.
- Más nem jut eszembe…
- Biztos? – a szemgolyói véreresek. – Nem paráználkodtál?
Pár éve került a mi sulinkba. Az előzőben prefektus is volt. Az osztályban azt mesélték, hogy a koliban lehúzta az egyik srác nadrágját, és rácsapott a seggére. Nem rúgták ki, inkább áthelyezték ide, adtak neki egy újabb esélyt.
- De igen… – elcsuklik a hangom – Pornót néztem…
- Csak nem akartad elhallgatni Isten elől?
- Nem… dehogyis…
- Be akarsz csapni?
Meghúzza a hajamat. Az ujjaival lenyúl egészen a hajtövemig, hiába van rövidre vágva a frizurám. Tavaly az egyik osztálytársamnak úgy megrántotta a haját, hogy a kezében maradt a hajcsomó. Nem mertünk róla szólni senkinek. Azóta már egy másik suliban tanul. Vándorló kettest kapott kémiából.
- Nem akartam – kiáltom.
Az ujjaival még erősebben rászorít. Felszisszenek.
- Hazudsz megint? – a fogait összeszorítja, becsukom a szememet.
- Nem! – üvöltöm. – Esküszöm Istenre!
Elengedi a hajamat, kinyitom a szememet, és kitörlök belőle egy könnycseppet.
- Majd elégtételként imádkozz el egy miatyánkot és üdvözlégyet – mondja ismét nyugodtan. – Isten megbocsátotta bűneidet, menj békével.
- Bassza meg a kurva istenét! – üvöltöm.
Feláll, leveszi szemüvegét, behunyja szemét, és sárgás ujjbegyeivel megnyomkodja az orrnyergét. Mikor újra kinyitja, a szemgolyói vérben úsznak, még a retinája is vörös. Kajánul mosolyog rám, a fogai kilógnak, és hegyesek. Kitátja a száját, és tüzet okád. Lángba borul az egész szertár.
Érzem, hogy valami folyik. Nedves a gatyám. De nem csak a pizsamám, hanem a lepedő is. Bassza meg, behugyoztam. Megnézem a mobilomat. Fél hat. Lassan kelhetek. Nulladik óra, kémiakorrepetálás. A fater visz kocsival. Még indulás előtt el kell tüntetnem a pisis cuccokat. Pipa lesz, ha megérzi a szagot.