A hónap szerkesztői tárca

Pompéry Judit: Szabadság, vagy amit annak tartunk (Beharangozó)

A szabadság szó az előző eset fordítottja. Ami miatt az egész eszembe jutott: a Felhő Café júliusi témája. Minden általam ismert nyelv különbséget tesz az éves szabadság, vagyis a nyaralás, üdülés, szünidő, szabadidő és a politikai értelemben vett függetlenség között.

A kiváló nyelvész, Nádasdy Ádám említette nemrég egy nyilatkozatában, hogy a szavak jelentése az idők folyamán változhat, ugyanazon fogalmakat a különböző nyelvek meglehetősen eltérő szavakkal fejezhetik ki, ill. ugyanazok a szavak más nyelvekben eltérő tartalmat jelölhetnek. A szavak jelentése, annak változása, hangulata, mindezek értékelése nem nyelvészi feladat, hanem szociokulturális kérdés.

Milyen érdekes például, hogy mivel hozzák összefüggésbe a mindennapi betevőt biztosító tevékenységet, a munkával pénzhez jutást az egyes nyelvek. A német és az angol a pénzt megérdemli (verdienen, to earn), a francia nyeri (gagner) az orosz megdolgozik érte (zarabatyvaty – зарабатывать), míg a magyar keresi. A „keres”, maga egy folyamatot jelölő ige. Arról nem szól, hogy eredménnyel jár-e a tevékenység, vagyis a végkifejlet nyitott. Ez elgondolkoztatott. Nem tudom, hogy van-e ennek valamilyen nemzeti-lelki oka, vissza lehet-e vezetni egy esetleges kollektív fejlődési anomáliára. Minden esetre tudtommal egyedülálló a világon. Hogy ettől ez Hungaricumnak minősül-e, az szintén nyitott kérdés.

Feltűnt nekem, hogy míg az egyik nyelv egy szót ismer csak hasonló, de mégsem azonos fogalmakra, addig más nyelvek differenciálnak. Legjellemzőbb példa erre a személyes szimpátia kifejezése. A legtöbb nyelvben ez egy ige, függetlenül attól, hogy van-e a vonzalomnak romantikus jellege, vagy sem. A magyar itt sokkal kifinomultabb, mert különbséget tesz a szeretet és a szerelem között, ami egyből világossá teszi a helyzetet, míg más nyelveknek legalább egy fél mondatos kiegészítő körülírásra van szükségük.

A szabadság szó az előző eset fordítottja. Ami miatt az egész eszembe jutott: a Felhő Café júliusi témája. Minden általam ismert nyelv különbséget tesz az éves szabadság, vagyis a nyaralás, üdülés, szünidő, szabadidő és a politikai értelemben vett függetlenség között. A két fogalom nyelvi összemosása sok humoros helyzetet teremt, főleg automatikus fordítás, ill. a nyelvet rosszul beszélő tolmács esetén. 

Komolyan foglalkoztat, vajon mi lehet az oka annak, hogy a magyar ugyanazt a kifejezést használja erre a merőben különböző két fogalomra? Akkora a nyomás rajta, hogyha eljut két hétre a Balatonra, akkor az maga a szabadság? A külföldi nyaralás a kommunizmus megszűnte után is felszabadulást jelentene a politikai nyomás alól? Szabad elhatározásból oda mehetek üdülni, ahová akarok és ez a függetlenség mámoros érzésével töltene el? Jut eszembe: a szabadság nemcsak politikai, hanem anyagi függetlenséget is jelent.

Apropó, utánanéztem az online szinonima szótárban, ahol a következőket találtam: „szabadság” szinonimái: üdülés, vakáció, kikapcsolódás, nyaralás. Csak ennyi? Miért hiányzik a politikai tartalom és annak szinonimái: függetlenség, különállóság, autonómia, önállóság? Létezik ebben esetleg tudatosság?

Nota bene, jómagam az életben a legnagyobb luxusnak a függetlenséget tartom. 

Júliusban a szabadság bármelyik formájához, akár szűkebb, akár tágabb értelemben kapcsolódó írásaitokat várjuk!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: