novella

Gazsó Szidónia: Tükör

Egyik üzenet követte a másikat, egyre gyakrabban, egyre több mindenről és ma este végre találkoztunk. Olyan természetes volt közöttünk minden, az összes szó, mosoly, érintés és mozdulat, mintha ezer éve ismernénk egymást, mégis megvolt az újdonság varázsa. Már az első perctől megállás nélkül beszélgettünk és nevettünk. Rengeteget nevettünk. Már azt sem tudom, hogy mikor kacagtam ennyit utoljára, mikor voltam ennyire könnyed. Nem hittem, hogy tudok még ilyen felszabadultan boldog lenni, elengedni magam, ráadásul egy férfi mellett.