vers

Sólyom Erika: Tejúttorony

Eltűntek.

Porrá lettek.

Emlékük éjszakai ködbe

vész.

Megáll az ész.

Nincs segítő kéz.

Még most is mélyen megráz –

nem néz velem farkasszemet

a két ház.

Ülök a folyóparton.

New York arcot váltott.

Velencei maszkban

lopakodik

az éj

leple

alatt,

rajta

a lakat.

Szívem-lelkem háborog.

Az ikertorony immáron

a túlvilágról hunyorog

Felém.

Könyörgi árnyjátékát

Mellém.

Küldi sikolyszavát

Körém.

Felhőkbe nyúló két fénycsóva

díszíti most a teret.

S mint szerelmesek

két karja,

egymásba fonódva

toronytejútként

karcolják

az eget.

(2002. március 14.)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: