Áron még soha nem érezte magát ennyire nyomorultul. Egyik cigarettát szívta a másik után, miközben a találkozó helyszínére sietett. Kiöltözött, sötétkék öltönyben, fehér ingben és kiboxolt fekete cipőben lépkedett az utcán. Haját ízlésesen elrendezte, lakótársa drága parfümjéből fújt magára egy keveset. Jó benyomást szeretett volna kelteni partnerében.
A fiú egyetemre járt, harmadéves volt az orvosi karon. Csoporttársai előtt titkolta nehéz családi körülményeit, a többiek csak annyit tudtak róla, amennyit megosztott velük: félárva volt, az édesapját még gyerekkorában elvesztette. A férfit egészen fiatalon rántotta a mélybe az alkoholizmus. Több ízben hajtottak végre rajta gyomorszűkítő operációkat. A férfi végzete az ital lett, édesanyja egyedül maradt az akkor hatéves Áronnal. Apa nélkül, anyja gondoskodó szeretetében nőtt fel egy alföldi kisvárosban. Egész életében anyagi gondokkal küzdöttek, Áron édesapja egy rakás hitelt hagyott rájuk, amiket törleszteni kellett. Az anya éjt nappallá téve dolgozott, hogy legyen mit enniük, a kisfiúra ilyenkor a rokonok vigyáztak. Sosem járt drága holmikban, cipői a menő márkák ócska másolatai voltak, amik miatt gyakran kigúnyolták őt az iskolában.
A hiányosságok ellenére a tanulásban brillírozott, egészen korán eldöntötte, hogy olyan pályát fog választani magának, amely jól fog fizetni. Vágyott rá, hogy mindig fűtött lakásba érkezzen haza, és ne kelljen azon gondolkodnia, hogy mennyit és miből vegyen. Nyaranta mezőgazdasági idénymunkákra járt, hogy segíthesse édesanyját. Az érettségit gond nélkül vette, ami után egyenes út vezetett az orvosi karra. De az ösztöndíjból nem tudta fedezni a kiadásait, így amikor csak tehette munkákat vállalt.
– Srácok, ott a helyünk azon a fesztiválon! Megjelenhetnénk akár az egyetem színeiben – állt elő egyik este az ötlettel Balázs, Áron lakótársa, mikor áthívták néhány ismerősüket sörözni. Áron fejében azonnal dolgozni kezdtek a fogaskerekek: soha életében nem járt még fesztiválon. Látott már felvételeket koncertekről, világsztárokról, de idáig nem engedhette meg, hogy részt vegyen ilyen jellegű rendezvényen. Különben is ezek az események nyaranta kerülnek megrendezésre, mikor ő a földeken kukoricát címerez. Természetesen aggályait nem osztotta meg társaival, arcára azonban minden érzelem kiült. Balázs, mivel már jól ismerte, észrevette rajta a kedélyváltozást.
– Segíthetek, töki, ha úgy gondolod. Anyáméknak van elég pénzük, majd megadod idővel – súgta oda neki egy adandó pillanatban, mikor a többiek nem figyeltek.
– Nem, kösz, megoldom. Megyek én is – felelte Áron, és megeresztett egy magabiztos mosolyt. „Azonnal keresnem kell egy jó munkát addig” – gondolta magában.
Aznap éjszaka csak forgolódott az ágyában. Megvárta, míg Balázs elalszik, majd bekapcsolta a fiú laptopját, hogy hirdetések után kutasson. Megannyi lehetőség várta több portálon, javarészt gyári munkák, hegesztő, lakatos állások. A fesztivál dátuma néhány héttel későbbre volt kitűzve, a fizetést pedig addig nem utalta volna el számára egyetlen cég, vállalkozó sem. Neki azonnal szüksége volt a pénzre, hogy finanszírozza a fesztiváli lét mindennapjait.
A laptop böngészője egy hirdetést dobott fel az egyik álláskereső weboldal oldalsó sávjában, ahol fiatal, izmos férfiak táncoltak hol rendőrnek, hol indiánnak öltözve. Sosem járt hasonló gondolat a fejében, hogy chippendale-nek álljon. Úgy érezte, az ő szálkás testalkata, mozgása nem ehhez a munkakörhöz való. Dühös lett amiatt, hogy sikertelennek bizonyultak álláskeresési szándékai, kikapcsolta a számítógépet, és lefeküdt aludni.
Másnap tovább gyötörték a gondolatok. Úgy érezte, retinájába égtek az éjszaka látott jelmezek, táncmozdulatok. Mikor Balázs órára ment, Áron magára maradt a lakásban. Újra a gép elé ült, és folytatta a keresést. Ezúttal rákeresett a chippendale állás kritériumaira, elvárásaira, és az összes juttatásra. Interjúkat olvasott és videókat nézett szakmabeliekről.
