a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Nagyanyámra emlékszem. Túlélte Papit. Ősz hajú volt és alacsony. De a szeme mindig nevetett. Szerettem, amikor kieresztette a hangját. Apám mesélte, hogy amikor ő kicsi volt, elmentek nyaralni Tunéziába. Ez még azelőtt volt. Nagyanyámat rábeszélték, hogy csúszdázzon velük.
Négy, harci kedvvel és az én pilates eszközeimmel felvértezett gyerek egymást üldözi egy erre alkalmatlan helyen. Bele sem gondolok abba a teljes káoszba, ami odabenn van. A szokásosnál kicsit előbb sikerül Barnusnak a polc alá bújva úgy bevernie a fejét, hogy elsősegélyre kell hozniuk a csata sebesültjét.