A diákok a Galambász gúnynevet akasztották némettanárukra, aki korosodó anyukájával élt a városka szélén. Szabadidejének legnagyobb részét imádott postagalambjaival töltötte. Mint minden hóbortos ember, ő is filozófiát kreált mániája köré. A postagalambászat sport és művészet nemes keveréke, emlegette gyakran ismerősei körében. –Tubikáim! – szólongatta kedvenceit ritkás fekete hitlerbajsza alatt a kertvégi galambház mellett álldogálva.
Vörösbegyű Sissi délutáni szunyókálásból riadt fel. A Galambász nedves tenyere megragadta törékeny testét, csüdjére gyűrűt húzott, dróthálós ketrecbe tette, amit galambszartól pettyezett Suzukija csomagtartójába emelt. Sissi a többi galambbal összepréselődve, halálra váltan pislogott. Ammóniafelhő terjengett a szűk helyen. A félhomályban tekintetével párját kereste, Alexander Humboldtot. Alex nemes és büszke vérvonal volt, még a megalázottságban is felszegett fejjel állt az egyik sarokban. Farktollai éjfeketék, mintha csak bálba tartana, méltóságot sugárzó szárnyain a sötétebb sáv szmoking spanyolöve, nyakán az íriszkék folt kézzel kötött csokornyakkendő. Megannyi nőstény galambszív dobbant már szaporábban, amikor Alex rájuk emelte csapodár tekintetét. Sissi megnyugodott, legalább egy ketrecben fognak utazni. Majd fészkelődik kicsit, és melléje tipeg.
– Nem bírom ezt a koncentrációs tábort, pedig hozzászokhattam volna már az évek alatt – panaszkodott Sissi, mikor az autó zötykölődése Alex mellé segítette. Fiókakoruk óta munkára fogták őket. Szigorú diéta, válogatott magok, bőséges vízpótlás, napi tréningek, annak érdekében, hogy a leggyorsabb postagalambokká fejlődjenek. A Galambász egyre messzebb és messzebb vitte őket. Bárhol nyitotta is ki a ketrec ajtaját, Sissiék mindig a leggyorsabban találtak haza. Egyeseket útközben kánya ragadott el. Mások felelőtlenül, a kékséget meglátva leszálltak egy kaszáló vagy nádas melletti víztükörre, hogy szomjukat oltsák, de már nem voltak képesek újra felemelkedni. Megint másokat idegen galambcsapatok térítettek el. Ám ők mindig egy szuszra hazarepültek fiókáikhoz.
A Galambász postagalambjai egy teherautóra kerültek, kétezer másik galamb mellé. Az év utolsó nagy megmérettetésére indultak Berlinbe. A schönefeldi repülőtér elhagyatott kifutóján álltak katonás sorban a galambokkal teletömött járművek. Reggel hét órakor megnyíltak a ketrecek, elfeketedett az égbolt, százezernyi postagalamb robbant ki a kamionok oldalán. Hitchcocki hajnal.
– Találd meg az egyetlen helyes irányt, ami hazavezet a fészekhez, és repülj! – dörömbölték Sissi ereiben az ösztön által felszabadított hormonok. Szállt két-három kört a reptér felett, hogy rátaláljon a pontos irányra. Onnan még látta azt a néhány szerencsétlent, akik már a startnál feladták, és a földet választották a levegő helyet. Akik nem bírták a strapát, a több, mint tízórás, víz nélküli zötykölődést a kamionban. A sofőrök összefogdosták ezeket a galambokat, egy csavarintás csupán kecses nyakukon, és teszkós szatyorban utazhatnak haza. – Örülni fog az asszony, megvan a hétvégi húsleveshez az alapanyag – röhögte egyikük.