– Falusi fiú vagyok, aki menekülni szeretett volna hazulról – mesélte egy kigyúrt férfi az egyik videós interjú során. – A fővárosba egyetlen hátizsákkal érkeztem, eleinte pultosként dolgoztam, de ez nem fedezte a lakhatást. Előfordult, hogy csak néhány almát tudtam venni a sarki közértben, ez volt a napi betevőm.
Áron feszült figyelemmel nézte a képernyőt, miközben éber maradt. Nem szeretett volna lebukni Balázs előtt.
– A nincstelenség és az éhezés miatt döntöttem úgy, hogy készítek magamról néhány fotót, és feltöltöm azokat olyan platformokra, ahol nők szexpartnert keresnek maguknak… pénzért. Nem vagyok rá büszke, de huzamosabb ideig, míg egyenesbe nem jöttem anyagilag, a pultozás mellett ebből éltem – vallotta be a férfi. Az interjú során fény derült arra, hogy mindezt feketén végezte, és busás órabérért dolgozott. Akadtak visszatérő kuncsaftjai, de naponta két nőnél többet „nem vállalt”. Áron szeme felcsillant. Undorítónak érezte magát, de fejében lassan körvonalazódni kezdett a terv.
– Férfi kurva legyek? Egy selyemfiú? – kérdezte saját magától. Még a gondolattól is dühbe gurult. – Mennyire aljas vagyok.
Megdörzsölte szemeit, megrázta a fejét, de a gondolatokat nem tudta eltávolítani. Bezárta a böngészőt a számítógépen, és lefeküdt. Nem sokkal később már nem volt rajta semmi, és a telefonja kameráját használva képeket készített magáról. Gondosan megtervezte a fotók struktúráját: az arca sehol sem látszott, izmait befeszítette, nemiszervét hol a kezével, hol a párnájával takarta ki. Hevesen dobogó szívvel nézte vissza a telefon galériáját, majd egy arra alkalmas weboldalt keresett, ahová hipp-hopp beregisztrált Silkyboy álnéven. Készülő profiljára feltöltötte a friss fotókat, és pár soros bemutatkozást írt magáról, miután megadta a város nevét: Fiatal vidéki srác arra alkalmas nő baját ellátná. A tarifán hezitált egy keveset, de egy vállvonogatással kísérve szemérmetlenül beírta a százezer forint per óra díjat. Ujját néhány pillanatig az elküldés gombon tartotta. „Biztosan jó ötlet ez, Áron? – Biztosan.” – győzködte saját magát. Végül jóvá hagyta az utolsó lépést, és nyilvánossá tette az adatlapját a weboldalon.
Néhány órán belül annyi üzenetet kapott, hogy nem győzött válogatni közöttük. Akadtak, akik vágytól csöpögő leveleket írtak, volt olyan is, aki kombinében készült képeket küldött magáról. Ami a leginkább meghökkentette, hogy hiába írta hirdetésében oda, hogy fizetés ellenében női partnert keres, az üzenetírók között volt néhány férfi is. Végül egy olyan levélen akadt meg a szeme, amelynek elolvasása után úgy érezte, hogy megtalálta a megfelelő partnert. A hölgy nem csatolt fotókat, nem írt nyáltól csöpögő, mocskos üzenetet, csak néhány sort: Kedves Silkyboy! Nemrégiben megözvegyült, 56 éves asszony vagyok saját lakással. Fizetni azonnal, készpénzben tudok az aktust követően. Szép napot kívánok, Éhescica56.
Áron még aznap este válaszolt a nőnek, és megállapodtak a találkozóban, amelyre két nappal később, a nő lakása előtti téren került sor. Érettségiző öltönyében érkezett a helyszínre, és remegő lábakkal várta partnerét. Alapvetően nem bagózott, de most annyira ideges volt, hogy egymás után gyújtotta meg a szálakat. Hogy ne húzzon nyúlcipőt idő előtt, arra is gondolt, hogy iszik néhány feles pálinkát valamelyik közeli kocsmában, de végül erről letett. „Akkor nem tudok elmenni. Félmunkát pedig nem végzünk” – gondolta. Balázsnak csak annyit mondott, hogy megismert egy lányt az interneten, akivel most fog először találkozni. Lakótársa rendkívül boldog lett a hír hallatán. Áron tudta, hogy Balázs hatalmasat csalódna benne, ha tudná az igazságot.
– Szervusz! – lépett oda hozzá egy alacsony, molett nő. Arcát vastag réteg, feltűnő színű smink borította, vékony szálú szőke haját pedig úgy feltupírozta, hogy Áron nem tudta eldönteni, egy madárfészekhez vagy egy szénaboglyához hasonlít inkább. Hatalmas méretű kebleit egy csipkés, kivágott blúzzal emelte ki. – Te lennél a partnerem? – kérdezte tőle, és rámosolygott sárgás, lepedékes fogaival. Áron úgy érezte, ettől a látványtól inába szállt a bátorsága. Egy pillanatra fontolóra vette, hogy azt hazudja a nőnek, hogy nem ő az, de végül ismét meggyőzte magát, hogy szüksége van arra az összegre.
– Igen.
– Itt lakom szemben, gyere velem! – mutatott a régi stílusú bérházra a tér túloldalán, majd elindult lakkozott, magas sarkú csizmájában az épület felé. A fiú követte. Éhescica56 az egyik földszinti lakásban élt, az ajtón nem volt névtábla, így neve továbbra is ismeretlen maradt. Bevezette a megszeppent Áront az előszobába, majd kulcsra zárta az ajtót.
– A hálószoba odabent van, ott terveztem – mutatott előre a nő, és előrébb tolta a fiút a szoba irányába. – Nagyon helyes vagy – búgta kiéhezetten, és finoman belecsípett Áron fenekébe.
– Köszönöm, te is nagyon csinos vagy – dicsérte meg viszonzásul Áron is a nőt. A hálószobába érve az asszony nem volt rest, lelökte az ágyra a mit sem sejtő Áront, és teljes erejével dolgozni kezdett. Szinte letépte a fiúról a zakót, az ing gombjaival sem sokat teketóriázott, szakította az anyagot, ahol érte. A gombok szanaszéjjel gurultak a szobában, a nő pedig lovaglóülésben elhelyezkedett a fiú csípőjén. „Gondolj másra, gondolj valami szépre. Gondolj egy nagyon szép nőre, akivel le akarsz feküdni” – mondogatta magában Áron, és összeszorította a szemét. Mindeközben a nő vággyal telve csókolgatta a nyakát, egyik kezével pedig a fiú pénisze körül babrált.
– Ha megcsókolsz, százötvenet is kapsz – ragadta meg Áron állát Éhescica56, arra kényszerítve, hogy nézzen a szemébe. Ő erre csak bólintott, és tovább mantrázta magában az előbbieket, miközben az asszony erőszakosan szétfeszítette nyelvével a száját, és falni kezdte ajkait. „Egy szép nővel csókolózol. Minden jó. Egy réten vagytok a csillagos ég alatt, és megkívánjátok egymást…” – szőtte tovább gondolatban az fantazmagóriát. A nő eközben kigombolta Áron nadrágját, és állatias hévvel levette az alsónadrágját. Megfogta a fiú kezét, és azokat óriási melleire rakta. Áron kinyitotta a szemét, akkor látta meg, hogy a nő már meztelen. Újra össze kellett szorítania a szemét, hogy az imént látottak ne ronthassák el a fejében tökéletes összképet. A nő irányított, és behatolásra kényszerítette a fiút. Mikor ez nagy nehezen megtörtént, Áron úgy érezte, bármilyen más póz felvételére alkalmatlan, és remélte, hogy mihamarabb elmegy valamelyikük. Mondjuk a nő…
A kiadott hangokból ítélve ehhez nem sok kellett, Áron így rásegített a kitörni készülő orgazmusra. A nő sikításába még a csillár is beleremegett a plafonon. Áron biztosra vette, hogy a ház többi lakója is végig hallgatta a fékezhetetlen sikítást, mely partnere száját elhagyta. „Szép lány… csillogó, hosszú barna haja van, csak téged akar. Csillagos nyári este van, kockás a ruhája…” – hajtogatta tovább magában, mely meghozta a kívánt hatást nála is. Kinyitotta a szemét. Éhescica zihálva mászott le róla, sárga fogait rá villantotta, egyik szemével még kacsintott is. Sminkje elkenődött arcán, homlokán izzadtság gyöngyözött. Kiment a szobából, mialatt Áron sietve kapkodta össze ruháit a szoba különböző részeiről. Öltözködni kezdett, épp a megmaradt gombokkal bíbelődött az ingén, mikor a nő visszajött, kezében egy vaskos borítékkal, melyet átnyújtott a fiúnak. Mikor az belenézett, tízezres bankjegyek tömkelegét látta meg benne.
– Zseniális voltál. Máskor is gyere el – mondta a nő, és kielégülten nekitámaszkodott az ajtófélfának, onnan nézte az öltöző fiút. Áron ruhái össze-visszaálltak rajta, arcán és nyakán rúzs- és szempillafesték foltjai éktelenkedtek. Nem érdekelte különösebben, a borítékot magához szorítva szinte rohant ki a lakásból, és az épületből. Azzal sem törődött, hogy az emberek megbámulják az utcán, és a tömegközlekedési járműveken.
– Hát, veled meg mi történt?! – kérdezte Balázs, mikor lakótársa berontott az ajtón. Elkerekedett szemekkel meredt Áronra. – Ennyire rossz volt a randi?
– Ne is beszéljünk róla – legyintett Áron, és a fürdőszobába ment, hogy lemossa magáról a gusztustalan nőt, a kiszolgáltatott helyzetet, a verejtéket, és a megszáradt ondót. Még aznap törölte a profilját a weboldalról, az azóta érkezett leveleket már el sem olvasta. Ez volt élete legrosszabb orgazmusa.