Mihály szerette az arcképét nézegetni. Különösen, ha azt a lámpaoszlopokon lengette a szél. Most pedig az egész Kossuth utca tele volt vele. Ez lesz az ötödik ciklusa polgármesterként. Még élénken emlékszik az elsőre. Először nem is gondolt arra, hogy jelöltesse magát, megvolt a maga élete. Feleségével jól megéltek a gazdaboltból, a gyerekek pedig már kirepültek. De a nagybátyja – az elődje –, a Tóth Jóska nyugdíjba ment, és szerette volna, ha valaki a családból viszi tovább a falu ügyeit.
Akkor, 2006-ban halt meg az öreg Nótár Jenő, a cigányvajda. Egész Szabolcs gyászolta. Emlékszik rá, mert a fiával – a kisvajdával – találkozott a választás előtt. Még a nagybátyja adta ukázba, hogy keresse meg, ha győzni akar, annak ez az ára, Bűdön a cigányok vannak többségben. Hárman indultak akkor a székért, neki volt a legkevesebb az esélye. Az iskolaigazgatót szerették a telepen, mert nem kivételezett a magyarokkal. A cigánygyerekek is ugyanúgy szerepeltek a karácsonyi műsorban, az okosabbját még versenyekre is vitte. Tisztelték. A doktor felesége meg? Az ura bárkit kiírt táppénzre, nem számított, hogy beteg-e vagy sem.
Mihály minden nap végiggurult vadiúj terepjárójával a Kossuth utcán. A napsütéses, gyönyörű őszben csodálta a plakátokról visszamosolygó arcát. Ahogy teltek a napok, úgy duzzadt benne a dölyfösség és a hatalomvágy. Eleinte még idegen volt plakátarc, de aztán Mihály gyorsan azonosult vele. Meg akarta nyerni a választást. Miután megjelent róla az az iromány a Bűdi hírmondóban, már mindennél jobban akarta polgármesteri címet. Köztiszteletben álló vállalkozó – írták róla, ő meg kihúzta magát, kerek hasa alá igazította övét és úgy vonult a bolt bejáratától az autójáig. Végül úgy tett, ahogy a nagybátyja javasolta. Jóska lebeszélte ezt már a vajdával, míg élt, de jobb az óvatosság. Mihály tehát magához hívatta az ifjabb Nótár Jenőt, a kisvajdát. Most már az ő szava volt a szent Bűdön.
– Ide figyelj, fiam! – kezdte Mihály. – Nemsoká lesz a szavazás, aztán jó lenne tisztázni itt a dolgokat.
– Apám megmondta, mielőtt meghalt, már meg is egyeztek a Jóska úrral, hogy magát támogassuk. Nem kell aggódni, a bűdi cigányok tisztességes emberek. Úgy lesz, ahogy meg lett beszélve – húzta ki magát az ifjabb Nótár fiú, akit aztán végképp nem érdekelt, hogy ki lesz a polgármester. Jól elvolt ő a maga életével, két fiút, meg három lányt nevelt a feleségével. Már, ha otthon volt, mert az év java részében Németországban hegesztett. Jó pénz volt belőle.
– Jól van, fiam, csak a biztonság kedvéért kérdeztem – lapogatta meg Mihály húsos kezével a cingár Jenő hátát. – A jövő hétvégén ölünk, gyere el, Jenőkém, kint leszünk a tanyámon, két mangalicát vágunk.
Így kezdődött Jenő új élete is, egy időben Mihályéval, amikor polgármester lett. A rá következő hétvégén sokan gyűltek össze a tanyán. A módos vállalkozók ferde szemmel néztek ugyan a cigány kisvajdára, de Mihály el sem engedte maga mellől.
– Isten hozott, fiam, na igyunk egy áldomást! – töltötte a nyers pálinkát, Jenő beleborzongott a keserű ízbe, és eszébe jutott nagyapja mondása. A jó cefre még a döglött macskát is kiforrja.
Jenő nem tudta, hogy micsoda hatalom van az ő kezében, Mihály meg nem akarta tudni. Így telt el a következő, majd az azt követő négy év is. Ellenjelöltek mindig voltak. Fiatalok, dolgosak. De Bűdön maradt a polgármester, maradt az állóvíz. Mihály most készült az ötödik ciklusára. Magabiztos volt, mint a plakáton, szemernyi kétség sem volt benne. Ugyan sokat nem tett a faluért, és a többség panaszkodott is, hogy míg a szomszédos településeken utakat építenek és csatornáznak, Bűd megállt a fejlődésben. Szippantós kocsi kanyargott a köves utakon és ürítette a derítőket.
