Szerettél-e szerelemből?
Azt mondod, csak úgy lehet?
Meglehet.
De nyitott kezembe túlfűtött érzéstől
tapasztottad-e, mint forró kenyeret,
a tenyered?
Mint etióp, remegőn éhségtől,
mohón szívtad-e nedvemet,
a nyelvemet?
Mint sütőlapátot tárt kemencéből,
toltad-e ki-be hímtestedet,
az ereset?
S közben néztél-e dúltan érzelem hevétől
két szemem közé keresve lényemet,
a lényeget?
Mint duzzadó kovász vágytad-e megfeszülvén
– rajtam böködve keményeket –
a méhemet?
Közben éltetőn, s tömve törekvéstől,
nyújtottad-e át natúr testedet
és lelkedet?
Keresve új és újabb lakomákat,
ott áldozva fel mélyedet,
szerelmedet?
S ha netán ezt nem ismerted még csak hírből
se, hát ne tégy fel kérdéseket,
miérteket!
Csak tudd, ha eddig nem tudtad,
hogy idáig nem szeretted, csupán dugtad kérdéses szerelmedet,
a kedvesed.