vers

Kozma Lilla Rita: Borongós

Az ablak párás.

Akármilyen figurát rajzolhatnál bele,

a közepébe.

Aztán meg folyhatna le,

lassan az üvegen.

A fák meg jobbra-balra dülöngélnek.

Kezeid a lábaid mellett pihennek,

veled,

minden perc ajándék

a sorstól,

várod, hogy majd helyetted cselekszik

az idő,

ami egyre csak fogy el veled.

Hangod egyre halkabban cseng,

a szava a füledben.

Ami olyan erős, mint az a csomó a torkodban,

dobog a szíved.

Nem szólsz.

Nem akarsz.

Dönteni?

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: