És akkor… akkor most? – kérdezi Fricc96, miközben izzadó, fedetlen farpofáit a mustársárga ikeás kanapé szöveteibe fúrja. A két ülőgumó egy pillanatra sem lankad, jobbra, majd balra súrlódik a bútor felszínén. Ha kitartó, a tompor oldalirányú mozgása és a vágatban összegyűlő víz eróziós tevékenysége nyomán évezredek alatt talán leáshatja magát a padlóig, vagy ki tudja, még mélyebbre, a koromsötét anyaföldig, ahol már nem látszik ez az ocsmány nő, le a jéghideg talajvízig, ami lehűti az arcát pirító szégyent, hogy huszonnégy évesen még mindig szűz.
Most előveszed a pöcsödet a párna alól, én meg kiröhögöm – válaszolja LédIrén magától értetődően, tekintete közben a komódon álló sminkkészleten pihen. Olyan céltudatosan bámul a bútordarab irányába, mintha magabiztossága forrása eredne a szekrénytől. Tegnap másfél óra alatt sajátította el, hogyan állja meg a helyét dominaként. Egy-két tisztázatlan kérdés maradt ugyan benne, de fő a tudatosság, ezt írták a Gyakorikérdéseken, az a lényeg, hogy végig úrnőként gondolj magadra. Ez a mondat elevenébe talált. Mert LédIrén mindig is úrnőnek érezte magát. A panzió cigicsikkekel kiégetett halványlila tapétája előtt is úgy áll, mint egy dáma. Nem a vászon teszi a remekművet. Falatnyi tangájából csak egy borsónyi kandikál ki a testét minden irányból keretező hájréteg alól, az alsónemű gumija megfeszült húr, dalra fakad. Enyhén magassarkú, zöld lakkcipője ütemesen nyikorog a teher alatt, ahogy testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezi. A lábbelit előző este makulátlanra suvickolta, mintha a Mikulást várná, pedig csak nem volt benne biztos, hogy az online felhajtott szakértők által javasolt talpnyalatást mezítláb kell-e végezni.
Nem vagyok abban… én… – gügyögi Fricc96, a zokniját bámulja, még az is túl nagy rá, 54 kilóra semmiből nem gyártanak passzosat. A halálraítélt nyugalmával sétált be az ajtón, megesküdött magának, hogy huszonöt éves korára elveszíti a szüzességét, vagy megöli magát. Korábban próbálkozott sima prostituáltakkal is, de azok túl sokat kérdeztek. Hogy hogyan szeretné, ágyban, vagy az ajtónak dőlve, tévével, vagy csöndben. Ha ennyit és ilyen könnyedén tudott volna nővel beszélni, talán sosem kényszerül profihoz. A neten nézte ki a dominát, a legcsúnyábbat választotta, hogy növelje az önbizalmát. Azt mondják, ha el akarsz rejteni egy hullát, tedd a Google találati listájának 2. oldalára. Fricc96 az olcsó_domina_Békéscsaba keresés után kapott találatok 4. oldaláig jutott. Túl volt már mindenen.
Ne szarakodjál, láttam már ilyet, nem leszek meglepődve – unszolja LédIrén, és közelebb lép Fricc96-hoz, aki kiszolgáltatottságában a fiára emlékezteti. A válás után egyedül maradt a downszindrómás gyerekkel. Sokaknak a magány a legrosszabb, de LédIrén magasról szarik az efféle szentimentalizmusra. Pénze viszont nem volt. Az unokaöccse segített elkészíteni az weboldalt. Először nem akarta cifrázni – sima szex pénzért, azt írjad –, végül úgy döntött mégiscsak megalázná ezeket a nyomorultakat, ha úgy hozza az élet. Két éve élesítették a professzionális domina szájtot, nem jött rá jelentkező, már az első két hónap után elkezdett inkább avonozni. A lehetséges karrierút azért továbbra is izgatta a fantáziáját, érezte, hogy ebben tényleg jó lenne, nem csak úgy ímmel-ámmal tudná beletenni magát, mint az Avonba, hogy megint kijött a karácsonyi kollekció, hoztam a katalógust, tele van szagosított oldallal. Ezt a dominaságot tudná élvezni. Néha még mindig elábrándozik azon, hogy a volt férje bekopogtat, ő meg fogadja álarcban, megvárja, amíg elalszik, teljesen kiüti, aztán kiheréli egy bicskával.
