a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Gránátalmával álmodok, a héjától fosztott, élénkvörös gumó ott van a két tenyerem között. Beleharapok, államról vörös cseppek peregnek az ostyafehér járólapra. Rágom tovább, szemhéjam reszketeg napellenző, a gyümölcs húsába fúrom az arcomat.
Korán indultak, mert Gizi nem talált megfelelő cipőt a fekete kiskosztümjéhez, és két napja rágta Lajos fülét, hogy ha már úgyis Pesten járnak, a temetés előtt ugorjanak el a budai Skálába, venne végre egy rendes alkalmi szandált, kis oldalpánttal.
Nem köllünk mink senkinek sem! Képzetlenek vagyunk, azt mondják! Pedig jártunk ám iskolába mink is, de hamar ott kellettett azt hagyni, kinéztek minket onnan is. Sose vótunk jók. A cigány, az itt nem lehet jó ember!