vers

Lovass Adél: Szerettél-e szerelemből?

Szerettél-e szerelemből?

Azt mondod, csak úgy lehet?

Meglehet.

De nyitott kezembe túlfűtött érzéstől

tapasztottad-e, mint forró kenyeret, 

a tenyered?

Mint etióp, remegőn éhségtől,

mohón szívtad-e nedvemet,

a nyelvemet?

Mint sütőlapátot tárt kemencéből,

toltad-e ki-be hímtestedet, 

az ereset?

S közben néztél-e dúltan érzelem hevétől

két szemem közé keresve lényemet,

a lényeget?

Mint duzzadó kovász vágytad-e megfeszülvén 

 – rajtam böködve keményeket – 

a méhemet?

Közben éltetőn, s tömve törekvéstől,

nyújtottad-e át natúr testedet

és lelkedet?

Keresve új és újabb lakomákat, 

ott áldozva fel mélyedet,

szerelmedet?

S ha netán ezt nem ismerted még csak hírből

se, hát ne tégy fel kérdéseket,

miérteket!

Csak tudd, ha eddig nem tudtad,

hogy idáig nem szeretted, csupán dugtad kérdéses szerelmedet,

a kedvesed.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: