vers

Bali Anikó:Valentin napi üzenet

Petőfi Sándor tiszteletére

Még langyos a tó vize, úsznak a récék,

és látod, a strandon a fű puha-zöld,

de nézd csak, a fecskék festik az estét,

csak én veszem észre, hogy őszül a föld?

Nézem a posztod a parti büfében,

délelőtt készült? Szép a szemed!

Légyszi, ne rakj fel fotókat rólam,

ezt nem szeretem, tudod, már kértelek.

Felfal, megemészt ez az ősz, a húsomba, jaj,

beletép, belemar, és szürkül a ködben a haj…

Tegnap a nevemet még odaírtad a képhez,

Most kitörölted?! Egyszerű képlet…

Hívj mégis! Mobilon, ha akarsz, ha kicsit még szeretsz.

Jegyben sose jártunk, csak ez lehetett

(de hát sose mondtad…) fájó a szívednek.

Végül másnak adod oda majd a kezed?

Írj még! Tudod, rossz itt. A part üres, néma,

cethal vagyok én, vergődő, ráncos agar.

Látom a fotódat, hát, egy kicsit léha,

de bolondod vagyok, aki téged akar.

A fészt teleszórtad. De csendes a csetfal

Ne hívj többé, nem kell már több üzenet!

Majd őrzöm a képed, ha szerelmed elhal,

én itt maradok, lesz, aki téged szeret!

(Ylanite Koppens fotója a Pexels oldaláról)

Leave a Reply

%d bloggers like this: