A kijelzőn új szám jelent meg: 287. Saci a kártyájára pillantott. Kezéről az izzadtság már szinte lemosta a feliratot. Még egy ember volt előtte.
A jelzésre a szemben ülő nagypocakos lány és egy nyurga fiú felálltak. A srác óvatosan segítette fel párját, aki már nehezen mozgott. Mosolyogva léptek be a rendelőbe, és a szőke asszisztensnő becsukta mögöttük az ajtót.
Saci körbenézett a váróban. Eddig fel sem tűnt neki, hogy csak terhes kismamákkal van körülvéve, és ő az egyetlen, aki kísérő nélkül érkezett. Idegességében keze automatikusan ökölbe szorult, de aztán eszébe jutott a kártya, amit már felismerhetetlenné gyűrt. Utálta ezt az egész sorszámozást, a hülye papírlapot, amit a vizsgálat végéig őrizgetnie kell. Egy bankban vagy a postán nem zavarná, hogy nem a nevén szólítják, de egy orvos, aki a méhszáját vizsgálja, lehetne személyesebb. Mindenesetre oldaná benne a feszültséget.
A rendelőhöz amúgy egyáltalán nem illett a számozós rendszer. A régi, barokk épületet nemrég újíthatták fel, de kívül és belül is meghagyták antik küllemét. A váró hatalmas ablaka, fa bútorai és barna bőrfotelei már-már hívogatóak voltak. A krémszínű falakon arany keretben néhány klasszikus festmény replikája lógott. Saci felismerte Monet tavirózsáit és Van Gogh napraforgóit. Szeme megakadt egy portrén, amit nem tudott beazonosítani. A nő melegbarna szeme mintha Sacit vizslatta volna. Haja egy kék kendővel volt eltakarva, így profilból hangsúlyossá vált a füle, amit egy kerek, fényes fülbevaló díszített. Saci ösztönösen a saját fülét kezdte el morzsolgatni és idegesíteni kezdte meztelensége.
Másfél hónappal ezelőtt Vivien barátnője tükrében próbálgatta a fülbevalóit. Egy Tinder randira készült. Vivien vette rá a randi alkalmazásra, ő le sem töltötte volna, ha barátnője nem piszkálja, hogy macskás vénasszony lesz belőle. A képek alapján a fiú jóképű volt, a beszélgetés gördülékenyen ment; Saci rég volt ennyire lelkes egy randi miatt. Nagyon sokáig készült, nem tudta eldönteni, hogy miben menjen. Végül egy piros blúz mellett döntött, és barátnője unszolására egy arany karikafülbevalót választott hozzá.
– Anyukám, a melleidet kár lenne hangsúlyozni, legalább a füled legyen dögös! – nevetett Vivien, miközben Sacit nézte a tükörből.
Saci elmosolyodott. Vivien csípős nyelvét és határozottságát mindig is irigyelte. Nem is merte elmondani neki az este folytatását, mert félt barátnője nyers őszinteségétől. Tulajdonképpen senkinek sem beszélt arról az estéről, amit Gáborral töltött.
Gondolataiból az ajtó nyikorgása ébresztette fel. A fiatal pár kézenfogva lépett ki a rendelőből. A kijelző sorszámot váltott és a szőke asszisztensnő szélesre tárta az ajtót. Ő következett.
A rendelő a váróval ellentétben ridegnek hatott. A doktornő és az asszisztens fehér orvosi ruhájukban beolvadtak az egyszínű falak és bútorok közé. Az egyetlen szín a nőgyógyászati szék piros műanyagborítása volt. Az asszisztensnő rámutatott az íróasztal előtti székre. Saci leült a doktornővel szemben, aki elmélyülten a számítógépet tanulmányozta.
– Utolsó menzesze?
– Május 31.
A doktornő a fejét csóválta. Barna haját kontyba kötve viselte, bogárszeme szigorú volt, pedig alig lehetett 30 éves.
– Nem siette el a vizsgálatot. – Fejével a szoba sarka felé biccentett. – Ott tud levetkőzni.
Saci hátrament, kibújt a nadrágjából és elhelyezkedett a piros széken. Nézte, ahogy a fiatal doktornő bezselézi az ultrahang vizsgálófejét, majd becsukta a szemét. Nem mert a monitorra nézni. Összerezzent, amikor a hideg műszer a lába közé ért.
Ha akarna, sem tudna sok mindent elmesélni arról az éjszakáról. A legtöbb dologra csak homályosan emlékszik. Egy borozóban találkoztak, amit Gábor választott. A fiú más volt előben, mint ahogyan elképzelte. Helyes volt ugyan, de egy kicsit alacsony és merev. A beszélgetés sem ment olyan gördülékenyen, mint online. Gábor nem volt bőbeszédű, az egyetlen téma, amiről órákat tudott mesélni, az a bor volt. Éppen ezért elég sokat ittak, Saci mondjuk amiatt is, hogy oldja magában a feszültséget. Bár idegesítette a fiú folytonos okoskodása, hagyta, hadd élje bele magát egy-egy monológba az egyes borfajtákról vagy a különböző évjáratokról. Addig sem kellett neki beszélnie. A második üveg bor után annyira becsípett, hogy mulattatni kezdte a fiú modorossága. Banális kérdéseket tett fel a borászatról, hogy Gábort ingerelje. A fiú látszólag türelmesen válaszolgatott a kérdésekre, de a nyakán megfeszült egy ér. Saci biztos volt benne, hogy az este az iszogatással véget is ér.
– Gratulálok! – a fiatal doktornő Saci felé fordította a monitort. – Látja? Ez egy kb. 11 hetes magzat.
Saci nem látta. Szemét teljesen ellepték a könnyek. Nem csak a lelkén, hanem a testén is maradt nyoma annak az estének.
Nem akart lefeküdni Gáborral. Egyáltalán arra sem emlékszik, hogy került a fiú lakására. Egyszer csak arra ébredt, hogy alig kap levegőt. Amikor kinyitotta a szemét, egy fehér kanapén találta magát, és egy meztelen férfi test nehezedett rá. Gábor szétfeszítette a lábát és az ágyékának feszült. Amikor Saci megmozdult, teljes testével nyomta vissza a lányt kanapéra. Saci kába volt és részeg. Próbált ellenkezni, tudatni, hogy most már magánál van, szólni, hogy hagyja abba, de a fiú szorította. Ellenállása csak fokozta a fiú vágyát, egyre hevesebben mozgott rajta.
Az egész csak pár percig tartott, legalábbis Saci ennyit fogott fel belőle. Pár végtelenül hosszú percet. A fiú egyszer csak állatiasan felhördült és teste ernyedni kezdett. Lassan lemászott a lányról és a kanapé végébe ült. Saci könnyei patakokban folytak.
– Most mit bőgsz? – kérdezte Gábor ingerülten, aztán felállt. Öltözni kezdett. – Csak nem gondoltad, hogy majd feljössz aludni? Hülye picsa. Különben is, minek veszel fel ilyen kurvás fülbevalót, ha nem akarsz dugni?
Saci ugyanolyan magatehetetlennek érezte magát a piros vizsgálószékben, mint akkor ott, a fehér kanapén. A doktornő látta, hogy a könnyeivel küzd és az arca ellágyult.
– Meg akarja hallgatni a magzat szívdobogását? – kérdezte. Saci hagyta, hogy a könnyek végig csorogjanak az arcán és bólintott.
(Fotó: Burst, kép forrása: Pexels)