A legtöbb pszichiátriai betegség fennmaradását nehéz magyarázni evolúciós szemszögből, hiszen a természetes szelekció során általában kihullanak az egyén szempontjából hátrányos jellegű elváltozások, a néma ninja kényszeres személyiségjegyeit azonban egy olyan neuroanatómiai elváltozás okozta, amely több zavaró tünet mellett a fenyegetettség és a veszély feldolgozásában szerepet játszó agyi területek szokásosnál magasabb szintű aktivitását eredményezte, így egy hangtalanul és láthatatlanul munkálkodó orgyilkos esetében alapjában véve előnyösnek bizonyult. A kiképzése kezdetén az életét köszönhette idegrendszere túlműködésének, a munkái végén pedig mindig valaki halálát.
A néma ninja igyekezett OCD-s tendenciáinak kényszerű késztetéseit és képzeteit elnyomni, figyelmen kívül hagyni vagy semlegesíteni, az egyéni túlélését szolgáló tüneteit pedig kontrollálható szabályokká és rituálékká formálni.
Napi rutinjába rengeteg repetitív testmozgást épített be, tucatjával úszta a hosszokat a lakóhelyéül szolgáló toronyház alagsorában lévő uszodában, akár száz kört is képes volt futni a tetőn kiépített rövidke futópályán, és órákon át ismételte a nindzsák harcművészete, a ninjucu formagyakorlatait. A hétköznapokban sosem használta a liftet, a felhőkarcoló 97 elmelete között mindig lépcsőn közlekedett, számolta a fokokat, a le- és fölfelé megtett lépések összegének a nap végén nullának kellett lennie. Miközben függőleges irányba naponta több kilométert megtett, az épületből sosem lépett ki, szükségleteit vagy az alsóbb szintekből néhány emeletet elfoglaló plázában intézte, vagy internetes rendeléssel oldotta meg.
Csodásnak találta, hogy ma már mindent el lehet intézni a neten, beleértve annak a tengerentúli kivégzésnek a megrendelését, ami épp most érkezett hozzá.
Miután elolvasta a célszemélyt kijelölő üzenetet, a néma ninja lecsukta zajtalan, pengevékony alumínium burkolatú laptopját, az asztal közepére igazította, átsétált dísztelen, alig bútorozott lakásán, és kitárta a szemközti falba épített gardróbszekrény ajtaját.
A felkérés teljesítéséhez repülőre kell szállnia, de a munkájával járó utazás sosem okozott számára gondot, rögeszmés kötelességérzete elnyomta emberektől és nyílt terektől való iszonyát. Azt gondolnánk, a ninják ragaszkodnak tradicionális fekete ruházatukhoz, a szamurájok katanájához hasonló, ám egyenes és dísztelen kardjukhoz, a shurikennek nevezett acél dobócsillagjaikhoz, de a reptéri fémdetektorok korában ezek kérdéseket vetnének fel, így a ninjafegyverzet ma már leginkább a célpont közelében könnyen beszerezhető, jó minőségű konyhai késekből áll, a ninjaöltözet pedig bárhol megvásárolható fekete kapucnis pulóvert és egyszerű fekete tapadós futónadrágot jelent, utóbbiról praktikus okokból eltávolítják a fényvisszaverő felületeket. A néma ninja ezen kívül mániásan megszabadult minden márkajelzéstől, különösen odafigyelt a ruhák oldalába és nyakába varrt fölösleges, idegesítő belső címkék kivágására.
A gardróbban egyforma ruhái – mindegyikből hét darab, egy-egy a hét minden napjára – mellett bepakolva tartott több azonos márkájú, egyre nagyobb méretű utazótáskát, melyek tartalmát a tisztálkodószereken és a fekete ruhadarabokon kívül sosem használta a megbízásai során, csak azért volt rájuk szüksége, hogy a reptéren ne keltsen feltűnést azzal, hogy csomag nélkül indul útnak távoli helyekre.
