novella

Pásztor Andrea: Igazi

Sajnálom Julit, de szánom is. Még egy esküvőn sem tudja elengedni a sértettségét. A felmentősereg nem érkezik.

– Igazi férfiak már nem léteznek – és ez megint úgy buggyan ki Juliból, mint az összes többi pezsgőbuborék-aforizmája. Két és fél éve van egyedül, pár nélkül. Úgy volt, hogy a legutóbbi pasi elveszi. Végül mást vett el. Így aztán Juli két éve poharakat emelget, aztán elmondja a véleményét a férfiakról, meg a férfiak nőiről. Most nagyjából egy üvegnél jár. Általában ennél a pontnál kellene nemet mondania a következő felkínált pohárra. Jelenleg a pincérnek, a bulikban meg azoknak a fazonoknak, akik miatt ilyen kijelentéseket tesz. De nem mond. Inkább elfogadja a következőt is, és folytatja:

– Gondolom, pont olyan elegáns lehetett a tegnapi legénybúcsú, ahogy most Peti hajbókol a leendő anyós-apóspajtásnak. Természetesen a legjobb barátok gondosan előre megtervezett és kivitelezett, a házasulás szempontjából nélkülözhetetlen ajándékokkal lephették meg ifjú bajtársukat, akire amúgy is hősként néznek, mert ő az első közülük, aki beadja azt a fáradhatatlan, értékes derekát egy nőnek. Gyermeki tisztaságú naivitással, hogy ez garancia az akár mindennapos pornóromantikájú szexre. Ó, azok a gondtalan mindennapok, a kajáról és a mosott ruháról nem is beszélve! Cserébe persze, görnyedjen az a derék, ahogy évezredek óta minden nap, a gyűjtögető életmód ősi energiájával! …szóval az ajándékok, amiket pontosan el tudok képzelni, ha ezekre a fáradhatatlan, újra meg újra megújulni tudó, megpróbáltatások sorozatát elszenvedett másnapos arcokra tekintek. A vagina alakú, rózsaszín fondanttal bevont torta a nélkülözhetetlen meglepetések legvisszafogottabb darabja. Magától értetődő, hogy le kellett vele csillapítani a mérsékelt öltözetű táncos lányok által okozott, felzaklatott kedélyállapotot. Erről megint akkor ki is tehet? Na, ugye?! Peti arcát elnézve, nem petrezselymet árult a Margitsziget Művészsétányán, ahogy azt a más, primitívebb egyedek teszik ilyen megismételhetetlen beavatáson. Peti valószínűleg sokkal embert próbálóbb feladatokkal bizonyította házassághoz és ezzel örök hűséghez való alkalmasságát. Tette ezt minden igyekezetével, mielőtt a három táncoslány közül annak adta át a győztesnek járó, legalább ezerötszáz forint értékeű BB pezsgőt, aki a legtovább bírt csókolózni vele. Peti barátainak felkészültségét és rátermettségét bizonyítja az is, hogy egy game over feliratú egyenpólót is készíttettek erre a jeles alkalomra, és Petinek olyan ünnepi színűt, mint a fekete, amin nem látszódik meg sem a rózsaszín, sem a piros rúzsfolt. Nahát, ezek az urak tényleg mindenre gondoltak! Persze Nóri igazán hálás lehet a fiúknak, meg Petinek is. Mindezt érte tette, hogy átessen a beavatáson és készen álljon arra, hogy elvegye őt. Egy életre. 

Én csak hümmögök, miközben a tekintetemmel keresek valakit, aki kisegíthetne ebből a számomra nagyon kínos helyzetből. Sajnálom Julit, de szánom is. Még egy esküvőn sem tudja elengedni a sértettségét. A felmentősereg nem érkezik. Aztán a ceremóniamester felkéri a násznépet, hogy vonuljon át a templomba, mert kezdetét veszi a szertartás. 

Mire Juli mondandója végére ér, már bent ülünk a hátsó sorok egyikében. A pap mondja azt a most álszentnek tűnő dumát a szeretetről, a hűségről meg a házasságról. Kicsit bosszankodom is. Lehet, hogy tök jól látja Juli a helyzetet? Ránézek, öntudatlanul valami jelet várva, de Juli nem viszonozza a tekintetem. Éppen a szemét törölgeti egy papír zsebkendővel. 

(Fotó: Kats Weil, kép forrása: Unsplash)

Leave a Reply

%d