Marosfalvi Özséb meg akart halni. Két hete tervezte abbahagyni magát s ezzel véget vetni földi agonizálásának. De valami mindig közbejött. A cégnél Covidos lett az üzlettársa, így lojalitását nézve, Jr. Ábrahám Viktort nem hagyhatta most magára. Az olajipar amúgy is szárnyalóban volt. – Hm hm hm – ingatta a fejét. Teniszkönyöke az Andrássy úti, Japánból rendelt “a legjobb design 2020” címet elnyert irodai asztalára nehezedett.
Özséb apját két hete szívelégtelenséggel vitték be a kórházba, s amióta elintézte, hogy Szenior Marosfalvi, keresztnevén Ottó, soron kívül privát szobát kapjon egy rehabilitációs központban a Rózsadombon, anyja lelkét ápolta. Irma nénit kéthetente egyszer, 5 percre felhívta, így szüleit se hagyhatta most cserben. Családcentrikus lévén, egy kilépés most nem lett volna rendben. – Nem nem nem… – összeráncolt, enyhén őszülő sötétbarna szemöldökkel konstatálta.
Az épülő családi kertesházukban is felmerültek olyan csatornázási és elektronikai problémák, amiket csak ő tudott megoldani. – Erre is inkompatibilisek – titulálta az embereket az életében. Erről jutott eszébe, hogy ügyvédjével s egyben gyerekkori barátjával, Dr. Fülöp Endrével vacsorázik ma este – a spontán délutáni tárgyalása után az ingatlanos nővel – a Hiltonban. Illetve a badacsonyi nyaraló sem volt még befejezve. – Ah ah – bosszankodott. A medence engedélyével voltak még kihívások, de azt tudta, hogy Dani barátja a hivatalban majd közrejár az érdekében. Özséb fanyarul elmosolyodott, mint akit az ablakon betüremkedő napsütés zavar. Nem is volt annak a szerencsétlennek más választása – gondolta –, mert az a tavalyi ötmilliós szívesség kifizetésével már két hetet csúszott. Amúgy is, a tőzsdén Özséb Tesla részvényei pontosan tizennégy napja szárnyaltak, tehát az időzítést nézve, a befejezés még jobb, ha várat magára. – Ez most nem, nem, egyszerűen nem lenne hiteles – gondolta, miközben pornóoldalakat böngészett az irodában.
Ebédidő volt és a futár még nem érkezett meg kedvenc Sushi-jaival. Két hete nyitott a Covid utáni ország és alig várta, hogy a Japánban megélt elmúlt pár évét nosztalgikusan megünnepelje. No meg családfő és büszke apa lévén a fiát, Benedeket, aki két hete újra bejárt a négytannyelvű gimnáziumba; a közeledő sikeres érettségivel és a felvételivel ő is támogatásra szorult. – A jogra vagy a doktorira nem kerül ám akárki be – gondolta, miközben, akkoriban még reális áron szerzett jogi diplomájában gyönyörködött az ezüsttapétás falon. Erről jutott eszébe egy volt csaja, Dalma, akit ez ügyben majd az oktatásügyin fel kell, hogy hívjon. – Úgyis megvan még az a szaftos videó, amit a nő nagyon szeretett – töprengett –, az mindig szívességekre motiválta. Ó és a Porsche Hungáriánál – “ne feledd Karcsit felhívni érettségi ajándék ügyben” – jegyezte fel a kimásolt pornólink és Dalma neve mellé, Amerikából rendelt IPhone 20-asába. Karcsival is régi jóbarátok voltak. A körte mellű Dalma igazán jól szopott – villant át az agyán, és mintha egy másodpercre elmosolyodott volna. Majd lánya, Írisz jutott eszébe, aki két hete kezdte el a háromtannyelvű óvodát, így felelősségérzete a családja iránt, itt sem engedett lazítani a hurkon. Felesége, Ági is két hete jelentette be, hogy várandós. Ugyan Özséb nem emlékezett még foszlányokban sem az utolsó együttlétükre – szülés után a nő megváltozott, már azt se tudta felidézni, hogy szőrös dizájnban, vagy pucéran hordja-e – jövendőbeli nagycsaládos apaként az öngyilkosságot mégsem tartotta elfogadható célnak.
