Mennyi az idő? Ildi a mobilja után nyúlt. Fél négy volt. Azonnal ezer gondolat tódult a fejébe egymást taszigálva, mintha mindegyik ugyanolyan fontos lenne. Szinte hallható zsivaj volt az agyában ilyenkor. Gondolat-tüntetés. Első helyet követelt magának a fia üzenőfüzete, amiben a tanárnője azt jelezte, hogy Bence már megint verekedett és elhanyagolt az iskolai felszerelése. Ekkor megjelentek lelki szemei előtt a kettétört grafitceruzák, az ezer darabra morzsolt radír roncsaival, amit alig pár napja vett. A lánya, Lili ovis fotózása is előretört és hangosan azt üvöltötte, hogy a Katica csoport után következnek, időben kell érkezni, különben nem lesz kép a gyerekről. A kisebbik lánya, Zsófi ismétlő oltása és az utána esedékes láz már csak hab volt a tortán ebben a zűrzavarban, ahogy az is, hogy neki magának időpontja van reggelre a fogorvosához, de le kell mondania, mert a férje, Andris nem tudja helyette suliba vinni a gyereket. A legharsányabb gondolat Andris húgának szombati esküvője volt. Múlt héten kapta az e-mailt, amiben Petra pontosan leírta, ki mit viseljen. Hófehér ing Bencének, szürke nadrággal, Lilinek halványszürke, esetleg bézs árnyalatú ruha, Zsófinak is hasonló dresszkód, pedig ő csak féléves, olyan mindegy lenne, mi van rajta, csak legyen kényelmes, hogy ne hisztizzen fél óra után. Az, hogy neki sincs galambszürke ruhája, hozzáillő cipővel, a leghalkabb kis gondolat volt mind közül. Udvariasan a háttérbe vonult, és onnan jelentkezett kézfeltartással, majd úgy döntött, inkább meg sem szólal. Kérte Andrist, hogy az esküvő napjára bízzák rá a gyerekeket az anyjára, de Andris hallani sem akart róla, mert hogy néz az ki, hogy a gyerekek nem vesznek részt a nagynénjük esküvőjén? Gondolkozzon szépen el azon, hogy milyen jó dolga is van, és ne kifogásokat keressen, hanem tegye azt, amit egy háromgyerekes anyának tennie kell. Intézze a hétköznapokat, oldja meg a gyerekek körüli teendőket, legyen minden rendben otthon. Ez a legszebb feladat egy nő életében. Ildi megtapogatta a nyelvével a hátsó fogát, ott, ahol egy lyuk makacsul növekedett. Elkezdett sajogni. Nem nagyon, éppen csak bizsergett. Reggel felhívja az orvost és lemondja a fogtömést. Végül is nem fáj annyira.
Vintage stílusú esküvő lesz, számolt be Petra részletesen Ildinek telefonon. R-E-N-G-E-T-E-G pénzt költött arra a stylist csajra, aki intézi nekik a komplett berendezést, a csokroktól kezdve a dekoron át a világításig, mindent. De az úgy is fog kinézni, mint egy valóra vált Insta sztori egy világsztár életéből, szóval nagyon fontos, hogy Bencén legyen halványszürke nadrág, és hozzá az a gumis nadrágtartó izé is, ezt nem ő találta ki, hanem a stylist. Míg Petra lelkendezését hallgatta telefonja fülesén, átöltöztette Lilit az ovis fotózásra, majd nagy nehezen kitaszigálta az ormótlan bordó babakocsit az óvoda bejáratán.
Mondta Andrisnak, hogy cseréljék kisebbre, de a babakocsit Andris anyja vette nekik, így maradt ez az nehéz, mindennek neki ütköző vacak. Ildinek kevés beleszólása volt ezekbe a dolgokba, Andris szerint alkalmatlan volt bármit is eltervezni, emiatt semmiben sem kérték ki a véleményét. Ha halványszürke gyerekcuccok nélkül állít haza, órákig hallgathatja majd, hogy még erre az egyszerű feladatra sem volt képes.
– Mennyi az idő? – kérdezte Andris szombat délelőtt. A kádban feküdt, párolgott körülötte a szantál illatú habfürdő felhője, még a nappaliban is érezni lehetett.
