novella

Stájn Emma: Kockázatok és mellékhatások

A seftelni vágyóknak sem volt vonzó a kilométer hosszan belátható, gyér növényzetű határszakasz; a legkapósabb termékek, azaz az Amo szappanok és a Postinor tabletták a faluszomszéd asszonyok által értek célba a túloldalon olyan játszi könnyedséggel, hogy furfangjuk bármelyik hollywoodi forgatókönyvíró dicséretére vált volna.

A ’89-es forradalom hirtelen jött vihara maga alá temette a betonfalakat, a bálványokat, de még a tíz parancsolatot is: „Ne ölj!” – mondá az Úr, de a rettegett román diktátor golyókkal átlyuggatott és meggyalázott testét mégis diadalmámorban úszva tették közszemlére minden létező fórumon.

Az eseményeken felbuzdult bicajos gyereksereg elhagyta a szőlőskerteket, s a lőtér felé vette az irányt. A második világháború (orosz) hőseinek emléket állító tank és repülő, a hajdani büszkeség és erő megtestesülései az évek múltával ottfelejtett madárijesztőkké korcsosultak a falu peremén, de szárnyakat adtak a gyermeki képzeletnek.

Most azonban nem volt megállás. A bringák fékezés nélkül robogtak el a lőtér mellett, egyenesen a tiltott zóna felé. A „szükség nagy Úr” – mondogatta mindig a mama, de a Kicsi sose értette igazán. Életében most érzett először szükséget: felfedezni, fékek, korlátok, isteni és emberi szabályok nélkül. Nem akarta, hogy visszatérjen a régi rend, a fojtott suttogások kora.

A határt csupán egy rozsdás, hajdan piros-fehér színű sorompó jelezte a kietlen pusztaságban. Fegyveres őrök már régóta csak a román oldalon őrizték, de ott is csak ímmel-ámmal. Nem is igazán volt rá szükség: a falusiaknak semmit nem tudtak nyújtani az ürességtől kongó aradi üzletek, a földi jókat pedig a határ mindkét oldalán megtermelték az udvari veteményesek. A seftelni vágyóknak sem volt vonzó a kilométer hosszan belátható, gyér növényzetű határszakasz; a legkapósabb termékek, azaz az Amo szappanok és a Postinor tabletták a faluszomszéd asszonyok által értek célba a túloldalon olyan játszi könnyedséggel, hogy furfangjuk bármelyik hollywoodi forgatókönyvíró dicséretére vált volna.

A bicajok nehezen haladtak a térdig érő gazban. A Campingek adták fel először; az apró kerekek képtelenek voltak leküzdeni az öklömnyi buckákat és a folyondárokat. Végül a csepeles fiúk is lekászálódtak a bringákról és a csapat gyalog tette meg az utolsó métereket.

Itt volt hát, pontosan előttük. Ilyen közel még sosem voltak: sem ahhoz a rozsdás vasrúdhoz, sem saját határaikhoz. Meghatottan, de leginkább tétován álltak a sorompó előtt.

A fiúk bizonytalanul dugták át a kezüket, egy-egy lábukat a túlsó oldalra, a lányok viszont félelmet nem ismerve perdülnek át a rúdon, mintha csak a házuk előtt futó árok korlátján tennék ugyanezt, amíg a srácok gőtéket cserkésznek a pocsolyában.

A pillanatot haragos kutyák veszett csaholása szakította félbe, s az idillt egy szempillantás alatt a sorompó tövébe taposták a menekülő lábak és kerekek. A betonútra kiérve az idefelé csomagtartón potyázók kétségbeesetten próbáltak visszakapaszkodni a drótszamarakra.

A kutyák egyre közeledtek, nekik nem volt aggályos a tiltott határátlépés ténye: habzó szájjal, a szomszéd országban is tovább kergették a kéretlen betolakodókat, hazájuk vélt ellenségeit.

A csapat megállás nélkül száguldott a település irányába. Érezték, hogy a falu határát jelző tábla sem jelent kellő biztonságot, de a temetőt követően egy éles kanyar mégis lassításra késztette a halálra rémült kis sereget. A rozoga zöld Camping nem bírta az iramot és megadta magát – a kormányán potyázó Zsuzsival –, aki akkorát esett, mint az ólajtó. Jajgatva hevert az árokparton, fájdalmát még a benne tomboló adrenalin sem volt képes csillapítani. A bicajos derbi a sérültet hátrahagyva a Kicsiék háza felé vette az irányt és csak remélték, hogy a piros Lada, – a (meg)mentőautó – ott parkol majd a bejárón.

Válltörés. „Ha szerencséje van, csak kicsit marad kacska és lehet, még olyat is talál, aki elveszi!” – szólt a hivatalos diagnózis; a hirtelen jött szabadság kockázatai és mellékhatásai – lappangva, mint az árnyék – terjedtek tovább a testről a lélekre.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: