A nő többször ellenőrizte a lépcsőház ajtaján, jó helyre érkezett-e. Izgatottan lépett be a rendelő várójába. Expert of malevolence, állt a táblán. Idetalált, nyugtázta.
Leült a többiekhez. Hideg és sötét volt a váróban, a nő megremegett.
Némi várakozás után kivett a táskájából egy tükröt, igazított zilált haján, majd kikapta a telefonját is, és újra rákeresett a hirdetésre:
„Szeretne az interneten több figyelmet? Szeretné mindenről elmondani a véleményét? Én megtanítom erre.”
Emiatt van itt.
Sorra hívták be a várakozókat, akik gyors léptekkel bementek a másik szobába.
Hamarosan a nőre került a sor. Felállt, belépett. Leült, de mielőtt köszönhetett volna, az asztalánál ülő nő, akinek neve a bejárati névtáblán és az asztalán is egyezett, intett, hogy várjon, még telefonál. Az érkező nő addig körbenézett. A falakon idézetek lógtak, olyanok, amiket őmaga is épp eleget látott közösségi oldalakon. Ne gondolkozz, csak csináld! Reggel úgy nézz a tükörbe, hogy ez lesz a legszebb napod! Ezeket mind látta már, és akkor is azt gondolta, ő igenis szeretne gondolkozni. De inkább arra figyelt, amiért jött.
– Mondja! – szakította meg a nézelődésben a másik, miután lezárta a hívást.
A nő bátortalanul kezdett bele:
– Úgy tudom, ön segíthetne nekem. Mert van ez az internet, meg a hozzászólások… és néha…
– Néha, mi? Ne húzza az időmet! – sürgette a másik.
– Hogy kiteszek egy posztot, aranyosat, és sokan nagyon bántókat írnak utána.
– És akkor ön mit tesz? Ugye kiáll az igazáért?
– Igen, de egy idő után…
– Nehogy azt mondja, hogy feladja! – vágott közbe amaz. – Tudom, mit kell tennie! Híres specialistája vagyok a rosszindulatnak. Nézzünk egy egyszerű sémát! Ön kitesz egy posztot… mondjon egy példát!
– Tegnap Pötyivel, a spánielemmel sétáltunk. Mellettem ült a padon, lekaptam magunkat, és kiposztoltam. Néhány lájk után valaki odaírta, hogy nem a padon van a helye a kutyának. Aztán mások azt kommentelték, hogy de jó nekem, hogy ráérek. Hamarosan olyan is jött, hogy miért nem a gyerekemet sétáltatom, ha meg nincs, miért nem szülök.
– Micsoda profik! – kiáltott fel a másik nő. – Ez az igazi rosszindulat, kérem! Még az is lehet, hogy ők már jártak nálam!
A nő meglepetten folytatta:
– Volt, akinek kedvesen válaszoltam, hogy Pötyi nem csinált semmi rosszat, és a következőnél meg, hogy igyekszem párt találni. Mégsem hagyták abba. Hogy biztosan… Csúnya dolgokat írtak, hogy a magam neméhez vonzódom…
– Csúnya szavakat is? – A nő bólintott. – Remek! Tajtékzik belőlük a rosszindulat! És ön csak magyarázkodott? Mit érdekli magát, hogy a másik mit gondol, mi a véleménye! Az a lényeg, hogy odaírja a magáét. Magában semmi gyűlölet nincs?
– Kellene? – kérdezte a nő, és egyre feszélyezettebb lett. Legszívesebben elrohant volna.
– Itt egy toll, egy papír, írja! – kiáltott rá a szakértő. – Első pont: csináljon egy álprofilt, azon sosem találnak önre! Akkor bármit írhat.
A nő ennyit írt, álprofil.
– Második: tanuljon be néhány agresszív szót! Olyat, hogy elmentek az any… várjon, van egy listám! – Azzal a szakértő kivett a fiókból egy háromoldalas nyomtatványt. A nő beleolvasott:
– Jaj, borzasztó szavak! – kiáltott fel. – Tényleg kellenek bele? Ilyeneket sosem mondanék.
– Így figyelnek fel magára!
– Én csak azért jöttem, mert… mert nem akarok ilyenben részt venni!
A szakértő ekkor felpattant:
– Na, elegem van magából! Húzzon kifelé! Látja, mennyien várnak rám! Mindenki dühöngeni akar, ezért jönnek el egy rosszindulati szakértőhöz. Kifelé!
A nő felkapta a kabátját, és köszönés nélkül kirohant. Akkor már a folyosón állt a sor vége.
Majd amikor hazaért, elővette a mobilját. Ez idő alatt százkettő kommentet kapott Pötyi fotójához. Rányomott a profil törlése gombra.
Este jól aludt. Reggel a pékbolt előtt segített egy néninek a kosarat feltenni a kerékpárra. A néni megköszönte. Ő nem járt a rosszindulati szakértőnél.
Másodközlés; a novella eredeti megjelenési helye a szerző 2021-ben megjelent “Mielőtt mind megérkezünk” című novelláskötete.
(Kép forrása: Pixabay)