– Fél tizenegy! – kiabált vissza Ildi, a vasaló gőzéből sandítva az órára. Az élére vasalta Bence halványszürke nadrágját, amit több órányi, plázákban való rohangálás után talált, sőt még egy nadrágtartót is szerzett. A saját ruhájával még nem is végzett. Egy turkálóban lelt rá, párszáz forint volt, borzasztóan megörült neki. Szürke volt, nem túl sötét, V kivágású darab, könnyen tud benne szoptatni is, köszönhetően annak a három gombnak, ami a dekoltázs alatt fut. Bővülő fazonja jótékonyan eltakarja majd azt a kis hasat, ami makacsul ragaszkodott hozzá a gyerekek születése után, és ami miatt Andris nap mint nap megjegyzi, hogy esetleg betervezhetne a mindennapjaiba némi mozgást, ahogy ő is teszi, pedig a fárasztó munka után jár edzeni! Bence születését követően szinte nem is látszott, hogy szült, bár akkor még fiatal volt, alig múlt harminc. Lili már jobban megviselte a testét, gyorsan is jött, de Andris azt mondta, nem jó, ha a két gyerek között sok a korkülönbség. Mennyire ideálisan jött ki ez a két év a gyerekeik között! Bence hét, Lili öt múlt – Andris rém büszke volt magára mindig, amikor ezt mesélte.
– Mindig is így terveztem – mondogatta. – Amit az ember eltervez, azt végre kell hajtani, az élet már csak ilyen. Muszáj, hogy legyenek tervek!
Zsófi nem igazán volt tervben, az igaz, de Andris hallani sem akart arról, hogy Ildi abortuszra menjen. Áttervezett tehát mindent. Ildi nem megy vissza dolgozni, családanya lesz, hiszen az a legcsodásabb hivatás. Amúgy sem egy sokgyerekes anyukának való az a munka, amit csinál, hagyja meg a fiataloknak, akik bírják még az éjszakai forgatásokat. Ildi imádott produkciós asszisztens lenni és alig várta, hogy Lili oviba adása után ismét munkába állhasson, ám a férje mindig ráfogta valamire, miért fontosabb neki otthon maradni, de a végső és megcáfolhatatlan érve az volt, hogy anyuka. Pont. Ezután Andris aprólékosan betáblázta az egész hátralévő életét, észrevétlenül folyt ki a kezéből az a kevés irányítás is, ami még maradt neki. Ildi éppen azt az inget vasalta, amiben először meglátta Andrist. Mennyire jóképű volt és mennyire magabiztos! Egy sikeres fiatalokról szóló sorozatot forgattak épp, Andris volt az egyik interjúalany, és végig az ő szemébe nézett. Ildi a rendező háta mögött állt, és zavartan mosolygott Andrisra, aki forgatás után valahogy megszerezte a számát és elhívta randizni.
– Idő? Mennyi? – kiabált ki a kádból Andris.
– Tizenegy!
– Akkor lassan indulni kéne, nem?
– Gyorsan le kell még zuhanyoznom, csak most végeztem a vasalással – válaszolt Ildi. – Ki kéne magam sminkelni, meg kell szoptatnom indulás előtt Zsófit, fel kell öltöztetni a gyerekeket.
– Valahogy nem jól osztod be az idődet – jelent meg Andris a nappaliban, derekára tekert törölközővel. – Nem tervezel előre – csóválta a fejét lemondóan. – Ha én nem lennék, káoszba fulladna az életed.
– Biztosan – hagyta rá Ildi. Semmi kedve nem volt veszekedni. Főleg nem indulás előtt egy órával. A sminkre már nem is lesz ideje.
Bence mélabúsan rugdosta az előtte ülő székét a ceremónián. Andris mérgesen nézett Ildire, amiért nem fegyelmezi a gyereket, aki láthatóan halálra unta magát, és feszengett a hózentrógerben. Lili szinte azonnal leöntötte levendula szörppel a frissen vasalt, bézs lenvászon ruháját, amin így egy nagy lila folt éktelenkedett. A baba az ölében kapálózott és úgy nézett ki, bármelyik pillanatban elsírhatja magát. A gyerekeket egyáltalán nem érdekelte a vintage esküvő, amit egy vidéki kúria parkjában rendeztek be a szertartáshoz. Minden halványszürke és ezüstszínben pompázott, design szénarakások és kis lámpások szegélyezték a székekhez vezető utat, amin apró levendula csokrocskák voltak jól megtervezetten szétszórva. Petra leheletfinom csipkében vonult be, ezüstszínű sminkjében olyan volt, mint egy modell.
– Látszik Petra néni feneke! – súgta hangosan Lili Ildinek, amikor elvonult előttük, és valóban, a csipkeruha tényleg átlátszó volt, Ildire rátört a nevethetnék, amit az anyósa metsző pillantása fojtott el.
– Pisilnem kell – hajolt oda Lili az anyjához.
– Bírd ki, légyszi! Nézd, milyen szép a menyasszony, mindjárt csókolóznak, akkor vége is, és mehetsz pisilni! – suttogta Ildi.
– De nagyon kell.
– Minek ittál annyi szörpöt? Mondtam, hogy…
– Pszt! – szólt rájuk Andris egy ingerült kézmozdulat kíséretében.
