Mikor bajuszod szálai simították
pihéim orrom s combom körül,
nem kellett eljátszanom orgazmust.
Csókod előbb még bódító sem volt talán
– érezték nyelven bimbói is -,
csak édes, mint forrás előtt a must.
De testem pavlovi mód válaszolt
az ízre, vérem hevült-tolult, s a szív
lüktetve verte bennem a taktust.
Indult a zsigerek szimfóniája. S az
érzéki zenekar játszott, úgy
véve fel az egyre gyorsabb ritmust,
hogy tagjai átadták magukat az
áramló örömnek s húzták kéjjel
tökélyre komponálva az aktust,
melynek végén minden hangszerszám, s izzadó
zenész is remegve tombolt, hogy
sikolyom adja meg a záró tust.