Eltűntek.
Porrá lettek.
Emlékük éjszakai ködbe
vész.
Megáll az ész.
Nincs segítő kéz.
Még most is mélyen megráz –
nem néz velem farkasszemet
a két ház.
Ülök a folyóparton.
New York arcot váltott.
Velencei maszkban
lopakodik
az éj
leple
alatt,
rajta
a lakat.
Szívem-lelkem háborog.
Az ikertorony immáron
a túlvilágról hunyorog
Felém.
Könyörgi árnyjátékát
Mellém.
Küldi sikolyszavát
Körém.
Felhőkbe nyúló két fénycsóva
díszíti most a teret.
S mint szerelmesek
két karja,
egymásba fonódva
toronytejútként
karcolják
az eget.
(2002. március 14.)