Zsófi fészkelődéséből pár perc alatt sírás lett, és Ildi megkönnyebbülten pattant fel, hogy elhagyja az egyre hangosabb babával a terepet, Lili pedig utánarohant. Ahogy hátranézett a lányára, észrevette, hogy Bence követi őket, és még elkapta Andris pillantását is, amiben nem volt más, csak harag és sértettség.
– Nem láttam a csókot – mondta Lili, miközben a kezét mosta pisilés után. Ildi a mosdó kis fémkukáján ült, és Zsófit szoptatta.
– Semmi baj.
– És akkor Petra néniék örökre együtt lesznek?
– Hát persze. Holtodiglan, holtomiglan, így is mondják.
– És az mit jelent?
– Azt, hogy örökké.
A lagzin percre pontosan ki volt számítva, mikor melyik fogás jön, milyen borral, melyik zene szóljon az előétel alatt, melyik a főételnél, a desszertnél, mikor mondjon meghatódott beszédet a vőlegény és a menyasszony, majd a családtagok. Kivetítőn Petra és a Dávid legszebb pillanatai. Mindenki kacagott a kisfiú Dávid csokifoltos pofiján, Petrácska piros fodros fürdőruháján, váltakoztak életük fontos pillanatai. Sulikezdés, ünnep a családdal, utolsó kép mamával (meghatódott szipogás), érettségi, buli a haverokkal, buli a csajokkal, nagy egymásra találás, közös nyaralás, görög tengerparton lánykérés. Mindenki ujjongott. Ildi fáradtan körbenézett, elnyomott egy ásítást, miközben tapsolni próbált úgy, hogy az ölében ült Zsófi, aki egyetlen percet sem aludt, és már este nyolc volt. Bence és Lili teletömték magukat süteménnyel, és eltűntek valahová. Amikor Ildi felhozta, hogy jól jönne egy bébiszitter az esküvőre, aki jobban tud majd figyelni a gyerekekre, Andris félig nevetve, félig megbotránkozva csak annyit mondott, hogy nem kell bébiszitter, hiszen ott lesz ő, az anyjuk. Legalább egy órája feszíti a hólyagja, annyira vécére kell mennie, de miután otthagyta a gyerekekkel a ceremóniát, nem volt képe ahhoz is, hogy a vetítésről is elmenjen. Most, hogy véget ért, még következtek a beszédek is, Ildi pedig attól félt, nem bírja tovább. Forgatta a fejét, hátha kiszúrja férjét a tömegben. Utoljára az anyja asztalánál látta, újdonsült sógora hátát lapogatta és minden bizonnyal életbölcsességekkel látta el. Tervezni kell öcsém, anélkül mit sem ér az élet.
– Végre itt vagy! – fakadt ki, amikor Andris előkerült az émelyítően megható és a kínosan viccelődő beszédek után. – Vedd át légyszi Zsófit, muszáj kimennem a vécére.
– Bocs, hogy a húgom esküvőjén én is mondtam egy beszédet! – felelt mérgesen Andris, nyelve összeakadt, sokat ihatott.
– Csak nagyon ki kell mennem – szabadkozott Ildi, és Andris kezébe nyomta a babát.
Ildi szinte berobbant a női mosdóba, feltépte az egyik ajtót és az utolsó pillanatban rogyott le a vécére. Megkönnyebbülten ücsörgött még egy ideig, élvezte, hogy egyedül lehet. Ez az állapot nem tartott sokáig, két másik nő jött be a mosdóba. Ildi nem akart találkozni velük, nem akart köszönni, nem akart bemutatkozni, így csendben üldögélt tovább.
– Te, mi lett az Andrisból, láttad? – hallotta az egyik nő hangját.
– Hallod, pontosan ezt akartam mondani én is!
– Most mondd meg! Nem azt mondom, nagyon jól néz ki, még az is jól áll neki, hogy kicsit őszül, meg a szakálla is eléggé ott van, fú azért jó pasi még mindig. De figyu, mennyire apuka lett! Mennyi gyereke is van? Van vagy négy, nem számoltam!
– Én sem tudom, de a feleségét te láttad?
– Peeersze, de én már a facebookról tudtam, hogy ő az! Ott nem néz ki ennyire szarul, de tudod, hogy a face-re mindenki a legjobb képeit rakja fel. Mondjuk ott sem egy szépségkirálynő, érted, de legalább valahogy kinéz. De így élőben, tök sokkoló, mennyire le van strapálva.
– Ja, nem is értem, hogy jöhetett össze az Andris egy ilyennel, pláne utánad.
– Teljesen meg volt zakkanva, én nem is értem, mi ütött belé. Elvégre ő szakított velem. Alig fél évre rá, hogy Balin még arról beszélt, hogy ott maradunk és egy kunyhóban fogunk élni, csak mi ketten, meg bizonygatta, hogy én vagyok élete szerelme, meg sírt, miután dugtunk a tengerparton…
– Issssstenem….