Kiválasztotta az egyik kis méretű gurulós bőröndöt, körbejárta a lakását, ellenőrizte és telefonjával videóra vette, hogy minden ablakot bezárt, egyik csap sem csöpög, kihúzott minden elektromos eszközt a robotporszívón és a pót robotporszívón kívül, majd kilépve azt is rögzítette, ahogy minden biztonsági zárat ráfordít.
Lifttel ment le a mélygarázsba rendelt taxihoz, hogy ne idegesítse napokig a lépcsőkön lefelé megtett lépéseinek deficitje. A reptérre vezető úton kétsége támadt, hogy tényleg elzárta-e a konyhai csapot, bezárt, kihúzott-e mindent, ezért ellenőrizte a videófelvételeken.
Rendkívül megnyugtató és praktikus volt számára, hogy a járványoktól való félelem miatt már a világ egyik táján sem okoz feltűnést, ha egy ázsiai arcmaszkot visel a reptéren vagy más nyilvános helyen.
A hosszú repülőúton könnyedén elfoglalta magát, átvette a terve részleteit, megszámolta az utaskísérő által felszolgált mogyorót, rágta a körmét, illetve lefoglalta szállását. Nem voltak nagy elvárásai: a megközelíthetőség, a hálószoba mérete, a fürdő eleganciája és a kilátás az erkélyről nem érdekelte, a lényeg számára az volt, hogy a leendő áldozatától nagyjából egyórás kocogásnyi távolságra lévő apartman jól felszerelt konyhával rendelkezzen kések szempontjából, és semmiképp se legyen tizenhármas szám a lakcímben.
Kora délután érkezett meg az egyetlen éjszakára foglalt lakáshoz, ahol személyes találkozás nélkül, kóddal nyíló postaládából vehette fel a kulcsokat. A nap sötétedésig hátralévő részét azzal töltötte, hogy borotvaélesre fente a kiválasztott kést, meditáció közben átvette a behatolás és a gyilkosság lépéseit, majd rendet rakott a poharak, bögrék, tányérok és evőeszközök között, felhasználási sorrend, méret és szín szerint átcsoportosítva azokat.
Napszállta után magára öltötte a fekete holmikat, a kést az alkarjára szíjazta, és lassú futással elindult a célpont lakása felé. Telefont érthető okokból sosem vitt magával a bevetéseire, így két sarok múlva visszafordult ellenőrizni, hogy bezárta-e az ajtót.
A halálra jelölt egy szószátyár firkász volt, egy oknyomozó újságíró, aki túl sokat kérdezett, és túl mélyre ásta magát egy olyan ügybe, amiről a néma ninja semmit nem tudott, és nem is érdekelte. Áldozata egy földszinti lakásban lakott. Mikor a néma ninja odaért, még nem tartózkodott otthon, de bukóra hagyott egy ablakot, amit az orgyilkos könnyedén nyitott akkorára, hogy simán besurranjon a félhomályos lakásba. A konyhával egybenyitott nappaliban megdöbbentő látvány fogadta: az íróasztal alatt egy számítógép zümmögött, belőle kusza kábelek kígyóztak az asztalra, a végükön papírhalmok közé ékelt hangfal, billentyűzet és egér, amiket egy bekapcsolva hagyott monitor fehér fénye világított meg. A képernyőn egy megnyitott dokumentum, se képernyővédő, se időzített kikapcsolás. A dokumentumban egymásra hányt sűrű sorok, bekezdéssel, sortöréssel nem tagolt szótenger.
A néma ninja gyorsan hátat fordított neki, mert késztetés érzett arra, hogy átállítsa a sorközöket és behúzásokkal igazítsa ki a bekezdések elejét, de így meg szembe találta magát a reggelizőpultot és a konyhát uraló rendetlenséggel. A pulton egy fél kifli fölött strázsáló nyitott tejesdoboz, ételmaradékkal borított tányér, a mosogatóban üveg salátástálba erőltetett serpenyő, közéjük szorult evőeszközökkel, körbetámasztva egymásba csúsztatott kávésbögrék bizonytalan tornyával. A félig nyitva hagyott felső szekrényből kikandikáltak a poharak. Felnyúlt, becsukta az ajtót, de az lefittyedt és újból résnyire nyílt.
A néma ninja megállapította, hogy az általa hozott hirtelen halál túl jó egy olyan embernek, aki így képes élni.
Légzéstechnikával elfojtotta a rátörő, rendrakással kapcsolatos kényszergondolatokat, lekuporodott a pult mögé, hogy bevárja az áldozatát. A hátában érezte, ahogy a nyitott konyhaszekrényből figyelik a poharak.
Végre meghallotta a kulcsok zörgését, és belépett az újságíró. A fejével vállához szorított telefonon beszélt épp valakivel, közben az egyik kezével felkapcsolta a villanyt, másikkal az akasztó helyett a kanapéra dobta a kabátját, a kulcsait pedig oda sem figyelve a támlájára tette, így azok szép lassan becsúsztak a fal és a kanapé háta közé.
Leült a számítógépe elé, feltette a lábát az asztalra, leverve pár dossziét, de nem nyúlt értük. Egyik kezével a telefont tartotta, másikkal a tarkóját simogatta.
– Oké. Oké. Dehogynem kell. Szó sem lehet róla. Nem, nem állapodunk meg, nem is fogunk, sem most, sem máskor, szóval nem maradunk ennyiben “egyenlőre”. Ha még egyszer N-nel a közepén ejted ki, esküszöm, kinyíratlak.
Letette a telefont, abbahagyta a tarkója masszírozását, és elgondolkodva egy tollat kezdett pörgetni az ujjai között.
Eljött a néma ninja ideje. Hangtalanul kibújt a reggelizőpult mögül, és a kést a jobb kezébe tartva lassan közeledett az újságíró felé. A torok elvágása ilyenkor a bevett módszer, de az oltári disznóóllal jár, ezért neki megvolt a saját hatékony és tiszta módszere: egyetlen, kissé felfelé ívelt szúrás a tarkóba a koponya és a gerinc találkozásánál, egyenesen az agyba.
Önkéntelenül nyúlt ki bal kezével az újságíró felé, hogy egy leheletkönnyű mozdulattal visszaigazítsa a póló nyakából kilógó fehér címkét a tökéletes szúrás útjából. Ebből lett a baj.
A firkász megérezte az érintést, sikítva megpördült, és a rémülettől hajtva a néma ninjába vágta a kezében lévő tollat. Mindketten ámulva nézték az orgyilkos melléből kiálló íróeszközt. A ninja gyorsan kapcsolt, kézéllel az újságíró nyakszirtjére ütött, amitől az áldozat összeesett. Kihúzta a tollat, “Az év újságírója” állt rajta. Milyen rettenetes betűtípus, állapította meg, majd munkához látott.
A firkász a székében tért magához, vele szemben a monitoron egy üzenetet virított.
“Megsebesítettél, ezért tiszteletet érdemelsz. Nem öllek meg, és elintézem, hogy más se öljön meg.
A lakáskulcsod kivettem a kanapé mögül és a konyhapultra tettem.
Ha meg akarod öletni azt, aki N-el mondja, hogy »egyelőre«, keress meg.”
Az újságíró hitetlenkedve fordult a konyha felé, megállapította, hogy tényleg ott van a kulcscsomója.
Aztán észrevette, hogy valaki letakarította a konyhapultot, elmosogatott, elpakolt, és megjavította a folyton kinyíló felső szekrényt.
Forrás
Obszesszív-kompulzív tünetek elõnyei az egyéni szelekció és a csoportszelekció szempontjából: a kényszerbetegség evolúciós pszichológiai megközelítése
Gonda Xénia, Jekkel Éva, Varga Anna, Miklósi Mónika, Perczel Forintos Dóra
(Fotó: petr sidorov, kép forrása: Unsplash)