Később már a levegőben látta a szárnyaszegetteket. Ők egyre lejjebb és lejjebb ereszkedtek. Mint éhes torkú farkasok, nyelték el őket a szürke felhők. Sissi bátor volt, magabiztos, és maga mellett tudhatta Alexet is. Együtt szelték a levegőt egy kisebb csapat élén. Már maguk mögött hagyták a Germán-alföld poroszos alapossággal művelt szántóföldjeit, a drezdai székesegyház kecsesen bohókás tornyait, a Szudéták hágóit, amikor észak felől egy idegen galambcsapat szállt bele a rajukba. Néhány kilométeren át együtt repültek, izgatottan méregetve egymást. Egy hófehér tollú, kecses röptű nősténygalamb egészen közel szállt Alexhez. Turbékolt valamit neki, majd a következő percben a két csapat újra kettévált. Az idegenek raja magával sodorta Alexet dél felé. Talán az Alex begyében rejtőzködő láthatatlan mágnes zavarodott meg? Sissi szárnyaira mintha fagyott dér telepedett volna. Így zuhant métereket, de életösztöne visszahajtotta a raj elejére.
A Galambász, anyukája elégedett pillantásaitól kísérve, ebéd után akkurátusan letörölte a szójapörköltszaftot a bajuszáról, és kisétált a galambházhoz. Várta haza turbékoló rabszolgáit, akik – bár megszenvednek minden utat – mindig visszatérnek. – A feleségem, ő nem tért vissza – mélázott el a férfi. Szerette ezt a csenddel teli várakozást. Kémlelte észak-nyugat felé az eget, mikor pillantja meg az első fekete pontot az égen.
Mint kútba esett kavics, csapódott be a vörösbegyű a galambház kifutójára. A Galambász nedves tenyerébe fogta, levette róla a versenygyűrűt, és beengedte a fiókákhoz, akik csipogva fogadták ziháló, kimerült anyjukat. – Apa mikor ér haza? – érdeklődött a legbátrabb. – Vörös kánya támadta meg a rajt, apátok hősiesen védekezett, de meghalt – hazudta Sissi hirtelen. Olyannyira megtetszett neki a történet, hogy ezentúl mindenkinek így mesélte, még azután is, hogy fiókái kirepültek.
Az aktuális szezonra már kora tavasszal párosítani kell az állományt. Alex elvesztése után a Galambász a ködben terpeszkedő téli estéken sokat böngészte a bulettinekben a korábbi évek eredményeit, értékelte galambjai teljesítményét, hogy a lehető legjobb párokat állíthassa össze. Úgy döntött, Vörösbegyű Sissi mellé egy kötöttebb, egyszerűbb hímet, Parlagi Palit teszi idén a fészekbe. Róla galambház-szerte az a hír járta, hogy hűséges, de unalmas hím. Szürke volt, mint a Galambász kardigánja, amelyet anyukája kötött neki. Sissi özvegysége minden gőgjével felvértezve várta az alsóbb osztálybeli kérőt. Durcásan szárnya alá hajtotta fejét, tudomást sem véve a jövevényről. Pali dürögött és búgott neki, hajtotta egy ideig, majd feladta a felesleges udvarlást, miközben a többi fészek vad orgiáktól volt hangos. A Galambász a párzási időszakban iskola után sötétedésig kint gubbasztott galambháza előtt, néha kéjesen megnyalva bajusza alsó sertéit. Kedvtelenül konstatálta Pali töketlenkedését, hogy Sissi esküvője a harminchármas számú fészekben nász nélkül ér véget, és már-már szétválasztani készült a párt, amikor hét hónapos távollét után egykori csúcsgalambja, a hűtlen Alexander Humboldt szállt rá a galambház kifutójára. Gyorsan döntött, kicserélte a hímeket. Sissi burukkolva üdvözölte a hazatalált hőst, azonnal megbocsátotta hűtlenségét, rögvest letottanyt a fészek aljára, kissé megemelve szárnyait, hogy Alex a hátára ugorva nászt járhasson vele.
Vasárnapra az összes fészekaljban tojások pihentek. Vidám volt a Galambász, rövidesen ki fog kelni az új generáció! Anyukája feltálalta az ünnepi ebédet. Aranyló zsírpettyektől gyöngyöző húslevesben, sárga-és fehérrépa karikák között ott pihent egy puhára főzött galamb. A Galambász csak a répákat ette ki a tálból, miközben anyukája kéjesen fosztotta le a fehér húst a hűséges hím, Parlagi Pali csontjairól.
(Sourabh Yadav fotója a Pexels oldaláról)