vers

Németh Márta: Parkban

Ragyog a nap és vénasszonyok

tündökölnek a parkban,

hátradőlnek a kőpadon

szandálban vannak, bütykös

lábujjaikat összedörzsölgetik.

Karamellcukorkát szopogatnak,

cuppogásuk felhallatszik az égig.

Emlékszel? – kérdezgetik egymást

és sopánkodva sorolják

az egykori osztálynévsort,

meg fényképeket dugdosnak

mindenki orra alá.

Nézze, ez itt a lányom,

egy könyvvizsgálócég kreatívja,

ez meg a fiam, mindig nagy csibész volt,

most egy gyárat igazgat,

az unokáim minden sátoros ünnepen

körüldongják az asztalt.

Ragyog a nap és száraz

avart rugdalok magam előtt

nézem, hogy csordogál az élet

a göcsörtös visszerekben a szív felé.

Te meg meghaltál. Mi már nem

üldögélünk soha a parkban.

Megtörlöm a szemem –

csak allergia – és mára fekete

hátteret állítok be a fészen.


Németh Márta: Por

Meghaltál.

Egy napja, öt napja,

már egy hete.

Nem történt semmi a héten,

ősz van. Most épp süt a nap.

Fuldoklik az allergiától az ország,

parlagfű, persze.

Szedtem néhány szem málnát,

a szeder is érik, csak

nem kedvez neki az aszály.

Elfelejtettem mondani legutóbb,

hogy olvastam azt a könyvet,

amit ajánlottál. A szakításról szól.

Meghaltál. Már egy hete.

Nem térek magamhoz,

nem hiszem, elképzelni sem tudom.

Nem nevetsz. Nem fázol.

Nem koccan össze a fogad.

A kényelmetlen testhelyzetek,

a testsúly, a sok felesleg, a tudat,

hogy meghíztál, elmúlt.

Elmúlt minden.

Meghaltál.

Kirándulni voltunk ma,

jólesett megmozgatni a lábam.

Izzadtam, mint a ló, mondom,

meleg van, nyári meleg.

Az erdei úton egyszer csak leültem.

Nem volt megtervezve semmi.

A mutatóujjammal egy kört

rajzoltam magam köré a porba,

íme, az ember.

Jó volt megérinteni. Belemarkoltam a

hűvös, selymes homokba,

felemeltem. Pergett az ujjaim közül.

Kifolyt, visszahullott,

bekerült a fogaskerekek közé,

csikorgott, őrlődött, elvegyült,

Újból szedtem, aztán újra és újra,

már két marokkal, felemeltem

a fejem fölé. Nem kellett szórnom,

hullott magától, vitte a szél is.

Hagyd – mondta valaki,

valaki másnak – hadd sírja ki magát.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: