Pásztor Évi: A nyomor ára(m)

Rontóék félkomfortos Hetedik utcai házának bérletét az önkormányzat szeptember elsejével mondta fel, így onnan haladéktalanul menni kényszerültek. A pakolás gyorsan haladt, műbőr bőröndök, két silány matrac, némi ágynemű, kopottas lábasok, négyszatyornyi ruha és egy-két rozoga bútordarab volt a héttagú család összes vagyona. Rokonok és pénz híján a néhány kilométerre lévő völgybe, Jutóba mentek lakni, ahol a névnek kissé ellentmondva olyan családok éltek, akiknek nem jutott az elégből. Innen továbbra is bejárhattak a városba, ha a szükség úgy hozta. A családfő, Rontó többnyire alkalmiba járt el dolgozni, a volt gyári kőműves mellé segédmunkára. Felesége gyerekszülésbe halt el. Az új asszonnyal két évre rá állt össze, aki két gyereket hozott a kapcsolatba, a másik három közös volt. A nagyobbak ameddig csak lehetett, titkolták az iskolában a költözés tényét, jutósinak lenni ugyanis nagy szégyennek számított már a serdülők között is.
Az öreg Rontó segített felmálházni a csomagokat a lovas szekerekre, aztán a gyerekeket is felültették, majd bánatosan megindult a karaván, maga mögött hagyva a téglavörös burkolatú, üres házat. Az úton minden nehézség nélkül haladtak végig, csak néha szegődött ideiglenes kísérőként hozzájuk egy, nyakában elszakított lánccal kóborló kutya, amely aztán egy-két zilált csaholás után tovább is állt.
Jutóban az aszfaltról felkanyarodva földút vezetett a Budaiék melletti, évek óta üresen álló viskóhoz. A már régóta nem meszelt vályogház egyetlen helyiségből állt, ahol csak a szoba sarkában hagyott, törött permetező emlékeztetett arra, hogy egykor ez az építmény is – a környékbeliekhez hasonlóan – a zártkerti gyümölcsösökhöz tartozott. A permetezőn kívül az egyszobás helyiségben csak egy lyukas kályha árválkodott. Rontónak még a tél beállta előtt be kellett foltoznia és tűzifáról is gondoskodnia kellett. Az erdő ugyan közel, onnan lehetne hozni, de a vágást egy ideje szigorúan ellenőrzik. Igaz, a soron azt hallotta, hogy a hivatal is ad némi tüzelőt, csak érte kell menni a közösségi ház udvarára. Még ősszel a budihoz vezető út mélyebb gödreit is muszáj betemetni, de jó lesz abba a kályhából kifűtött salak is.
Maga a beköltözés is éppen olyan gyorsan zajlott, mint ahogyan a kiköltözés. A szoba, mint éhes száj, nyelte el a csekély holmit. Konyhaként az egyik sarokba állított asztalka és egy fapolc szolgált. A vizet a bekötőút melletti kék kútból hozták fel minden nap, két nagyobb kannával. Nemsokára áramot is sikerült szerezni. Rontó ugyanis tavaly összehaverkodott egy melóssal, aki valamennyire konyított az áramhoz, az húzta be a szemközti villanyoszlopról.
A család rövid idő alatt beilleszkedett, a gyerekek délutánonként csapatokba, olykor egész hadseregbe verődve játszottak az egyik elhagyott kert előterében. A hegyvidéki, idillinek tűnő környezeten végigtekintve hamar észrevehető volt a nincstelenség. Mint túlérett almán a fekete pöttyök álltak a kunyhók egymáshoz közel, füstölő kéményeikből messzire szállt a régi autógumik emléke.
Rontóék viskójától kettővel feljebb egy bolond ember, Kuru lakott, aki megállás nélkül egy hallgatót bömböltetett: …küldeném Gyuszikának, Attikának és az egész Horvát családnak Kanadába. Áldjon meg benneteket a Jó Isten! Ha meghalok anyám, jaj Istenem, szépen temess el! Síromra egy szál rózsát… a szívszorító zenét olykor egy-egy hangos ordítás vagy a csaholó kutyák hangja szakította meg. Kuru egyszer ráijesztett a legkisebb Rontóra. A költözés telén történt, hogy minden előzmény nélkül egyszer csak megállt a gyerek előtt és azt kiabálta, hogy Meghalsz! Meghalsz! A kisgyerek rémülten rohant vissza a viskóba, onnan Rontóék kaszával kergették el a félkegyelműt, aki aztán többé nem zavarta meg őket.
A völgyben minden hónap közepétől egyre mélyebb lett a csend, ahogy lassacskán egyre kevesebb és kevesebb lett a pénz. Ilyenkor a gyerekek a félhavi bérletek lejárta után már gyalog jártak be a városi iskolába; az otthoni megvilágításra előkerültek a petrók és a gyertyák, a hűtőt is kihúzták. Többször felbukkant Bagónak, az uzsorásnak a hófehér autója is, aki a hónap közepén nagy kamattal hitelezett bárkinek, aki kérte, majd a következő hónap végén jött behajtani a pénzt. Igény szerint olcsó drogokat, herbált és kristályt is tudott szerezni. Bagó jobb arcfelének tátongó sebe vérfagyasztó hatást keltett, amiről a pillantást elkapva csak felkarjának irgalmas Szűz Mária képe hozott időlegesen megnyugvást annak, aki szemtől szembe került vele.
Bagó állítólag régen vasazott, de a területek felosztásakor nem fért bele a közösbe, így azzal felhagyva nyitott boltot a városban. A gyerekek nem alaptalanul féltek tőle. Az a hír járta róla ugyanis, hogy Kuru gyerekét ő tette el láb alól, mert nem adta meg neki időre a pénzt. Állítólag Kuru ebbe bolondult bele. Futótűzként terjedt a hír, amikor hónap végén meglátták Bagó autóját, lent a völgyben. A nagyobbak azon nyomban menekültek előle, a kisebb gyerekeknek csak annyit kiabáltak, hogy Fogócska! Fogócska! Erre a jelszóra szétfutottak, ki ahová tudott, elbújt. Rontóék gyerekei is szétszéledtek ilyenkor, ki a budiba, ki a fáskamrának használt régi teherautóroncsba rejtőzött el.
Nyáron, amikor Rontónak már egy ideje nem volt melója, csóróságára pénzt kért Bagótól. Volt kóla, többféle keksz, fagyos farhát a hűtőben, petró helyett villanynál beszélték el a holnapot. Egy hónapra rá lent, az aszfaltos úton megállt egy hófehér autó, amire rögtön elindult a riadólánc. A két nagyobb Rontó gyerek Budaiékhoz, a középső a budiba, az egyik kicsi a konyhaasztalként használt, rozoga fatákolmány alá, a legkisebb a hűtő mögé. De hamar kiderült, hogy téves volt a riasztás, a fehér autóból ugyanis a zenész Horváth szállt ki, aki nemrég jött haza végleg Németből. Mintha csak a vészjelzés végét jelezte volna, egyszerre pillanatnyi tűzijátékféle villanás borította sötétségbe a Rontó-házat. Először nem tudták mire vélni, kiszaladtak a kunyhóból. Rontó a fejébe is vette, hogy másnap áthívja a melóst áram-ügyben. De fontosabb dolga akadt. A legkisebb Rontót csak nagy sokára találták meg a hűtő mögött.

(Fotó: Muhammad Moin Ulhaq, Kép forrása: Pexels)