Mihály beül kopott, sáros terepjárójába, lassan zötyög végig a főutcán, magát csodálja a lámpaoszlopokon. Nem beszélt most Jenővel, de épp elég baja van annak, nem akarja zavargatni. Semmi nem változott, ugyanúgy számít a cigányok voksára. Német rendszámú, ócska Audijával Jenő épp most kanyarodik ki a főutcára, Mihály int neki, de az lesüti a szemét és továbbhajt.
– Mi a fene! – fújtat bajsza alatt a polgármester, mit képzel ez magáról, hogy még csak nem is köszön. De akad további bosszankodnivalója is. Az új jelölt. Pedig azt hitte, már mindenki belátta, hogy az idők végezetéig ő lesz itt a falu első embere. Erre ideállít egy doktor hogyishíjják. Aki nem is Bűdön lakik, piszkos volt neki a falu, el is költözött Nyíregyházára. Most meg van képe visszajönni, hogy dögölne meg! Mi köze van neki Bűdhöz? Az anyja lakik csak itt. És még van képe jelöltetni magát. Doktor, mi? Nem is igazi doktor az, nem segít az senkin se, csak magán, addig csűri-csavarja a törvényt, hogy a végén csak teletömi a zsebét a bűnözők pénzével.
– A szavazóhelyiségek vasárnap reggel hatkor nyitnak, a voksoláshoz személyi igazolvány és lakcímkártya szükséges – zeng az anyakönyves Marika hangja a hangosbemondóban. Mihály el is felejti a bosszankodást, már látja maga előtt a vasárnapot. Amikor nejével útra kelnek, ő szép vasalt ingben, Gizike meg a barackszínű kosztümben, amit direkt erre az alkalomra vett. Elmennek előtte az istentiszteletre, majd együtt sétálnak el az iskolába, leadni a szavazatot. Aztán hazamennek, rántott csirkét esznek petrezselymes krumplival meg tejfölös uborkasalátával. Mihály szinte már érzi, ahogy a friss, fiatal házi csirke szárnyhúsa szétomlik a szájában, a parázskrumpli pedig micsoda harmóniát alkot az épphogy ecetes salátával! Este meg majd felbont egy jó hideg Borsodit. Azt fogja meginni a kanapén. Gizike most nem moroghat érte, elvégre ünnepelni kell.
Jenő szótlanul lép be a cigány kocsmába. Minden szem rászegeződik, nem volt már itt egy ideje, volt elég baja.
– A doktorra kell tenni az ikszet – szögezi le, és ahogy körbenéz a zsúfolt kocsmán, csak kérdőjeleket lát az arcokon. Csend van. Nem magyarázkodik. Neki nem is kell. Ő a kisvajda.
– Hallotta mindenki, igaz? Holnap a doktorra tegyétek az ikszet, mindenki megértette?
Mindenki megértette. Mihály vasárnap este hétkor már a felbontott sörrel a kezében várja a bejelentést. A kisebb településeken hamar összeszámolják a szavazatokat, lehet, hogy már nyolcra meglesz az eredmény.
– A Szabolcs megyei Bűdön is lezárult a szavazatok összesítése – igazítja meg fülhallgatóját a műsorvezető, Mihály pedig elégedetten kortyol egyet a drága angol sörből. – 79, igen 79 százalékot kapott a most először induló független dr. Szabolcsi Ádám. Ezzel leváltotta a 2006 óta regnáló, szintén független Tóth Mihályt.
Ifjabb Nótár Jenő jól tudta, mi a hűség. Tartotta is hozzá magát, amíg tudta, amíg dr. Szabolcsi Ádám fel nem kereste. Jenő fia, Jenci akkor már három hónapja volt a fiatalkorúak börtönében, mert megerőszakolt egy kislányt. Jenci tizenöt, a kislány meg tizenhárom volt, egy mágyós kis cigánylány, akit születésekor a lelencbe adtak. A bizonyítékok egyértelműek voltak, nem volt mit tenni, Jenci nyolc évet kapott. Dr. Szabolcsi Ádámot azonban más fából faragták, mindenáron polgármester akart lenni, és tudta, hogy ehhez a kisvajdán keresztül vezet az út. Azt mondta Jenőnek, van egy ismerőse, aki olyan elmeorvosi véleményt adna Jenciről, ami a szabadulását jelentheti.
(Fotó: Edvin Johansson, kép forrása: Unsplash)