– Láttad a Törvénytisztelő polgárt?
Tibi nagyot szívott a cigarettából. Már vagy két órája ültek a földön Gézu teraszán – ittak és pizzáztak. A nap korán nyugovóra tért, a sötétben csak az utcai lámpák fénye és a cigarettavégek világítottak. Lassan fújta ki a füstöt – egyszerre jött a száján és az orrán –, és csak utána válaszolt.
– Asszem igen.
– Tehát tudod, miről szól, ugye?
– Valami pasiról, aki megöli az összes embert, akinek köze volt a felesége gyilkossági ügyéhez.
– A felesége és a lánya – javította ki Gézu. – De dióhéjban igen. Nagyon jó film.
– Ja, tényleg jó.
Csendben cigarettáztak tovább. Tibi még mindig a füsttel játszott, Gézu pedig a saját gondolataiba révedt, elszokott már a beszédtől.
– Te mit tennél Clyde Shelton helyében? – töri meg a csendet végül Gézu.
– Ki a faszom az a Clyde Shelton?
– Akinek a filmben megölik a családját. Te is kinyírnál mindenkit?
– Nem tudom, öregem. Hogy jutott most ez eszedbe?
Gézu nem válaszolt, helyette elhevert a hűvös betonon és becsukta a szemét. Tibinek jólesett a csönd, egész héten üvöltözött a konyhán. Amióta kinyitottak a vendéglátóhelyek, őrültek háza van, hetek óta ez az első szabad éjszakája. Egyedül azt sajnálta, hogy Klári végül be lett osztva, így kénytelen volt barátjával tölteni az estét. Felállt, elnyomta a cigit, majd visszaült a pléd sarkára. Gondolatai Klári körül forogtak, és hogy mit csinálnának most kettesben otthon, amikor Gézu megszólalt.
– Meghalt Mici.
– Milyen Mici?
– Tudod, a tengerimalacom.
– Jesszus, én azt hittem, az a dög már rég elpusztult.
Gézu közelebb húzódott Tibihez és halkabbra fogta.
– Megölték.
Tibi felnevetett.
– Ki ölt volna meg egy százéves tengerimalacot?
– Ne nevess már, komolyan beszélek – duzzogott Gézu. – Meséltem már Terka néniről a szomszédban?
– Igen, a flúgos öreglány a macskákkal. Aki annyira sírt az előző macsek után, hogy a férje kitömte neki. – Tibi megint kuncogni kezdett. – Csak nem Mici is kellett a gyűjteményébe?
– Ne hülyéskedj már, nem vicces! Valószínű a macska tette. – Tibi szeme megint pajkosan villant, így hozzátette: – Amelyik még él.
Tibi gurult a nevetéstől. Gézu összefont karral ült mellette.
– És mit akarsz csinálni? Kinyírod az öregasszonyt, mint az a Clyde a filmben? – kérdezte röhögve.
– Terka nénit nem. Csak a macskát.
Tibibe beleszorult a nevetés. Barátjára meredt, aki rezzenéstelen arccal nézett vissza rá. A lámpák tompa fényében nem tudta eldönteni, hogy Gézu ugratja, vagy tényleg komolyan gondolja a dolgot.
– Neked elmentek otthonról.
– Semmi bajom – intette le Gézu. – De annak a macskának bűnhődnie kell! Kettéharapta szegény Micit.
– Persze, mert egy átkozott macska. Te meg gondolom megint kint hagytad a nyomorult hörcsögöd a gangon.
– Tengerimalac.
– Lényegtelen. – Tibi ásított egyet, kinyújtóztatta a karját és indulni készült. Az étterem lassan zár, és Klári is mindjárt végez. – Mennem kell, így is sokáig maradtam. Kiengedsz?
Gézu összeszedte és egy dobozba tette a maradék pizzát. Kikísérte barátját az ajtóig, és kezébe nyomta a csomagot. A folyosón még ott volt Mici ketrece. Tibi rátette a hátizsákját, kicipzározta, majd hanyagul beletömte a pizzásdobozt. Gézura nézett, észrevette barátja sápadt, bánatos arcát és a karikákat a szeme alatt.
– Nem vagy te magányos, Gézuka?
Gézu zavarba jött a kérdéstől. Lesütötte a szemét és rugdosni kezdte a ketrecet.
– Hogy jön most ez ide?
– Túl sokat vagy itthon. Olyan vagy, mint egy penészvirág. Legalább menj be dolgozni! Már nem kötelező a home office.
– Bejárni sem kötelező – vonta meg a vállát Gézu.