– Felelőtlenség… Pedig régen, itt-ott jó volt vele is dugni – gondolta, és egy mély sóhaj kíséretében, az íróasztalon egy üveg, gyémánttal díszített százéves párlat mögött szerényen kikandikáló, családi fotóra sandított. – Még a Forbesban is megjelent – emlékezett.
Mindezt betetőzte, hogy Juli, a szeretője is terhes lett és válaszút elé fogja állítani. Klárikától, Juli barátnőjétől tudta mindezt, aki két hete ugrott be az irodába. Sütött neki epres meglepetés muffint, a 47. születésnapjára.
– Nyamm nyamm – emlékezett az édesen szaftos ízekre aznap. Bár Özséb, ahogy Klárika is az asztalon nyújtózva, kételkedett abban, hogy ő lenne annak a korcsnak is az apja – mert hogyan is bízhatna most ebben a kurvában, aki nemes önfeláldozással csak a pináját adja kölcsönbe, hetente egyszer és csak, hangsúlyozom csakkkkk négy éve –, ecsetelte Jani barátjának, Julit kielemezve a minap az edzőteremben. Nem utolsósorban pedig a napokban készült megkérni Kínában élő japán barátnője, Yamamoto Takahashi (Sharon) kezét WeChat-en. Kínában nem használnak Zoomot se Skypot.
– Ahhh azt is le kellett még dáwnlódolni – bosszankodott, miközben telefonját hevesen nyomkodva, a pornóoldalak, robotikus nyögéssel gazdagított popup reklámjaitól próbált megszabadulni.
Ami ennél talán még nagyobb gondot jelentett, hogy ha apja mégis elhalálozna, a Marosfalvi & Társa, a nyakába szakadna. Illetve, ahogy beszélték öccsével, majd a földekért és az ingóságokba fektetett örökség igazságos, 70 – 30 százalékos elosztásáért is ő lesz a felelős. Ugyan öccsével, Richárddal, miután az lecsapta a telefont, már két hete nem beszéltek, mert az szokásához híven eltűnt, vagy éppen az Everesztet mássza… Az ügy le volt tárgyalva.
Özséb az íróasztalánál ült és az oliva-zöld Chesterfield karosszéke mögötti polcon csillogó golf díjait bámulta üveges tekintettel. Addigra a mosoly árnyéka se látszódott gondterhelt arcán, de amint almamellű, kerekfenekű és hosszúcombú titkárnője betipegett egy japán tálcával az égszínkék Valentino tűsarkúban, amit két hete Özsébtől kapott hűséges munkájáért a cégnél, rögtön felvidult. – A Sushi várhat – kacsintott rá a nőre.
– Bontsunk történelmet! – tette hozzá a bevált, George Clooney-t is megszégyenítő, félarcára aszimmetrikus sármos mosolyával. A huszonnégy karátos aranydugó már repült is az asztalra készített üvegből. Miközben az égszínkék Valentino-ban térdelő nő az öltönye sliccét kezdte vadul harapdálni, Marosfalvi Özséb mindössze három dologra tudott gondolni:
1) Új munkaerőre lesz szükség a cégnél – ingatta fejét jobbra-balra, miközben a nő gondosan felkontyolt szőke-melír haját tépte
– Kár, hogy úgy hívják ahogy anyámat – ezt a veszteséget is fel kell dolgozni, így már nyúlt is egy kubai szivarért
2) Nemhiába, a családom. Fontos dolgaim vannak. Egyszerűen nem tehetem meg, hogy idő előtt kilépjek… – miközben – aaaaa uuuhhhhh aztakurva –, Özséb szájában a kubai gyújtatlanul az égnek emelkedett – Szívjad! – gondolta…
3) Hm akkor majd két hét múlva… – és belekortyolt a különleges alkalomra tartogatott, 2.000.000 dolláros, Henri IV, Cognac Grande Champagne-ba.