18+ novella

Nowanda: Ott voltunk, ahol néha mindenki boldog

Maszk volt mindkettőnkön, így arcát nem láttam, csak a szemét és vörös loboncát. Azok a szemek mesélni kezdték, hogy épp most döftek bele egy fél méteres injekciós tűt, és ezt soha ne engedjem többet, és azonnal csináljak valamit, igen, én, mert én vagyok itt, és ő most apa ötéves kislánya, vagy annyi se, és tessék őt oltalom alá venni, megvigasztalni, mert itt egy ritka nagy kincs veszne el, ha ő ebből nem állna talpra, és mert itt most én vagyok az egyetlen, aki megértem és aki nem bántottam.