– Az irodában legalább hús-vér emberek vannak, nem csak malacok. – Tibi barátja vállára tette a kezét. Búcsúzóul a fülébe súgta. – És ne bántsd azt a macskát. Nem jó a szomszédokkal rosszban lenni, pláne covid idején. Különben is, veszélyesek az ilyen öreglányok. Ismered Mazsi barátomat? Múltkor csúnyán összebalhézott az alatta lakó vén házaspárral, és másnap szart talált a postaládájában.
Miután Tibi elment, Gézu bevitte a nappaliba a ketrecet. Mici reggel óta egy papírzsebkendőbe csomagolva hevert a kuka mellett. Többször gondolt rá, hogy kezdenie kéne vele valamit, de nem volt szíve a szemetesbe dobni. Felvette a kabátját, megfogta az állatot és kiment a kertbe. Éjfél is elmúlt már, nem volt senki az udvaron. Elsétált a kert végébe, lekuporodott és kézzel kezdte el ásni a hideg földet. Amikor elkészült a gödörrel, belehelyezte a kis csomagot. A fehér zsebkendő olyan volt, mint egy halotti lepel. Rászórta a maradék földet és kavicsokból keresztet rajzolt a kupac közepére.
A belső udvarba nem szűrődtek be az utca fényei és már az összes lakás ablaka sötét volt. Egy darabig még ült a sír mellett, és Micire gondolt. Tibinek igaza volt abban, hogy az elmúlt egy évben tényleg az öreg tengerimalac volt a legfőbb társasága. Szüleihez Miskolcra alig járt, a munkahelye pedig tavaly márciusban elrendelte az otthoni munkát. Ildivel fél éve szakított, még ő vette neki pár évvel ezelőtt a malacot. Amióta egyedül élt, néha azon kapta magát, hogy egész nap egy szót sem szólt senkihez. Ilyenkor odakuporodott Mici mellé és nézte, ahogy a malac megy körbe-körbe a keréken. De Mici már nincs többé, és ő sem biztos benne, hogy akarja folytatni ezt a láthatatlan életet. Felállt és elindult a lift felé. Ekkor vette észre, hogy nincs egyedül, egy kis sárga szempár figyeli őt a bokorból.
Gézu meglepődött, hogy a macskát a kertben találja. Terka néni csak a gangra engedi ki reggelente, de előtte mindig gondosan bereteszeli a körfolyosó ajtajait, nehogy a macska megszökjön. Most mégis itt van, nézi őt, és azt, ahogy elföldelte Micit. Micit, akinek elharapta a torkát.
Dühösen elindult felé és egy határozott mozdulattal kiemelte a bokorból. A macska nem ellenkezett, hagyta, hogy kézbe vegye és felvigye az emeletre. Csak akkor kezdett hangosan árulkodni, amikor bevitte a lakásba és ledobta a nappali közepére. A macska még pár percig méltatlankodott, majd kíváncsian indult felfedezni az új terepet.
Gézu leült a kanapéra és nézte, ahogy körbejárja a sarkokat. Nem tudta, hogy bosszulja meg Micit, nem volt rá felkészülve, pedig egész nap ez járt a fejében. Fojtsa meg egy párnával? Lehet inkább elvágja a torkát, ahogy Micivel tette ez a dög. De mit csinál a vérrel?
Végül bement a fürdőszobába és vizet engedett. Amikor a víz már elég magas volt, elindult a nappaliba a macskáért. A macskát végül összegömbölyödve a ketrecben találta meg. Elaludt.
Gézu hangosan felnevetett. Először nevetett a nap folyamán, vagy talán a héten. Benyúlt a ketrecbe és megsimogatta Mici gyilkosának puha, szőrös kis fejét. Rázárta a ketrec ajtaját, aztán visszament a fürdőszobába és kihúzta a kádból a dugót. Ahogy folyt le a víz, úgy párolgott el az egész napos feszültsége és kezdte érezni a helyzet komikumát. Már csak azt sajnálta, hogy Tibi elment és nem vele nevetett a macska-gyilkosság ötletén.
Másnap reggel korán kelt, mert vendége hangosan tiltakozni kezdett a bezártság ellen. Gyorsan felöltözött és kitette a macskát ketrecestül Terka néni ajtaja elé. „A ketrecet is megtarthatja, nekem nem lesz már rá szükségem” – írta egy cetlire, majd felvette a laptop táskáját és egy év után először bement az irodába dolgozni.
(Berendey_Ivanov / Andrey_Kobysnyn fotója a Pexels oldaláról)