– Na ja, szóval alig fél év múlva megkérte ennek a nőnek a kezét. Mert, hogy velem nem lehet tervezni, mert komolytalan vagyok. Túl fiatal vagyok és kiszámíthatatlan. Vinni akarja a családi vállalkozást, meg akar állapodni, én meg úgyis megcsalom majd, ilyen indokkal jött. Inkább előbb lelép ő. Na, jól lelépett ehhez a szürke verébhez. Szerinted boldognak tűnik?
– A csaj?
– Kit érdekel a csaj? Az Andris!
– Nem úgy néz ki, mint aki kicsattan.
– Ugye?
Ildi szinte szoborrá változott a vécén ülve. Levegőt sem mert venni. Úgy érezte egy kéz belülről rámarkol a belső szerveire, és összeszorítja. Óvatosan lehajolt és kilesett az ajtó alatti résen, de csak két pár magassarkú cipőt látott. Az egyik cipő kék volt. Nahát, valakinek nem kötelező a dresszkód. A két nő még befújta magát parfümmel, majd kimentek a mosdóból, hangfoszlányok maradtak csak utánuk, meg édeskés vanília illat. Ildi kábán bámulta maga előtt a zárt, fehér ajtót, majd félve kiment a tükrökhöz. Belenézett, és hirtelen nagyon csúnyának látta magát. Sminktelen arcát, ezt a koszosszürke színű ruhát, ami teljesen összegyűrődött már elől. Az egyik mellénél apró kis folt jelent meg, elkezdett szivárogni belőle a tej, jelezve, hogy ideje megetetni a babát. Amikor kiment Andrishoz, látta, hogy Petra bohóckodik Zsófinak, aki vigasztalhatatlanul sír, Andris zavartan nevetgélve lovagoltatja a térdén, két idegen nő pedig kacarászva nézi a jelenetet.
– Végre itt vagy, mi tartott ennyi ideig? – nézett rá Andris mérgesen.
– Kerestem a gyerekeket – hazudta Ildi –, de nem találtam őket sehol, te is megnézhetnéd, hogy merre vannak.
– Semmi bajuk nem eshet itt, hiszen ez egy kúria! – mondta Petra. – Ó, bemutatom a legjobb barátnőmet, ő itt Léna. Léna, Ildi, a sógornőm.
– Szia Ildi! – ragyogó mosolyú, fiatal lány nyújtotta a kezét Ildinek. Hosszú, sötét haja a derekáig ért, tökéletes alakjára ráfeszült az ezüstszínű ruhája. Ildi a lábára pillantott. Kék cipőben volt. – Örülök, hogy megismerhettelek! Andris, milyen szép a feleséged! – villantotta ki az összes hófehér, hibátlan fogát a lány. Zsófi sírása szakította meg az ismerkedést, Ildi gyorsan kihúzta a kezét Lénáéból, mintha késbe nyúlt volna. Átvette a babát és kigombolta a ruháját. A lányok zavartan elfordultak és elmentek. Andris felhajtott még egy felest az asztalról, majd a táncoló rokonok közé vetette magát, miközben elhaladt Léna mellett, rámosolygott. A lány visszamosolygott, és Andris keze után nyúlt.
Fél tíz van, nézett Ildi az órájára. Bence és Lili összegyűrt ruhában, koszosan kerültek elő, hajukból szalmaszálak meredtek ki.
– Menjünk haza – mondta nekik. Megkeresték a babakocsit, amit az épület lépcsője alá rejtett valaki, talán a stylist, akinek a terveibe nem fért bele a bordó színű borzadály. Úgy döntött nem vár Andrisra, akit elnyelt a bulizó násznép, hívott egy taxit. Miután hazaértek, Ildi fürdés nélkül ágyba dugta a holtfáradt gyerekeket, megetette a babát, majd maga mellé tette. Andris határozottan ellenezte a gyerekekkel való együtt alvást. Amikor néha megjelent az egyikük az ajtóban azzal, hogy rosszat álmodott, visszatessékelte őket az ágyukba. Reggel Ildi arra ébredt, hogy Bence és Lili is mellette fekszenek. Bence összegömbölyödve, mint egy sün, Lili szanaszét vetett végtagokkal szuszogott, Zsófi is mélyen aludt. Andris nem volt sehol. Ildi sejtette, kivel tölthette az éjszakát. Hangtalanul kiosont a konyhába, és amíg arra várt, hogy a kávé elkészüljön, eljátszott a gondolattal, hogy Andris soha nem jön haza. Aprólékosan eltervezte, mihez kezdene egyedül a három gyerekkel. Mert tervezni tényleg fontos.