Pásztor Diána: Vezeklés
A tanári szoba előterében ülök, reszketek, a fogaim összekoccannak. Ráz a zokogás, mintha nem is én irányítanám a testemet, a kezeim görcsösen markolnak egy képzeletbeli kötelet. Már felhívtuk anyukádat, szól Livi néni, megsimogatja az arcomat.