A horizont sárgából narancsra, majd vörösre váltott, de már látszott a lassan feketébe sötétlő kék is. A napkorong, mint egy lángoló reflektor, éppen kihunyni készült az afrikai hegyek mögött. Gyuri már nyúlt a telefonjáért, hogy lefotózza, de kezében megállt a mozdulat. Úgyis csak giccs lesz. Majd inkább megjegyzem. Egy férfi nem fotóz naplementéket, főleg nem mutogatja. Felállt az összecsukható vászonszékből, és elindult a sátor felé, hogy amíg még lát valamit, a keze ügyébe készítse a whiskyt meg a szódát, ha már jég nem volt.
Az afrikai vadászat ötlete Jancsitól származott. Jancsi és Gyuri gyerekkori barátok voltak, ugyanazon a határközeli településen éltek születésüktől fogva. Jancsi a környék egyik legnagyobb vállalkozójának számított. Utakat épített, főleg állami megbízásra, leginkább a tűzhöz közeli párt- és harcostársa, Robi alvállalkozójaként. Nagytermészetű ember volt. Tekintélyt parancsoló magassága, több mint száz kilója és hidegkék szeme tökéletes összhangban volt mély, öblös hangjával, amit ha kiengedett, mindenki más elhallgatott a közelében. Mindketten jómódban éltek, köszönhetően a Münnich Ferenc Általános Iskolában ’68-ban végzett évfolyam szorgalmas és törekvő baráti körének. Aki nem itta el a lehetőségeit, az a rendszerváltás környékén megalapozhatta későbbi boldogulását. Jancsi is ivott derekasan, ha kellett, de észnél volt. A társaság közepe volt, de megválogatta, kivel barátkozik. Mindig szem előtt tartotta a saját érdekeit, hiszen ha az italtól fellazulnak a gátlások, akkor lehet igazán nagy üzleteket kötni. Pláne, ha ilyenkor figyeled a társaságot és elkapod a kompromittáló helyzeteket, majd ezeket megfelelő időben kijátszod, már zöld is a lámpa a következő pályázatnál. Egy afrikai vadászatot még ő sem engedhetett meg magának túl gyakran, de a mostanában kicsit megkopott tekintélyének szüksége volt valamire, amivel újratöltheti. A trófeát és a kalandokat, meg az útra költött milliókat el lehet mesélni a “klubban”, és ebből mindenki tudhatja, hogy hova is kell őt elhelyezni a hierarchiában. Gyurit, aki ’74-ben végzett a cében, és azután lassan átvette apja tüzépes vállalkozását, szoros szálak fűzték Jancsihoz. Amikor felmerült az afrikai kaland ötlete, azonnal kapott az alkalmon. Felnézett a nagyemberre, és a kapcsolatai neki is sokat hoztak a konyhára. Nyúlánk, magas ember volt, alapvetően halk szavú, szemlélődő, de mulatni ő is tudott, ha úgy hozta a helyzet. A tavalyi vállalkozói bálon úgy húzta a húszezreseket a prímás vonójába, hogy egy Móricz novellában is megirigyelték volna.
*
Jancsi
Ezek itt afrikában csak nemrég jöttek le a fáról, bazmeg! Az a kis szaros feka, aki behozta a fürdővizet, azt hiszi, hogy mi is a sárból tapasztjuk a házunkat és vályuból iszunk? Az a víz se tiszta nem volt, se meleg. Ha már idejövök és idehozom a pénzemet, amiből az egész falujuk egy évig elél, elvárom, hogy kinyalják a seggemet! Tegnap is, mikor szóltam, hogy kellene nekem egy jó csöcsű, rengő seggű ribanc, teljesen felháborodott. Mondtam, hogy fizetek, de akkor se értette, hogy mit akarok. Még felhívni sem tudom Ákost, az utazásszervezőt, hogy intézkedjen, mert ebben a porfészekben még térerő sincs. Pedig amikor kifizettük neki az utazást, azt mondta, csodákat fogunk látni. Hát én eddig még csak koszos fekákat, száraz bozótokat, meg egy szutyok terepjárót láttam. Állatokat se nagyon, csak éjszaka hallom a hangjukat. Remélem, elém terelnek valamit, mert trófea nélkül nem mehetek haza. Napnyugta előtt már jobb a sátorba húzódni, ki tudja, milyen rovarok jönnek, azt szenvedhetek, ha elkapom a maláriát, vagy valami afrikai szart. Mondta a doktor is Pesten, amikor beadta az oltásokat, hogy azért nem szentírás, hogy megvédenek. Jobb a békesség. Itt a sátorban van kaja, pia, majd Gyuri is átjön, aztán iszunk whiskeyt. A tizenkét éves a legjobb védőoltás, és innen is látom a naplementét meg ezt a poros pusztaságot. Amikor az asszonnyal voltunk pár éve a kenyai szafarin, az sokkal fájintosabb volt. Ott minden all inkluzív volt, meg légkondis szoba, a pool bárba meg éjjel-nappal volt kiszolgálás. Nem is volt olcsó, de akkor muszáj volt. Előtte derült ki a Tomika, oszt kevés volt az arany karkötő a békességhez. Pedig jó gyerek a Tomika, és az anyja csak egy kaland volt. Legalábbis ezt mondtam az asszonynak. Hat évig jártam hozzá esténként, aztán becsúszott ez a gyerek, én meg gondoskodom a kölkeimről. A Tomikáról is, bár olyan együgyű, hogy hiába tolom bele a pénzt, mindet elszórja. Szeret jól élni, olyan, mint az apja.
Ez a Gyuri is! Megígérte, hogy átjön inni, aztán már a második üveg whiskyt bontom, és még mindig nincs sehol. Ha a hegy nem megy Mohamedhez…
Felkapta a whiskys üveget és a kubai szivart, belebújt a bakancsába, és gyorsan, hogy minél kevésbé tegye ki magát a rovarok érdeklődésének, elindult Gyuri sátra felé. A sátor bejáratánál elhúzta a ponyvát és benézett. Magas, robosztus alakját hátulról világította meg a telihold fénye.
Gyuri
Gyűlölöm a whiskeyt. Undorodom tőle. Amikor belekortyolok, olyan mintha azonnal vissza akarna kéredzkedni. A tizenkét éves a legótvarabb. Olyan íze van, mintha füstös faágat szopogatnék. De nem égethetem magam, hogy nem iszom. Ha üzlettárs akarok lenni, ezt is le kell nyelni. Úgy, mint amikor anyám kiskoromba a számba tolta a csukamájolajat. Ledöntöm a torkomba és azonnal iszom rá a vizet, úgy lent marad. Ez a barom Jancsi meg azt hiszi, annyira ízlik, azért zúdítom be az egészet egyben. Ez szopogatja, ízlelgeti, mint a pinát. Pedig már csak pénzért állnak meg neki, hiába csinál úgy, mintha bármelyik nőt megkaphatná. Dicsekszik a kék tablettáival, hogy attól egész nap áll. Bólogatok ezekre én is, nem mintha érdekelne, de úgy van ez, mint a whiskeyvel. A célért bármit. Egy férfi igyon, basszon, keressen sok pénzt. Aztán szórja el a nőkre, kártyára, vadászatra. Apám is így csinálta, aztán milyen híre volt. A tüzépes Pityut mindenki ismerte. A környék összes falujában volt zabigyereke, szegény anyámat meg jól elverte, ha járt a szája. Ez a barom Jani néha kiköpött olyan, mint az öregem volt. Én soha nem bántanám a Julikámat. Jó asszony, az be tudja fogni a száját. Meg is kap mindent, amit csak szeretne. Azt az újfajta elektromos autót is megveszem majd karácsonyra neki, hadd lássák, hogy milyen jó ura van. Ez a vadászat egy vagyonba kerül, de ha jól sikerül, lesz még megrendelés bőven. Jancsi új megbízása, amit Robitól kapott, vastagon hoz majd a konyhára nekem is. Addig meg legfeljebb tologatom a számlákat. Tudnak várni a beszállítók. Kerestek már eleget rajtam.
Elmagyaráztam Julikámnak, hogy ha üzlet kell, ha benne akarok lenni a sűrűjében, akkor muszáj ezekkel a Jancsi-félékkel barátkozni. Pedig olyan jó esténként otthon maradni és csak ülni csendesen a meggyfa alatt békességben, de a kisebbik gyereknek nyáron lesz az esküvője. Arra még össze kell rakni vagy öt millát. Az alatt nem úszom meg, és akkor még kell egy jó kocsi is nekik nászajándékba, ez alaphangon is lesz vagy húsz misi. De hát ez van, ha az embernek gyereke van, gondoskodni kell róla. Ha az ember maga küzdi fel magát a jólétbe, ez pláne kötelessége. Ha már én az apámtól csak azt tanultam meg, hogy milyen ne legyek. Eljöttem a világvégére egy vagyonért, aztán még le is kell lőnöm egy állatot. De trófea nélkül nem mehetek haza.
Ledőlök egy kicsit, mielőtt átmegyek ehhez a baromhoz… – Letette a fejét és azonnal elnyomta az álom. A fegyvert az ágya mellé tette. Azt mondták így kell. Így biztonságos.
Még mindig Gyuri
A kristályváza nagy csattanással törik apró darabokra a szekrényajtón. Darabjai, mint éles, csillogó kések, tehetetlenül szóródnak szét a kopott és mű perzsa szőnyeg fakópiros és sárga mintái között. Az üvegdarabok befogják a függönyrésen beszűrődő telihold fényét. A máskor szorosra húzott függöny a felborított széken akadt fenn, amit az apja épp az imént lökött félre.
A szekrény aljában kuporgok és csak a zajokból próbálok következtetni a kinti történésekre. Az ajtót nem lehet rendesen becsukni. Anya azt mondja, a nedves padló az oka, elvetemedett és apa nem képes megjavítani. Egy vékony csíkban látom apa hátát, és hallom anya magas, siránkozó hangját, ahogy apát próbálja megnyugtatni, de apa ettől csak még idegesebb lesz. Próbálok másra gondolni, elképzelni egy mezőt, a vizet, ahogy Maci kutyával futunk a parton, de hiába fogom be a fülem, hallom a tompa puffanást, ahogy anya sikolt és egy éles csattanással a földre esik. Erősebben szorítom a kezemet a fülemre, énekelni próbálok, hátha az elnyomja a kinti zajokat. Megyek a magas fűben, Maci kutya mellettem lépked, sötét van és ágak csapódnak az arcomba, de csak megyek egyre gyorsabban, Maci hangosan liheg, én éneklek. „ A börtön ablakába soha nem süt be a nap…” Beérünk egy erdőbe. Az ösvény végén mintha fényt látnék, el kell jutnom odáig. A kezem csak szorítom a fülemre, a fák levelei susognak és minden méteren – mintha rám mutogatnának – összezárnak, egyre szorosabban, már alig tudok haladni, Maci valahol lemaradt. Úgy érzem, fulladozok, de el kell érnem a fényt. Apa felrántja a szekrényajtót, ott a kezében a csatos öve.
A fákon az addig alvó madarak rikoltozva, rémülten szálltak fel a szundikáló fákról. A telihold szürkületi fénybe borította a tábort. A csillagok, mint megannyi kristálydarab, követeltek figyelmet maguknak. Patadobogás hallatszott, ahogy az álmukból felriasztott zebrák próbáltak menekülni, amikor a táborban hangos dörrenéssel sült el egy fegyver. A fekete táborvezető azonnal kipattant az ágyából, és rohant a vendégek sátra felé. Néhány éve egy hasonló túra alkalmával egy német vadászt álmában lepett meg egy anyaoroszlán. Már a fegyverét megtölteni sem volt ideje, nemhogy lőni. Soha nem felejti el azt a látványt. Egy teljes szezont ki kellett hagynia, amíg a vizsgálat zajlott, majdnem teljesen tönkre is ment, de szerencsére visszakapta az engedélyét. Azóta négy őrrel megy minden szafarira és minden vendégvadászt megkér, hogy töltött fegyverrel az ágya mellett aludjon. Ez mégiscsak az afrikai vadon.
Mire odaért, az éjjel szolgálatban lévő őr már az egyik vendég mellett térdelt, és próbálta elszorítani nyakán a pulzáló vérzést. A hatalmas test magatehetetlenül feküdt a sátor bejáratánál. A másik vendég fegyverrel a kezében állt, és üres tekintetén látszott, hogy fogalma sincs, mi történt. A szeme vörös volt, egész testében reszketett és valami érthetetlen nyelven motyogott maga elé. Óvatosan a fegyverért nyúlt. Mintha a támasztékot vette volna el tőle, Gyuri rongyként esett a földre.
(Fotó: Pixabay)