Fricc96 óvatosan leemeli a párnát, akármi történik, még mindig megölheti magát utána. Falloszának hossza izgalmi állapotban 14,7 cm, önmagában nem egy öröm, áldozatos kutatómunkája során azonban – amely termesztésen részben sem támaszkodik személyes empíriára – arra jutott, hogy az átlagos hüvelyhossz 7-8 cm, kontextusba helyezve tehát nem rossz az arány. Most, ahogy az ernyedt nudlin fixálódik a tekintete, a 14,7 cm is boldoggá tenné. Eszébe jut, amikor hétéves volt, jengáztak az anyjával. Húsz másodpercig tartott az egész menet, annyira ügyetlen volt. A második próbálkozásnál dőlt össze a torony, először megijedt, aztán már tetszett neki a robaj. Amikor az anyja szemébe nézett, látta, hogy könnyes. Ne sírj, anya, te nyertél – a kisfiú érezte, hogy elkél a segítség, a nő nyilván nem érti a játékszabályokat. Nem az a bajom, csak eddig nem láttam, mennyire hasonlítasz az apádra.
LédIrénnek nincs kedve nevetni, ahogy a fiúra pillant. Ezen maga is meglepődik, hogy ne essen ki a szerepéből, visszaköveti bölcsessége eredetét a komódig. Felnyitja a sminkkészlet dobozát, amelybe a másfél óra alatt összeguglizott tudás kvintesszenciáját rejtette. A szakavatatlan szem számára jelentéktelennek tűnő fecnin ez áll:
kiröhögni
ráülni az arcára
lekötözés
megcsókolja a cipő orrát
talpat nyalatni (cipőben???)
„úrnőre” koncentrálj
fojtogatás (óvatosan!!!)
póráz (Rexiét előkeresni a pincéből)
Gyere, nyald meg a cipőm talpát – utasítja végül a fiút. Fricc96 négykézlábra ereszkedik, a cipő orrát a szájába veszi. Műanyag íze van, de nem kellemetlen. A verejték még mindig csurog a testhajlataiból, és bár a szemkontaktust továbbra is kerüli, a keblekig azért felér a tekintete. Az óriás mellek a has felső részét is beterítik, alóluk kis izzadság erek indulnak el a pocakon. Fricc96 arra gondol, ha kettejüket kifacsarnák, azzal az özönvízzel az egész mocskos panziót fel lehetne mosni.
LédIrén a komódhoz nyúl, eljött az alaposan megtisztított kölcsönpóráz ideje, Fricc96 azonban viszonylagos határozottsággal ellenkezik. Ezt, ezt ne… kérem szépen – mondja az ágy lábának. Se inget, se nyakkendőt nem hord soha, torkából kibuggyanó óriás ádámcsutkája köré még sálat sem szívesen kanyarít. LédIrénnek Rexet juttatja eszébe, aki sose engedte pórázon sétáltatni magát, és a nő büszke volt az állatra, tetszett neki, hogy szabad szellem. A listáról azonban rohamosan fogynak a programpontok. Ez a váratlan ádámcsutka-fiaskó ráadásul a fojtogatást is keresztbe húzza.
Feküdj az ágyra – szólít fel még mindig LédIrén, de már lágyabb a hangja, és ez megnyugtatja Fricc96-ot. A libabőr rázza, mint mindig, amikor erekciója van. Nem olyan rossz ez eddig, az izzadt testet most az ágyneműbe fészkeli, kiszolgáltatottabb, mint a kanapén, valahogy mégis kényelmesebb. LédIrén a spárgáért nyúl, igyekszik átkötözni a fiú karját, többször is, aztán amikor csomózná, eszmél, hogy nem hozott ollót. Próbálja a fogai között addig dörzsölni a plasztikszálakat, ameddig el nem pattannak, de akármilyen félszeg is a fiú, egy idő után azért a nő felé sandít, konstatálja az akciót, és melegség járja át, pedig még mindig libabőrös. Van egy körömcsipesz a táskámban, mondja, de LédIrén nem hagyja befejezni a mondatot. Letépi a tangát, felugrik az ágyra, négykézláb a fiú mellé telepszik, és most először egymás szemébe néznek. Fricc96 pislogni se tud, teljesen elbűvöli a pillanat, ahogyan a két pucér testhez tartozó szempár találkozik, aztán minden elsötétül előtte, amikor LédIrén az arcára ül.
(Rodolfo Clix fotója a Pexels oldaláról)